Volt már lerészegedés (na jó, nem ment el ilyen szintig az ivós-játék), még régebben pedig 3 fős kívánság-teljesítés. Az ivós játékot sokan túlbonyolították, s már nem is egy korsó sörrel öntöttek fel a garatra, hanem esetleg más itallal, vagy egyéb folyékony (néha szilárd) hozzávalókkal dúsították a malátakészítményt. Ez bizonyos embereknél méz, ketchup vagy olaj volt. És ezek összekeverve nem feltétlenül jóízűek, bár lehet, hogy menő (?), valaki szerint biztos :-)
De a mostani őrület az A.L.S. Ice Bucket Challange, amikor a kihívott személy egy vödör jeges vízzel önti le magát a jó cél érdekében, adományozás helyett az A.L.S. betegeknek. Ha valaki még nem hallott erről a betegségről, annak segítség gyanánt itt egy link. Persze ennek is a továbbvitel, a láncszerű folyamatosság már a lényege, nem pedig az adományozás. Sok magyar és külföldi srác is részt vett már ebben az akcióban, mint a kreatívan megvalósító Bill Gates vagy a másokra terelő (jogosan amúgy) Stephen Hawking, de a celebek is naponta rakják fel videóikat a youtube-ra :-) A magyar hírességek is raktak már fel videókat, de voltak olyanok is, akik jobban tették volna, ha nem, vagy legalább újra felveszik (ha az első nem sikerült jól), vagy helyette újra átgondolják, hogy jó ötlet volt-e. Nem akarok személyeskedni, de jelen esetben az egyik - ezzel a videóval - nagy port kavaró főpolgármester-jelöltre gondolok, aki bakit bakira halmozott, s így elég rossz színben tüntette fel magát még politikustársai között is.
Persze itt is, mint mindig, vannak nagy ellenzők, mint Magyarország kormánya vagy Barack Obama, aki kormányának is megtiltotta a videózást - az adományozást nem.
De most nem erről szeretnék diskurálni, nem ennek akarok nagy reklámot gyártani, hanem egy másik, magyar kezdeményezésű, kulturális "játéknak", akciónak, aminek nincs hivatalos neve, talán az, hogy 11 vers, melyben a meghívottnak meg kell osztania kedvenc versét.
Már hallottam róla korábban is, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget - pedig nem vagyok kultúraellenes :-)
Aztán elért ez a láz, meghívtak. 48 órám van, 10 újabb embert kell kihívnom (meghívnom) és csupán 1 verssel kell hozzájárulnom e kulturális akcióhoz. Hát ugye ugyanazt a 10 embert nem hívhatom ki, ezért ez hosszas folyamat volt, de a vers, amit kedvencemnek ítéltem meg, már 2-3 perc után előttem volt, s 1 percre rá már be is volt másolva a megosztás ablakába.Nincsenek kemény szabályok, hogy milyet lehet, milyet nem, ezért az én művem is belefért a keretek közé. Öröm, hogy nincs kikötve, hogy magyar legyen, mert az sokáig tartott volna.
Végül kedvenc költőm, balladaszerzőm művét kürtöltem világgá. François Villon francia szerző eléggé hosszú című balladáját választottam. Amihez hozzá kell tenni, hogy nemcsak Villon remeke, hanem a Villon-kedvelő Faludy György egyik hobbija is volt: átírni, átdolgozni Villont. Így született meg e szókimondó, néha-néha nem rímelő (bár így is több van benne, mint Berzsenyi A közelítő tél című versében) levél-ballada.
François Villon (Faludy György átköltésében):
Levél, melyet François Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jehan de Bourbon herceghez
"Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből.
Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyörűségből.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.
Arról van szó tehát, hogy múltkor este - úgy értem
hajnal felé, mikor a kocsmából hazatértem -
egy pimasz gavallér belém kötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből
a tőrömet s tiszta önvédelemből
egyszerűen leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.
Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörnyűség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, tőled függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.
Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd...
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.
POST SCRIPTUM
Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?"
Szóval, kulturálódjunk!
Ne csak bökésre, veszekedésre használjuk e versbazárt :-)
