Szülinap 2.0 - avagy kétéves a M.A.Z.

A Minden Ami Zalán blogoldal első bejegyzése.
Az eredeti - sosem használt - pergamenen
(forrás: British Museum)

Elérkezett újra az a nap, amikor ünnepel a M.A.Z. Nem, nem kell megijedni, s rohanni a nagy bevásárlóközpontokba, nem karácsony van, nem is húsvét - ami néhol akkora ünnep, hogy saját tételt írnak róla egy idegen nyelvi vizsgán -, hanem szülinap. Nem az enyém, addig ugyanis még bőven van idő, hanem a Minden Ami Zalán Nemzeti Blogoldalé. A M.A.Z.-é. Méghozzá a második szülinapja.

A mai napon a bloghoz kapcsolódó kérdésekre válaszolok, melyeket úgy érzem, válaszra kell méltatnom, mert vagy fontosak, vagy hasznosak. De mielőtt ezeket közzétenném a válaszokkal egyetemben, tisztáznék egy-két információt a M.A.Z. eddigi két évéről.

Eddig (ezen kívül):

731 nap

183 bejegyzés

kb. 6500 megtekintés

kb. 77300 szó

Legrövidebb posztunk (posztom) 7 szóból áll, mely így hangzik:

"Csak nézd meg, besz... (nagyon fog tetszeni!)"

A leggyakrabban használt szavak:

Eredetileg úgy volt, hogy így fog kinézni a
Minden Ami Zalán logója
(forrás: Ermitázs, Szentpétervár)

• szóval
• link: itt
• lsd.
• a
• és
• ...
• :-)
• nem
• ,
  és még sorolhatnám

És most következzék néhány apró-cseprő gondolat a M.A.Z.-ról:

"A legtöbb bejegyzés eddig filmajánló, melyekre nem vagyok büszke, ugyanis sokuk története csak ki lett másolva, ami igazából annyira nem is zavart, inkább az, hogy nem akartam, hogy Minden Ami Film legyen a Minden Ami Zalánból, ugyanis ez nem egy filmes blog, abból ugyanis van elég. A M.A.Z. egy olyan oldal, ami rendkívül széleskörűen akarja bemutatni a világot, amiben élünk, amiben élek. Erről anno egy kis plakát is beszámolt, mely az oldal jobb oldalán sokáig látható volt. Most újra kirakom ide. Röviden összefoglalja, mi is a M.A.Z.

Mazochistának lenni ne tudja meg senki, milyen, én se, senki se akarja, de "mazistának" esetleg mazinistának, azaz M.A.Z.-kedvelőnek lenni jó. Gondolom én. Sőt nem gondolom, nem is akarom, hisz ilyen demokrácia cucc van, hanem szeretném. Szeretném, ha minél több gyermek, diák, felnőtt, nyugdíjas, családtag, barát nézné a blogot. Nem (csak) azért, hogy a statisztikák jobbak legyenek, s súrolják az eget, hanem azért, hogy minél több ember otthonába eljusson, s ha épp ez a poszt célja, akkor mosolyt varázsoljon az arcára, vagy megéheztessem, hogy utána jó helyen egyék-igyék, vagy, hogy egy programmal biztosítsam számára a minőségi szórakozás lehetőségét.

Nem akarok állandó látogatókat szerezni, inkább meg akarom őket nyerni, hogy ne csak azért nézzék a Minden Ami Zalán Nemzetközi Blogoldalt, mert előtte reggel mondtam neki, hogy ma nézd meg, mert írok egy filmről (ami nem is lesz amúgy), hanem azt szeretném, ha az ember, ha nem is olyan rendszerességgel, mint a facebookot, de többször, szívvel-lélekkel, lelkesedéssel, örömmel látogatná a M.A.Z.-t..."

Na, ennyi csöpögős köszöntésféle elég volt szerintem :-)

És mielőtt azokra a bizonyos bloggal kapcsolatos, olvasók által feltett kérdésekre és azokra vonatkozó válaszaikra terelnénk a figyelmet, nézzünk meg még valamit.

Most írom, mert lehet, hogy valakit untatnak a válaszok, és nem görget le a bejegyzés aljáig. Szóval a lényeg az, hogy most, a M.A.Z. fennállásának 2. évfordulóján egy kis kvíz tárul az olvasó elé. Ez nem Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének szereplőinek összehasonlítása és emberi tulajdonságainak egybevetése a való világgal lesz, isten őrizz!, hanem a bloggal kapcsolatos. Néhány kérdésre nagyon egyszerű lesz válaszolni, a többi még könnyebb lesz (legalábbis nekem). De miért érdemes kitölteni ezt a tesztet? Ha megteszed és elküldöd a zalunia@freemail.hu drótposta címre (mai fiataloknak, e-mail, vagy mi...) a válaszokat, akkor értékes nyereményeket, egy angliai utat, egy hajóutat Görögországba, valamint 10 Samsung Tabletet is kisorsolhatnék, de mivel ez túl snassz, unalmas, gagyi nyereményajánlat, ezért csak azt ajánlom fel, hogy az olvasó / beküldő által kért / írt téma szerepelni fog a blog posztjai között. Azaz, ha te a (vigyázok, nehogy valami jó ötletet adjak) valamelyik filmet választod, lehetőleg valami nagy szart, már bocsánat a szóért, akkor arról lesz szó - persze ha betartom :-) A kép csak illusztráció, mármint az ígéret csak ígéret marad, ha olyat kérsz, amit úgyse fogok teljesíteni - ilyenek a filmes kérések :-( Hogy mit szeretnél, miről szóljon a jövő bejegyzése, azt is tüntesd fel a levélben. Postán is feladhatod, csak a gonosz postás bácsi el fogja lopni, és sose jut el hozzám... Magyarország, szeretlek :-)

Na, de mik is a kérdések?
1. Hány bejegyzés lett eddig közzétéve (2014. 02. 22-ig)?
2. Írj egy olyan bejegyzést, amiből ej-haj-rece-ruca szidalmazok egy filmet! Linket is ha lehet, mert így a látogatások számát növelhetjük :-)
3. A blogon már volt könyvajánló. Igaz-é vagy tán hamis-e?
4. Írtam már ejnye-bejnye szöveget kötelező olvasmányról?
5. Eddig hányan nézték a blogot? Keress-kutass!
6. a legkönnyebb - Mi a véleményed a Minden Ami Zalán c. blogról? (ne azt írd egyszerűen, hogy jó. Bár ezek után mindenki azt fogja kb. írni, hogy jó vagy tetszik, s nem alkalmaz kerek egész mondatokat. Bár e sor elolvasása következtében már hosszas regéket ír az ember, s ennek hatására közepes mértékűre fokozódik a szöveg. De így már nem tudja, mit írjon az ember. Írj annyit, amennyit akarsz.)

Beküldési határidő: ÉÉ/HH/NN ÓÓ:PP

Na, és a kérdések!
Tisztázzuk, mi is volt ez. Noszogattam az olvasókat, akiket még ismerek is, esetleg még barátkozom is velük :-), hogy írjanak kérdéseket, hogy valami full extrás dolog is legyen ebben a bejegyzésben, hisz ünnep van!!! Kezdetben a kérdések száma negatívból lassan váltott pozitívba, nulla volt. Majd a noszogatás 2.0 hatására, lássatok csodát, dicsértessék meg minden, jöttek a kérdések. Egyszerűtől egészen a gyönyörűségesig.
Mondanám, hogy 1340 kérdés érkezett, s mindet nem tudom közzé tenni, de sajnos nem így van :-( de még lehet(ne) ezen változtatni.

A kérdések.

Kaptam olyan kérdést is, amivel nem tudtam sokat kezdeni, mert Humor Herold és Móka Miklós írta, vagy hogy említsem őket (őt). Nem fogok rá válaszolni, mert közük nincs se a bloghoz, se hozzám, de az e-mail írójának üzenem, hogy amúgy nagyon tetszett, röhögtem rajtuk - sokáig :-)

Vannak olyan kérdések is, mikor komplett néven írnak, hozzáteszem, nem ismerem őket. Aztán rájöttem, már ahogy a kérdés témájára keveredett a szemem, hogy ez nem olyan személyes kérdés, inkább ilyen FW:FW:-s e-mail körkérdés, amit egyszer valaki elküld valakinek, majd mindenki megkapja a világon, legalábbis Magyarországon. Így a Problémád van a hajhullással? kérdést sem fogom válaszra méltatni :-) Sajnálom, De amúgy nem, nincs bajom a hajhullásommal, annyira, hogy nem is hullik.

És akkor a tényleges kérdések:

A jövőben milyen újfajta cikksorozatokra számíthatunk mi, olvasók?
Ha valaki nagyon régóta olvassa a Minden Ami Zalánt, akkor rájöhetett arra, hogy ha megígérem pl. azt, miszerint "most az állatokról fogok írni, többrészes lesz.", akkor úgyse tartom be. Még 2012-ben, április-május környékén ígértem meg, hogy lesznek heti rendszerességgel bizonyos napi sorozatok, mint Filmek, Vesézgetések (ez volt a neve is), de nem tartottam be. A filmekből végül rengetek született, ennek utóda a M.A.Z. Filmajánló, aminek már kampec, konyec, finito... A többi megígért cikksorozatból - ahogy a kedves olvasó fogalmaz - vagy egy rész készült (az meg ugye nem sorozat), vagy még annyi se. Szóval nem merek ígérgetni. Voltak persze olyan dolgok, mint a jogosítvány, vagy az Út Németországba, ami több részből áll, melyeket tervezek befejezni, esetleg folytatni. Szóval a sok unalmas rizsa után jöjjön a lényeg. Feltehetően még két része lesz az Út a jogosítvány felé sorozatnak, az Út Németországba utolsó, III. részére még 1-2 héten belül sor kerül, sőt ehhez még egy mellékszám, mellékposzt is fog kapcsolódni, amit biztosra ígérhetek. Emellett tervezek valami budapesti sorozatot is, de még nem teljesen tiszta... de lesz, garantálom.

A Minden Ami Zalán Nemzeti Blogoldal (akkor még csak
Minden Ami Zalán) első képe.

Nem gondolkodtál azon, hogy például töris dolgokat kirakjál? (remélem jól emlékszem a kérdésre, de a lényeg ez volt)
Sokat gondolkodtam azon, hogy a M.A.Z.-nak legyen sajátos témája, ami igazából mégsem sajátos, mert történelemmel kapcsolatban nem hiszem, hogy tudnék valami újat mutatni a kedves olvasónak, hisz a Wikipédia már mindent tud, és ott a jó öreg Google is. Ezek után úgy érzem, hogy nem lenne fair, egy Ctrl C- és Ctrl V-alkalmazás lenne az egész. De ha valakinek van konkrét ötlete, akkor szóljon szívesen várom.
Sőt, ha már a történelem, külön téma, akkor még a Budapest és a francia is eszembe jutott. Gondoltam már arra, hogy francia érdekességeket, szöveget, nyelvtanokat raknék ki, persze ezeket mind egy külön blogra, így az reklámozhatná a M.A.Z.-t és fordítva, testvérblogok lennének. Ez még nem biztos, hogy ez elindulhasson, kell az olvasótömeg támogatása. Kb. 2-3 olvasó tanul franciát, és ők is írtak kérdést, amiért hálás vagyok :-) De maradjunk az alaptémánál.

A blog fog-e valami új irányt (is) venni?
Ha úgy értelmezem, ahogy értelmezni akarom, akkor az előbbiekben már megválaszoltam ezt a kérdést is. Szeretnék valami egyedit, valami újat megmutatni, de nem egészen tudom, hogy mit. Törzsgyökeres budapesti, azon belül óbudai legény vónék, szóval ezzel is lehetne kezdeni valamit, meg a franciával is.

Szülinapunk alkalmából is köszönet nem-támogatóinknak!

Korábban a M.A.Z. csak M.A.Z. volt, azután újratöltve névvel futott, most meg a Minden Ami Zalán, avagy a M.A.Z. jobban teljesít virít fenn a blog fejlécén, vagy mijén. Ez utal arra, hogy több bejegyzés lesz, jók is lesznek - törekedni próbálok erre -, nem lesz filmajánló, az a blog meghalt, s újjászületett vala ez. :-)

Miért nem reklámozol a blogon?
Már le lett rendezve ennek a kérdésnek az első változata, miszerint a kérdezőt miért nem reklámozom az oldalon. Ha alaposabban, 17 órán át figyeli, olvassa, kutatja ezt az ünnepi bejegyzést, akkor egyes helyeken megtalálhatja a nevének összes betűjét. :-)
Másodrészt úgy is lehet értelmezni, hogy miért nem írok konkrét helyeket, vagy neveket? Van ez a személyiségi jog dolog, vagy mi. És nem csak ezért, hanem azért is, mert senkit nem akarok porig alázni, senkiről nem mondanék rosszat, se jót. Meg aki tudja, kiről van szó, az úgy is örül.
Harmadrészt úgy olvasom ezt a kérdést: honlapokat, helyeket és hasonlókat reklámozol-e? Természetesen, mást se csinálok, leírom, hogy McDonald's vagy Youtube, nem félek az ördögtől!, vagy nem tudom, kitől, az NMHH-tól. Ha valami termékről van szó, egyfolytában reklámozom, tukmálom rá az olvasókra, de sajnos még semmiféle juttatást nem kaptam senkitől :-(

Miért indítottad? / Miért regisztráltál, és kezdtél blogolni?
Hogy Magyarország jobban teljesítsen, vagy így csökkentsem a rezsit, esetleg ennek köszönhető, hogy nem tartozunk az IMF-nek, nem, nem ezek azok. És kezdetben nem is az volt a célom, hogy szórakoztassam az embereket, hogy széles körben olvassák, hanem... hú. Szóval úgy volt, hogy egy osztálytársamnak volt egy blogja, és megtetszett, hogy van. Úgy éreztem, nagy buli az egész, mi van, ha sikeres lesz... Próba szerencse. Valamennyire bejött. Igazából talán irigy voltam anno, hogy másnak van, nekem nincs. Jó hát kicsi voltam még akkor! De utána 2-3 héttel már egyáltalán nem ez hajtott, hanem az, hogy megoszthassak dolgokat a magyarokkal, sőt a világgal, hisz kezdetben főképp oroszok és amerikaiak olvasták. Néha-néha magyarok is. Ennek a 60 százaléka kb. én lehettem :-)

Írnál-e nagy blogoknak vagy híroldalaknak?
Jó kérdés. Nagy blogoknak semmiképp. A M.A.Z. volt, van, lesz. Egyedül, magától működik, nem épül be egy nagyvállalatba, nagy blogba. Mert akkor elveszti Minden Ami Zalánságát. Híroldalnak, nagyobb oldalnak, valami komolynak viszont annál inkább. Persze most nem azt mondom, hogy holnapra várom a Népszabadság Online levelét: "Felvettük", elég egy Index is. :-) De ha 45 órát gondolkozok rajta, akkor mindkettőre, még az utóbbira is (hisz ezt jelenti a mindkettőre) nemet mondanék. Nem, nem írnék nagyobb blogoknak vagy híroldalaknak.

Miért nincsenek saját, fiktív történetek?

Qutima. Akiből nem lett semmi.

Eszembe volt már a matekóra hősének, Qutimának, a képzeletbeli Notre-Dame-i banyának a története, de végül nem lett belőle semmi. Már arra is gondoltam, hogy kis novellácskákat tegyek fel, de nem tudtam, érdekelné a nyájas olvasót. Ha érdekli, ötletet ad, lesz. :-)

Lesznek valaha saját versek?
Körülbelül egy hete jutott eszembe, hogy híres írók-költők modorában, népies szellemben írni kellene kis novellákat, regényrészleteket, verseket, de még ehhez is kell az olvasói megerősítés.

Lesznek szavazások a blogon?
Ezen is sok vita volt köztem és köztem, de valószínűleg lesz, és az még valószínűbb (hogy ha lesz), akkor az előző két kérdéshez fog kapcsolódni. Amúgy eddig azért nem volt se szavazás, se történetírás, mert 2 év alatt talán 5 hozzászólás érkezett a bloghoz, ebből nem azt szűrtem le, hogy ej-hej, de jó, így-úgy nézik, vagy nem. De valószínűleg lesz. A közeljövőben.

Van olyan téma, amiről nem tudnál írni?

Egyszer mégis írtam fizikáról
- magamra se ismerek :-)

Olyan dolgokról biztos nem fogok, amihez nem értek. Mert Minden Ami Zalán nem egyenlő Minden Ami Mindennel. Akármilyen elképesztő, megrendítő is ez az állítás! Nagyon érdekes lenne kísérletekről írni, de mivel nem értek fizikához, kémiához (bár szerettem, de nem értettem), nem lesz például ehhez hasonló. Továbbá olyan történeteket, eseményeket sem tennék közzé, ami a baráti-családi társaságot érinti, mert személyi jog-dolog, valamint nem akarok senkit nem akarok megbántani. Volt egy bejegyzés, amivel az volt a célom, de célt is értem vele :-) Pozitív irányban.

Miért nem csinálsz videóbejegyzést?
Jobban szeretek írni, és úgy érzem, abban jobb vagyok, na meg nem akarom magam felfedni, bár az mazinista, aki ismer, szóval sejtik ki is vagyok. A keresztnevemet meg szerintem a címből mindenki sikeresen eltalálta (nem a Minden az!).

Ennyi kérdés érkezett, ezekre tudtam csak válaszolni. A fel nem tett kérdésekre az alábbi válaszokat tudnám adni:

Nem tudja elolvasni, nézze meg
ugyanezt a képet legfelül.
Sok ugyanolyan kép kis helyen
is elfér.
Készült Magyarország
kormánya megbízásából.

• Igen.
• Nem.
• Talán.
• Nem hiszem.
• Lehet, hogy a közeljövőben előfordulhat.
• Soha, semmiképp.

Persze így, hogy nem tudom, mik ezek a kérdések, nem lehet párosítani a válaszokkal :-(

Ja, ne felejtsétek el a tesztet, ott a közepe táján! :-)

Ha van még kérdés, talán még arra is válaszolok, legközelebb...

És mielőtt vége lenne a 184. bejegyzésnek, közzétennék egy félreértést. Kérdés helyett véleményt olvashatunk az alábbi tekercsen. A zárójeles részeket én írtam bele, hogy nyelvtanilag helyes legyen :-)

"Bevallom, eleinte nem olvastam, sőt... nem is tudtam, hogy létezik. Az egyik internetes lapon pillantottam meg saját oldalát, majd betekintettem ebbe a világba. Eleinte nem az enyém, később sem volt az... de valahogy, valami mindig ide vonzott. A jól megszerkesztett fejléc, háttér... az oldal szerkezete. A tartalom.
Aztán.. valamilyen sürgős okból kifolyólag Hawaiira kellett mennem... elkezdtünk többet, ... sokkal többet beszélgetni. Jobban megismertelek, ezzel együtt a blogodat is. Tetszik, nagyon jó! Folytasd, de ha kérhetem tégy fel saját verseket, novellákat, bármi[t, ami] egy kicsit is fiktív :-) !
Boldogságos születésnapot!
Minden Ami Zalán!"

- Boldog szülinapunkat! -

Út a jogosítvány felé I.

Végre itt a várva várt első rész, a második (itt) és a harmadik (itt) rész után, vagy inkább előtt, nem is tudom hogy írjam. Ez, az első felvonás, mutatja be igazán, hogy miből lehet felkészülni egy KRESZ-vizsgára, egy elsősegély-vizsgára, melyeket sikeresen le is tettem azóta, s melyekről az elkövetkezendő, avagy előző részekben olvashat a kedves, ím türelmes olvasó. :-)

A címet nézve, bármily meglepő, de tudom, hogy kell helyesen leírni, méghozzá úgy, hogy A KRESZ-teszt hibái és egyéb dolgai, erre én rájöttem, e nagy fondorlatosságra, de sajnos-nem sajnos, akik összeállították ezeket a kérdéseket - nem. A KRESZ gyakorlóprogram csak úgy hemzseg a nyelvtani, értelmezési, begépelési hibáktól. A j és ly néha helyet cserél (lsd. cím), és néha a KRESZ-kérdések száma olyan sok, annyira elnyúlik, hogy már néha hosszú sz-szel írják (lsd. cím). És kissé röhejes, hogy 2014-ben itt tartunk, hogy egy gyakorlóprogram ennyi hibával "büszkélkedhet".

De sajnos nem ez az egyetlen probléma, ami előfordult ebben a gyakorlóprogramban. Ezt könyvben is meg lehet venni, s előtted, élőben, a villamoson utazva is látod a kérdéseket, nem csak akkor ha számítógép közelében vagy. Ez talán jobb is, csak nehéz őket manapság előkeríteni. Ha egy antikváriumban, ismétlem antikváriumban találsz egy 1990-es kiadást, vedd meg! Úgyse változott kb. semmi azóta, talán csak néhány módosítás (2007, 2010, 2012), de egyébként szóról szóra, sajnos képről képre ugyanaz az egész.


1. nyelvtani hibák

Hemzseg tőle az egész gyakorlóprogram. A programba való áthelyezés, a kérdések begépelése már nem ment olyan zökkenőmentesen, ugyanis a sokszor elírják a szavakat, jA lesz az A-ból, esetleg az kerék szóösszetétellel találjuk szembe magunkat. Ne ijedjünk meg, mert lesz még sok száz ilyen tévedés! Hisz senki sem tévedhetetlen. Elvileg.

Az is előfordul, hogy a szavakat összerakják, hátha úgy több értelmük lesz...

...de sajnos ez nem igaz minden esetben, ahogy a közöttekedő "szó" sem bír sok értelmi háttérrel, nemhogy többjelentésű szó, hanem egyjelentésű sem. Persze lehet, hogy ezzel csak rövidíteni akartak, a között közlekedő szópárt, és az volt a logika, hogy ha mindkettő kö-vel kezdődik, akkor biztos annyira hasonulnak egymáshoz, hogy egybe vonhatjuk. Hisz ez nincs benne a magyar helyesírási szótárban, miért ne? Aki úgyis érti a közlekedés szabályait, az ezt is tudni fogja, legalább próbára tesszük... bejött, és rájöttem.

Ezt most találtam, hogy néha már a közöttekedő is hosszú szónak számít, helyette a magyar nyelvben sokszor előforduló fél ó betűt használják, ami helyettesíti a szó előző 8 betűt. Bár ez elvileg egy fél ő betű, de ezen a grammatikusok még vitáznak. Ahogy ezt a sztorit senki sem ismeri, hisz híradókban nem ilyen fontos témákat tárgyalnak, hanem, hogy ki kit ölt meg a családban, meg hasonlók - de ezek után bevágják, hogy született egy kis oroszlán, s az után  őszintén - ki törődik egy brutális tömeggyilkossal, hisz olyan cuki az oroszlán... jaj, elkeveredtünk. Vissza a témához.

Budapest nappal, Budapest éjjel, így szép... ahogy szól egy Tóth-nóta a fővárosról. Igaz, hogy mikor begépelték a gyakorlóprogram kérdéseit, még tervbe sem volt ez a sorozat, de a szerkesztők már akkor gondoltak arra, hogy a vidékiek mennyire pocsékul fogják érezni magukat, hogy csak A Városról énekelnek, a falujukat meg észre se veszik, és nincs tegyük fel Markotabödöge nappal, Markotabödöge éjjel, úgy kihalt..., ezért belecsempésztek egy-két vidéki szólást is.

Igen, mért az úgy van, bizony ám, nálunk úgy ászondják. Bár azt se tuggyók, mi az a fékszorkezöt... Ezt tuti egy markotabödögei unoka írta. Le merem fogadni!

Sőt a nem jó nyelvtanosokra is gondoltak, akik csak főnévi igenévként helyezik bele a mondatba, nem ragozzák. Ilyen esetben biztos lehetünk, hogy ez nem a jó válasz. Még ha kedvezni is akartak az említett nebulóknak.

"Úgy, hogy a vezető az elsőbbséggel rendelkező útvonal közvetlen közelében erőteljesen csökkenteni a sebességét. A mondat, amiből hiányzik az ige, az állítmány... Ez tuti rossz. Ennél a B a jó. Amúgy, bár így nem segítek sokat (1223. kérdés).

2. szóhasználat - mondathosszúság

Sokszor onnan tudhatja a vizsgázó, hogy melyik a jó válasz, hogy figyelmesen elolvassa a kérdést, és ha egy olyan szót talál, ami nem túl komoly, esetleg humoros, vagy oda nem illő, akkor biztos, hogy nem az a jó válasz.

Ilyen például az itt említett csábít ige ragozott alakja. És ez egy hárompontos kérdés!!! Néha olyan semmilyenek, de most komolyan...

Ja, vagy ahogy a tesztben van jA, a tesztben előfordul az a rossz beidegződés, hogy a leghosszabb válasz a jó. Általában ha azonos hosszúságúak akkor a B a jó, de érdemesebb átolvasni, például, ha a B válasz csábítós változatot takar, akkor valószínű, hogy az elmélet megbukott, és nem az a jó. Ha két hosszú válasz van, akkor a rövid a jó. Ha kettő van, az egyik hosszú, a másik rövidebb, gondolkozz!, ha viszont a másik nagyon rövid, akkor tuti, hogy a Nem, mert az izé meg az izé... a jó, nem pedig a Nem. Ha persze ez a két válaszlehetőség van.

De egy jó tanács, olvasd el a kérdést.

3. A kis cselesek...

Van logika az egészben, hisz van igen meg nem válasz, lehet, hogy ezekből több van, mert az egyik erre, a másik arra vonatkozik, de ha csak igen és nem válasz van, akkor mindig ilyen sorrendben:
A: igen
B: Nem
(hisz nem figyelnek, hogy melyik nagybetű, melyik kisbetű - lényegtelen)

De van 1 kérdés, ahol ezt a kis cselesek (haha!, ez a cím!) megcserélték. Nemre és igenre, a traktornál. Ebbe legalább 3-szor belebuktam, sőt a gyakorlás során volt olyan is, hogy ez az egy kérdés tette meg nem történtté a 75 maximális pontot! Gyűlölöm ezt a kérdést.

Elsőbbséget kell-e adnia? Igen. Miért? Hisz ott a tábla, csak rohadtul úgy van elhelyezve a kocsit jelző betű, hogy az Elsőbbségadás kötelező táblát alig vegye észre a vizsgázó...

A jelzett tábla a B betűnél van. És B a jó válasz.

4. Antinacionalista kérdések

Ezek a kérdések sértik a nemzeteket, vagy teljesen a szokások ellentéteit írják le. A kérdés a hibás, gondolja a magyar, de ha jobban át gondolja, ő gondolja rosszul...

De mielőtt elmagyarosodnánk, nézzünk meg egy másik kérdést. Mikor ezt láttam, egyből a hollandok jutottak eszembe. És sajnáltam őket... :-(

A holland népi asszony és népi úr, vagy nem tudom ki, biztos, hogy a c.)-t jelöli be, de sajnos nem az a jó válasz. És a hölgyek sajnálatára nem is az a.), hanem már megint (elméletemet igazolom) a b.)

A németeket nem sérti, csak hogy úgy mondjam, ott rohadtul nem így van. Ott, Deutschland-ban, ha nem világít a vasúti lámpa, az egyenlő a magyar fehér világítással. Elvileg.

És akkor jöjjön drága népünk, a magyar. A gyakorlóprogram számos válasza ellent mond a magyar kocsivezetőknek, sofőröknek, hisz teljesen másképp reagálnak a helyzetekre.

4.1. A nagypapa
Ha egy idősebb ember a zebrán át akar haladni, s látja, hogy a kocsisofőr nem nagyon akar leállni, gyorsan haladna tovább, vagy tegyük fel még hangosan is hallgat valami zenét, főleg, ha amerikait, amit a nagypapa a történelem miatt nem szeret, vagy épp a stílus nem jön be neki, vagy a kocsi rendszáma külföldi, sőt a kocsit külföldi vezeti, akkor a következő kérdésre nem az a válasz, hogy...

...gyakran figyelmetlenek, megállnak vagy visszafordulnak az úttesten, ami amúgy a B, szóval megint igaz az elméletem, hanem az A, miszerint szándékosan lassan fognak menni, bárhol átkelnek, sőt zavarják a forgalmat. Ezt nektek Dél-Dakotáért! vagy nem tudom :-)

4.2. A dohányzás

Őszintén, hány embert láttunk kocsiban dohányozni? Sokat, rengeteget. És persze, mint mindig, megnyugtatja őket a cigi, így hát itt is ezekkel az indokokkal kapálóznak...

(Ha nem magyaros fejjel gondolkozunk, itt is a B a jó...)

4.3. A tipikus fővárosi sofőr

Direkt wümm-wümm-özik, vagy hogy mondjam, a zebra előtt a Nissan-os sofőr, hogy a gyalogos ne az átkelésre figyeljen, hanem hirtelen a hangtól megijedjen, s rácsodálkozzék, hogy de betyár járgány ez biz'. Ami itt most a B lenne, de amúgy A a jó. :-(

A következőhöz nem tudok mit hozzáírni, max. hogy a helyes C helyett az igazi magyar ember vagy az A-t, vagy a B-t jelöli meg, ha saját vezetési elvei alapján értékeli a kérdést. Hisz vagy dudál vagy utánaered, és megveri...

5. A kommunista rezsim utolsó emlékei

Így tudnám nevezni a gyakorlóprogram kérdéseihez kapcsolódó ábrákat és képeket, legalábbis a többségét, melyek feltehetően a rendszerváltás előtti időkben lehettek lefotografálva. Ezt mutatja az, hogy új kocsit egy illusztrált kérdésnél sem pillanthatunk meg. De ez ugyanúgy vonatkozik pl. a villamosokra is, ugyanis pl. (példa a példában) UV-villamos ma már nincs... Hisz egy rendes UV-villamos mára már szétesett.

Most régi kocsiképeket nem rakok be, mert hemzseg tőle a program, de az ábrák közül egyet muszáj betennem. Méghozzá ezt:

Mikor készült ez az egész, akkor még a fény elrugaszkodott a jelzőlámpáktól, s minden irányú lámpa csak felénk világított, sőt ami a szembejövőkre vonatkozott, azoknál a spórolás miatt még csak a kékből és a sárgából tudták összerakni a zöldet. Bár ha tüzetesebben megfigyeljük, akkor el tudunk vonatkoztatni a nem is kékre illeszkedő sárgától, s észrevesszük, hogy a busz KÉK-jelzést kapott, amit pl. az én könyvem nem ír... :-)

6. Soha nem hallott szavak

Aquaplanning, dynomen és még folytathatnám, hogy mennyi ismeretlen szóval találkoztam. De ezeket nem ragozom, inkább a fékekre koncentrálok, gondoltam megnézem, hogy melyik fék pontosan melyik, beírtam Google-be, de sajnos ez a kép jött ki, és még sajnálatosabb, hogy ezzel nem lettem okosabb:

???

Mindegy.

7. A NASA-kérdések

Úgy voltam, hogy ha valamelyik kérdést nagyon nem tudok, vagy nem egyezik az erkölcsömmel, azt elmentem, és ebből ha jól tudom, 60 készült. Főképp várakozási tilalmas és műszaki kérdések! Igazából már a 5.-nél nem tudtam, hogy anno miért NASA néven mentettem el ezeket, merthogy az űrkutatáshoz egyik se kapcsolódik, azt garantálni tudom. Bár az ismeretlen szavakból még erre is lehetne következtetni.

Egy része... :-)
Persze az az egy kérdés, amit elrontottam végül a KRESZ-teszten, pont nincs benne ebben...
De egy életre megjegyeztem.

8. A kedvenc

Zárásképp a kedvenc kérdésemet írnám ki, amihez csak annyit tudok hozzászólni, hogy az A a jó válasz, s itt direkt a B-t jelöltem meg... :-)

Jó KRESZ-tanulást annak, aki most kezdi el :-)

Ha már erről neveztem el a nem értett kérdéseimet :-)

Az óriáshamburgerek hazája

Hivatalosan nincs neve ennek a sorozatnak, melyben kajáldákat, elegáns-gazdag éttermeket (ritka) étkezési szokásaimat mutatom be, hisz aki már mazgastyán (M.A.Z.-aggastyán), azaz régóta olvassa blogba vetett, mélyre ható gondolataimat, az tudja, hogy úgyse tartanám be, hisz ha meg is hirdetnék egy olyan sorozatot, hogy M.A.Z. à la carte, akkor nem valószínű, hogy lenne folytatása. Ezért nem ígérek ilyet, de valószínű, hogy lesz még kaja-poszt, ahogy az előző is volt (link: itt).

Apropó előző, ha már a hotdogokról beszélünk, akkor most is garantálhatom, hogy most is meg fogtok éhezni - remélem legalább -, kivéve, ha valaki nem szereti a hamburgert, vagy a ketchup-ellenszenv hatására szalvétával meneszti a szendvicsből a nem kívánt tartalmakat (bocsi :-D ), de remélem nem sok ilyen ember van, és egy ilyen poszt után remélem most is rohantok enni! Ha már úgyis rohantok, reklámozzatok :-) hogy ők is rohanjanak. Ez ilyen összefogás köztem és az éttermek között, miközben semmiféle szerződést nem kötöttünk - cserekereskedelem, így is mondhatnánk...

De elég a szószátyárkodásból, térjünk a témára.

Átverés! Ha igazán magyaros ízeket akarsz,
akkor keress fel egy magyart, ne egy Mekit...

"Minden út a KRESZ-hez vezet." -ahogy a világ egy mondás sem említi. Így hát ez is a jogosítvány irányába vezető hosszú úthoz kapcsolható. Úgy voltunk (én és a padtársam - akiből így most sztárt csináltam), hogy ha sikerül a vizsga, akkor betérünk ebbe a bizonyos étterembe, melynek neve hamarosan fel fog csendülni. Úgy állapodtunk meg, hogy ha sikertelen vizsgát teszünk le, akkor is elmegyünk e messzi helyre, de nem hiszem, hogy megtettem volna, mert akkor inkább csak szomorkodva néztem volna, ahogy mások esznek. Vagy, ha már szomorkodós helyet keresünk, ahol tömhetjük magunkat, akkor nem kell luxushelyre menni, ott van a jó öreg McDonald's, ott igyuk le magunkat Coca Cola-val, sem rázva, sem keverve.

De mivel sikerült (link: itt), ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy másik hamburgerest, amiről jobban feltételezhető, hogy igazi hús, igazi szendvics, igazi paradicsom, és előző életében (mielőtt kidobták volna, és vegyi hulladékként tovább paksolták) nem uborka volt, vagy éppen marhahús... Na, jó nem kell ennyire túlozni, csak így jobban át lehet látni, hogy mi a különbség egy globális gyorsétterem (neveket nem említenék) és egy igazi kajálda között, ami nem a McDonald's. Erre jött, mint isteni sugallat, vagy micsoda, Marika néni kávézója. 

Van egy honlap, a Szeretlek Magyarország (nem összekeverendő az M1-en futó Magyarország, szeretlek c. műsorral), ahol képeket, világméretű híreket, magyar eseményeket, érdekességeket, vicceket, internetes tudnivalókat, állatokat, éttermeket és szokásokat mutatnak be. Kiemelném az éttermeket, ugyanis arról szól ez az egész. Két ilyet találtam, az egyik volt ez a kávézó, a másik meg egy másik, amelynek meglátogatására szintén sok esély mutatkozik a jövőben.

Ez egy viszonylag kisebb hamburger

De mi nem kávéztunk, nem megyünk el a Mester utcához csak azért, hogy mint kit burzsoá, felhörpintsük 900-ért egy Espresso-t, vagy nem tudom. Itt hamburgert is lehet kapni. Ha ezen valaki iszonyatos módon meglepődött, nézze meg a címet, a főképet, a témát meg minden hasonló erre emlékeztető jelet, s nyomban elillan a meglepettség szikrája. Huss!


Itt rengeteg hamburger közül lehet választani, ha jól számolom, 38 különböző variáció közül lehet válogatni a kedves vendégnek. Ez jó is, mert minden igénynek megfelel, de egyben szörnyű is, hisz a döntésképtelen ember nem tudja, hogy most majdnem 40 féle szendvicsből melyik válassza. Főképp, hogy sokuk ugyanolyannak tűnik. Többféle hús, többféle szendvics-méret, körítés, szósz teszi lehetővé ezt a hatalmas kínálatot. Van itt Piedone, Pa-Dö-Dö vagy Mátrix, de olyanokkal is találkozhatunk, mint az Istenek szigetével, a Pontjóval, esetleg a Legényfogóval. Ezeknek az ára és tartalma le van írva, kellő részletességgel, de ha nem kérsz bele hagymát, akkor szólhatsz: Nem kérek bele lilahagymát. Csak, hogy segítsek a szókincsben :-)

"Inni vagy enni. Ez itt a..." dehogy kérdés,
tedd mindkettőt!

Mégis a legérdekesebb, legmegragadóbb és legrejtélyesebb az úgynevezett Jelszavas Burger. Nem mond sokat, de tényleg. Ha még azt is hinnénk, hogy sejtjük, vessük el gondolatunkat, ássuk jó mélyre, majd még lejjebb. Ez a szendvics jelszóval működik, ahogy ez le is vagyon írva. Csak akkor kérhet ilyet az ember, ha tudja a jelszót. Ezt viszont, ahogy szintén le vala írva, nem mondja meg a főnök, senki ott az étteremben. Írva találjuk: kérdezz meg valakit, én még aznap interneten felmentem a gyakori kérdésekre, beírtam, hogy Mi a jelszó? És még aznap jött a válasz. Hogy mi is ez a rejtélyes szó, ezt csak a végén árulom el. Talán... :-)

De ha még meg is van ez a jelszó, akkor sem érezhetjük magunkat teljes békében, ugyanis még mindig nem tudjuk, mi van benne. Ugyanis ez nincs leírva. 3 vagy 4 féle hús - nem emlékszem -, saláta, paradicsom, reszelt sajt, lapkasajt, uborka asszem, kérés szerint chilis szósz meg lilahagyma. A hús ha jól tudom: marha, sertés és csirke (rántva és sütve is talán, így jön ki a négy, ha annyi van benne). Ennek az ára így 1500 forint helyett csak 1000. Drága, drága, mondja a zsugori ember. De nem! Mert ha belegondolunk egy gyorsétteremben is efölötti összeget költünk el egy nagyobb (ámde mégis kisebb - hisz a kép csak illusztráció) szendvicsért, és még az sem garantált, hogy jól lakik az ember. Itt viszont bőven jól lakik, és nagy pufiban kapod, 4-es méretűben, szóval nemhogy kevés lesz, hanem... mindjárt kiderül.

Nem csak hamburgert lehet enni, de azt érdemes

Megkaptuk, kés-villa, mert mással nem lehet. A felét megfogtam és megpróbáltam kézzel enni. Földi mennyország, ami az ember szájában zajlik (a reszelt sajtot leszámítva, mert az nem olyan jó, sőt rossz...), ahogy keverednek az ízek, meg minden. Persze nekem is úgy kellett kezdenem, hogy 4 egyenlő részre vágom, s I. negyed, II. negyed, III. negyed felbontásban fogyasztom el, de hát nem így tettem, a múlton meg felesleges rágódni. Inkább rágódjunk magán a szendvicsen, ami isteni volt, hullott belőle ez is, az is, de a lényeg, hogy rohadt finom volt. És nagyon bele lehet fáradni, a III. negyed elfogyasztása után keserű szempárom tekintett le az ellenfélre, az utolsó negyedre. Ki fog győzni, 3:0-ra vezetek, de ha ezt most nem eszem meg, akkor örök dicsőségem a porba hull, s tovább... Végül nem bírtam megenni, s becsomagoltattam. Elbuktam. Viszlát nép, te szeretett nép!

Ennyit magáról a jelszavas burgerről. Emellett ihatsz 200 forintért hideg és meleg teát, amit magadnak töltesz ki, továbbá 150 forintért limonádét. Mi az utóbbit választottuk, s nagyon is jól tettük, hisz jót ettünk, jót ittunk. És a végén csak 1150 forintot kellett fizetni.

A hazavánszorgás, tele hassal, valami rémes volt, de még jó, hogy jött a négyes-hatos villamos és hazabattyogtunk vele. Ha 100 méterrel többet kellett volna sétálni, kész, végem... Nagyon ízletes és nagyon laktató.

De hol is van ez? Kérdezi a... mindenki, aki uccu neki, be éhes lett biz' ám, hejhó, jer ide! Sajnos tőlem távol esik ez a hely, de mivel így is a világ végére mentem a KRESZ-vizsga miatt, ezért gondoltam úgy, hogyha már erre bandukolunk, akkor jó lenne benézni. Megtettük, megettük, elmentünk... :-)

És akkor az infók:
név: Marika néni kávézója (de ha hamburgert írsz a drága jó Google-be, az is jó)
cím: 1094 Budapest, Angyal u. 28.
eljutás: 4-6 villamos Mester utca megállója és gyaloglás (nézzétek meg Google Maps-en!)
nyitva: H-P 10:00-21:00
és a lényeg, milyen hamburgerek vannak: KATTINTS IDE ÉS EGYÉL!!!

Ja, ki van írva, hogyha nem ízlik, nem kell kifizetned, de ebben az esetben illik az első harapások után kinyilatkoztatni nem-tetszésünket, hisz miután megettük, senki nem fogja elhinni, hogy ja, amúgy nem ízlett..., legyünk taktikusak, ha ezzel a lehetőséggel akarunk élni :-)

Na, jó étvágyat!

Most újra éhes lettem. Ha valaki megy oda, hívjon el :-)

„Mától nem vagy a fiam!” - mondta a média atyja

Na, ilyen címet még biztos senki nem adott :-)

A TV2 nevű kereskedelmi csatorna folyton alkot, újabb és újabb műsorokkal rukkol elő. Ezekről már korábban is szó volt (pontosabban a Megasztárról, vagy minek nevezzem-ről: link itt), de sajnos előfordult, hogy nem voltam ezekről túl jó véleménnyel. Sőt, nem is volt szerintem olyan, hogy valami tetszett volna ezen a csatornán. Akár filmkínálatról, akár a saját (azaz lopott) műsorairól van szó, ki kell mondani, hogy a TV2 a a magyar média legalja alatt helyezkedik el. Sőt talán ez alatt..

Ha Magyarországon a fő vallás valamiféle politeizmus (többistenhit) lenne, és lenne egy istene a médiának, tuti lenne, hisz kell, hogy legyen a 21. században, akkor a média istene, a média atyja biztos kitagadná a TV2-t - ahogy ezt a cím is mutatja.

De a legjobb, hogy minden ilyen műsorból többet csinálnak, hogy ne kelljen visszanézni a korábbi évadok szörnyűségeit, hanem újult erővel vágnak bele abba, ami igazából értékelhetetlen. Ezeket a műsorokat mindig ugyanazok az emberek vezetik, általában Liptai Claudia és Till Attila ez a két személy. Igazából a TV2 műsorvezetői szakszabálya, vagy nem tudom, hogy nevezzem, az nem más, mint... megpróbálom pontokba szedni, milyennek kell lennie egy TV2-s műsorvezetőnek:

Valaki látta már Till Attilát szomorúan, miközben
tágra nyitja a szemét. Ha igen, szóljatok :-)

• lehetőleg ordítson (ezt Till Attila 2002 óta ezt csinálja)
• mosolyogj, úgy, hogy a televíziónéző már kellemetlenül érezze magát (lsd. Till Attila)
• mondj szörnyű poénokat, amiket talán a stáb ért
• mindig elevenítsd fel a magánéleted
• ... a versenyzők magánéletét
• ... a zsűri magánéletét
• kiabálj rá a versenyzőkre, miután vége a produkciókra
• nevess sokat (Liptai Claudia hozza)
• dicsérd agyon a versenyzőket, poénkodj a zsűrivel, mint ha minden péntek este együtt buliznátok

Na, ezt egyfolytában, 2 órán keresztül komoly lelki és főképp szellemi sérüléseket okoz, s ezek után az ember már nem tehet mást, muszáj néznie, hisz az agyhullámai közé furakodott egy TV2-műsor.

A TV2 műsorpolitikája nagyon egyszerű:

1. Kapcsolj az RTL Klubra!
2. Nézz meg egy bizonyos műsort!
3. Figyeld meg alaposan, jegyzetelj!
4. Figyeld meg még alaposabban a műsor stílusát, színeit, betűtípusát! Ezeket cseréld ki!
5. Találj ki rá valami más címet!
6. Keress egy szabad műsoridőt (bár úgyis egyfolytában ismétlések vannak, szóval ez nem lesz nehéz)!
7. Add el a csatornán!

Komolyan semmiség! De azért vegyük figyelembe azt, hogy azért szükség van itt is a kreativitásra, hisz stílust kell váltani. Bár alapötletre nincs szükség.

Sőt Google Fordító még eléggé gagyi (volt, az, lesz), ezért még nincs RTL Klub-ról TV2-re való fordítás, de a M.A.Z. szerkesztősége beszélt a Google-lel, és hamarosan elindítják a program ezen részét is, így már nem kell annyit gondolkodni, könyvtárban ólálkodni este 11 után :-)

Várjuk (várom) a további fordításokat :-)

Ha még politeizmus (többistenhit) lenne, és lenne egy istene a médiának, tuti lenne, hisz kell, hogy legyen a 21. században, akkor a média istene, a média atyja biztos kitagadná a TV2-t - ahogy ezt a cím is mutatja.

Részlet az Édes élet c. műsorból

A TV2 és az RTL Klub sok mindenben eltér, attól függetlenül, hogy mindenki azt mondja, az okosok!, hogy mindkettő csatornát ugyanaz a főgóré vezeti... ami szerintem nem így van, hisz miért lenne az egyik értékelhető, míg a másik egy rakás "ürülék". Eltér a két csatorna, ugyanis a nagyik és Story-újságot olvasók (főképp ők is nagyik - legalábbis a metrón bámészkodva ez a kép tárul elém) számára az egyetlen fontos téma a celebvilág, az, hogy ki csalt meg kit, ki kivel kavar, kinek van 12 eltitkolt gyereke, kinek milyen nehéz volt a sorsa (ez általában X-faktornál szokott lenni - s ezek után e kiváló tehetségkutató már kb. szent RTL Klub sose csinált ilyet, mert volt a repertoárjában értelmetlen zagyvaság, mint például a Kalandra fal! vagy a Celeb vagyok, ments ki innen!, de egy idő után leálltak, és megpróbáltak a fejlődés útjára lépni.
Valamekkora sikerrel ez be is jött, többen is nézik a statisztikák alapján, mint vetélytársát, kisöccsét, örökös csempészét, a TV2-t.

adománygyűjtő program Markotabödögének...), mielőtt nagy ember lett... Erre épül maga a TV2. A celebekre! És azok értelmes műsoraira. Nem mondom, hogy a

Az ilyen TV2-s sztárműsorok:

• Ezek megőrültek! - Rákóczi Feri vezette Majka mellett, és igazából azt mutatták be itt is az olyan hírességek, "nagy magyarok" (mint pl. Fekete Pákó), hogy mennyire kulturálisak és ... na, jó - nem bírok ennyire ellent mondani az igazságnak.
• Édes élet - avagy Győzike Show 2.0
• Sztárban sztár
• Nagy duett

Utóbbi kettőhöz nem fűztem hozzá semmit - még!

A Sztárban sztár az értelem netovábbja volt. A lényege az volt, hogy híres énekeseket kellett utánoznia az énekeseknek. És a zsűri, a nagy zsűri nem is azt pontozta, hogy adták elő, hanem 60%-ban a smink játszott szerepet. És itt is előfordult, hogy szörnyen énekelt az énekes. Ezt Bereczki Zoltán nyerte. Most bosszankodok ezen is, de ha 10 órán keresztül csak ezen elmélkednék - Isten őrizz! -, akkor lehet, hogy már más véleményen lennék, szóval valamilyen szinten még sem szólok be annyira.

De!

A Nagy Duett című "műsor"-ra, sztárműsorra már többet tudnék mondani, csak betűformázási festéket nem tűrni sajnos, mert utána kapnám az eddig soha nem kapott és nem is várt leveleket, hogy na, de kérem. Ez egy kulturális hely.

Ez a méltán si... vic... krea... szívme... tehets... dalla..., szóval ez a showműsor ösztönzött arra, hogy újra blogba vessem gondolataimat e rakás trágyadombról, a TV2-ről. De most térek csak rá a lényegre, a Nagy Duettre.

7-10 pontok helyett inkább ezeket a pontokat kellene osztogatni...

A verseny lényege az, hogy énekesek kiválasztanak, pontosabban a TV2 rájuk sóz, 1-1 énekelni nem tudó sztárt, hogy azokat a döntőig vezetve megtanítsák őket énekelni. Én valahogy így fogalmaznék, de szerintem a műsor készítőinek a fejében valami teljesen más született meg. Igazából mint szórakoztató showműsor szerepel az adatbázisban, de igazából arról szól, hogy az énekelni nem tudó celeb annyira pocsékul énekel, hogy az már szánalmas. Arról szól az egész műsor, hogy mindenki röhög a celebeken, hogy mennyire tehetségtelen énekesek, kb. elszavalják a szöveget, hang nélkül tátognak az énekesek mellett. Sőt! az énekesek közül is van olyan, akinek rosszabb a hangja, mint mentoráltjáé. És akkor összetartó páros gyanánt senki sem énekel jól. Ének... hol van az ettől! Régi, tök gagyi számokat énekelnek, főképp 80-90-es évekbeli magyar slágereket. Bár ez jó marketingfogás, hisz ezek a dalok az idősebb korosztály party song-jai, vagy hogy fogalmazzak, és mivel őket érdekli a celebvilág, össze is jön egy vasárnap esti 20%-os nézettség. A versenyzők tehetségtelensége mellett ott van még két műsorvezető és három zsűritag. Ezeket sem lehet fényezni, mert Liptai Claudia és Till Attila mindig belső poénokat kiabál a nézőknek, a zsűrinek, kellemetlen érzéssel tölti el az otthonülőt, ahogy e két ember mosolyog (ahogy ez a TV2 alaptörvényében le is lett írva, lsd. felül). Hahaha! Egyfolytában nevetnek ők is...

A zsűri tagjai:

• Kasza Tibor, a szigorú. Aki igazából leszólja a jó dalokat, és agyon dicséri azokat az énekeseket, akik... bocsánat, inkább versenyzőket, akik szánalommal töltik el a hallgatót, és így kénytelen rajtuk röhögni az ember.
• Dobrády Ákos, a komolyabb. Ő is komolyabbnak akar látszani, de igazából ha lenne esze, nem lenne benne ebben a műsorban.
• Balázs Klári, a minden-tetszik-ember. Olyan cuki voltál, jaj, de aranyos, hát ez nagyon édes volt, majdnem sírtam, én annyira nevettem, azt hittem leesek a székről, nagyon tetszett, kiváló volt - és még hasonló véleményeket hallhatunk egy szörnyű páros után is.

Ha jól emlékszem Kasza Tibor mondta azt Cooky-nak (a nagy magyarnak), hogy Ne vegye ilyen komolyan, inkább vigyék a humor felé. Ezzel leírta a műsor valóját, értelmét, értelmetlenségét... színvonalát.

És minden olyan előadás tetszik a zsűrinek, ami szörnyű volt. Az ízlés meghalt. A zene halott. A média szomorkodik, mit nemzettem én?

A tavalyi (2.) évad trailere, Tillában is ott van az a bizonyos X

Ezek után, ha valaki TV2-t, sőt Nagy duettet néz, az vessen magára, maga baj, én megaszondtam a tutit, most már mindenki azt tesz, amit akar.

Út a jogosítvány felé III.

Biztos sokan bolondnak tarthattok, hogy az Út a jogosítvány felé II. része után (link: itt), most a harmadik jön. Eddig még nincs gond. Csak az a probléma, hogy nem volt első rész - még. Ez készülőben van (lesz, talán), de mivel úgy gondoltam, hogy a III. rövidebb, könnyebb, most frissebb, ezért ez érdemelte ki e sorozat harmadik, azaz második részét, melyet az első követ - remélem azért 90 százalékban sikerült mindenkit összezavarnom :-)

Szóval meg volt életem első KRESZ-vizsgája. Hogy lesz-e még, az csak a végén derül ki, bár szerintem eléggé sejthető - hogy ez lenne, vagy az lenne, írnék-e vagy sem, meg ilyenek... :-)

Annyit készültem erre, hogy már a csapból is benzin folyik...

Február 5-re voltam kiírva, és ezt körülbelül január közepén tudtam. Volt egy másik időpont is, január 31-e, de akkor nem voltam még annyira biztos a dologban, voltak Nem megfelelt eredménnyel (eredménytelenséggel inkább) rendelkező tesztjeim, így féltem-rettegtem. Akik letették, akár sikeresen, akár nem, ijesztgettek, hogy más, addig nem látott kérdések is voltak, volt olyan, amiről még nem is hallott, volt olyan, ami tuti új, mert a programban nem látta... meg hasonlók. Ekkor még jobban tetőfokára hágott az ijedtség szintje! De aztán említettek néhányat, melyeket megtaláltam a 2012-es tesztprogramban. Nem változott egyik évről a másikra, hisz kb. a 80-as évek óta ezek a kérdések, ezek a szabályok, s a tesztekben használt fotográfiák és ábrák is a rendszerváltás előtt készülhettek... vagy akkor még királyság volt? Ja, nem akkor még baloldal volt. Mindegy...

Szóval mikor megtaláltam a programban a 2007-es, '10-es és '12-es KRESZ-módosításokat, akkor megnyugodtam, nem féltem, így sikeresen vágtam neki a mai napnak. Előtte levő hétvégén, hétfőn, kedden egész nap KRESZ-tesztekkel traktáltam magamat, 1 és 3 pontos kérdésekkel szenvedtem éjt nappallá téve (ezekről is talán az Út a jogosítvány felé hamarosan megjelenő 1. részében olvashattok)...

Aztán eljött a vizsga napja.

Felkeltem, kikászálódtam az ágyból, bekapcsoltam a gépet, majd leültem reggelizni. 8 óra volt, ugyanis nincs első két órám a szerdai napokon (beeeee!). Megreggeliztem, ruha, fogmosás, meg minden, majd leültem a géphez, hogy megcsinálok egy tesztet, egy utolsó kérdéssort - gépen. Rossz ómen, vagy jó ómen, nem tudtam ekkor még eldönteni, ugyanis kb. 55 megfelelő kérdéssor kitöltése után ez volt az első, amin a 75 maximálisan elérthető pontból 75-öt értem el. Ezután kikapcsoltam a gépet, s elmentem suliba. Itt végigültem 2 kedves-aranyos órát (töri és francia), majd elindultunk kis csapatommal a KRESZ-vizsgahelyek (a kemény kettő darab) egyik, ránk vonatkozó telephelyére... Kispestre, s onnan is túl... Hozzá kell tenni, hogy Angyalföldről indultunk, annak is az északi részéről, Újpest alatt kicsivel.

Kispesti vizsgaközpont.
Eljutás: M3 Határ út, 50-es villamos - Villanytelep és egy
kis séta, nyugat fele, majd balra kanyarodva.
Nem lennék jó útvonaltervező...

Az utálni való, lassú, késős és még sorolhatnám 105-ös busz megállójában emlékeztettek egy kisebb, aprócseprő problémára. Ugye személyi mindenkinél van? Basszus. Nálam nem volt. Mit tegyek? Kit hívjak fel? Haza már nem érek? Menjek haza? Egyáltalán hol van? Autótanárt hívjak? Apát, anyát? Végül elkezdődött a hívások áradata, apa-anya-gyerekek-csupa szív szeretet, majd az autótanárt is, aki megnyugtatott, hogy jó, ha van nálam fénymásolat a személyiről és egy diákigazolvány fényképpel... Ez mind volt nálam, de nem nyugodtam meg. A szervezés végül afféle hajlott, hogy össze fog jönni a Zalán közlegény megmentése, hisz a személyi nem otthon, hanem anyánál volt, Németország óta ott maradt nála (ja, igen, hamarosan - talán -, lesz Út Németországba III., de előtte nézegethetitek az I. és II. részt, ha eddig valami véletlen folytán még nem tettétek meg - tudom, biztos az Explorer lassú. Linkek: ELSŐ, MÁSODIK)! Ez sokkal jobb, mintha otthon lett volna, hisz akkor reménytelen lett volna az egész, nem értem volna oda, bukás!, de végül a mentőakció a siker felé közeledett, csak hogy közben a kis csapat várt rám Árpád hídnál, de végül mégis megvártak, ha még 15 perc hátrány is volt... ezután is Danke Schön!

Végül 13:00-ra ott voltunk, és még volt 30 perc.

Ezen hosszas idő alatt átnézegettük a kérdéseket, ahogy ezt odafele a metrón, villamoson is tettük, megvitattuk, kinek melyik kérdés okoz problémát, milyen műszaki kérdésekre melyik a jó válasz, azaz a vagy b tegyük fel, hisz azért mindenki nem látja át képzeletben az autó szerkezetét, felépítését, működési alapelveit. Meg a szokásos kérdések: Izgulsz? Megy? Szerinted hogy fog sikerülni? meg a kijelentések, miszerint Tuti, megbukom. Nem fog menni. De, úgy félek. 75 pontot érek el - utóbbi ritka...

Érintőképernyő...
Ja, a képen nem én vagyok :-)

Végül bementünk 13:30 perckor a vizsgaterembe, a nevemet valami véletlen folytán most nem írták el, nem is értem, hogy lehettek ilyen szuperek!, de a lényeg, hogy nem kellett változtatgatni. Majd leültem a megfelelő számítógép elé, elmagyarázták, mit, hol, hogyan, mikor, majd elindítottam. Maga a teszt érintőképernyős formátumban zajlik. Féltem, mi van, ha nem nyomja meg, lefagy a gép stb. Néha lassabban töltött a kelleténél, s azt hittem, kikapcsol és megbukok. Voltak kérdések, amelyek a lassan töltődő kérdéseknél is "tunyábbak" voltak, és gondoltam biztos azért, mert az előző nem lett jó, rengeteg rossz válaszom van.

Magára egy kérdésre 60 másodperc, s így a tesztre összesen 55 perc áll a vizsgázó rendelkezésére. Nem akartam első lenni, de tudtam, hogy 15 percen belül tuti kész leszek, nem fogom egy órát itt ülni stresszben, és izgalomban... Kb. 10-12 perc alatt végeztem, de még volt hátra egy továbbléptetett kérdésem, melyben nem voltam biztos, segédmotoros kerékpárra vonatkozott (? előtte még nem is hallottam ilyen szóösszetételi járműről ?), és 10 másodperc elteltével már tudtam, mit fogok megnyomni, de láttam, hogy még nem ment ki senki, hogy kész, első nem akartam lenni - mint már mondottam volt -, így kivártam a 10-20 másodpercet. Ekkor szerencsére már 3.-ként mehettem ki a vizsgabiztoshoz, azzal, hogy igen, köszönöm szépen.

Igen. Ez volt az utolsó válasz, amit megnyomtam, a segédmotoros kerékpáros haladhat az útpadkán. Ekkor jött a képernyő, hogy jó-rossz-kihagyott válaszok, asszem. Ez csak jelmagyarázat volt, aztán a Tovább gombra kattintva elém tárult a kérdéseim értékelése. Azt láttam, hogy 75. Aztán észrevettem, hogy az csak a maximálisan elérhető pontot jelzi. De előtte láttam, hogy 74-et értem el, csakis egyet hibáztam. Rohadtul örültem neki, de mivel van rá lehetőség, ezért megnéztem, mi volt az az egyetlen, egypontos kérdés, amire helytelen választ adtam.

Minden esetben el kell-e fogadni, ha egy másik valaki lemond elsőbbségéről?
A: Igen
B: Nem

Én az A-t jelöltem meg, de a B volt a jó. Ezt egy életre megjegyeztem. De igazából nem zavart, mert tudtam, hogy csak egy típusú ember van, aki jobban teljesített (nem, nem Magyarországra gondolok most, vagy Viktor bára...), az, aki hibátlan tesztet írt. De nekem ez bőven elég, mert ahhoz képest, hogy körülbelül 1,5 hete készültem rá huzamosabban, szerintem fantasztikus eredmény értem el.

De azért többet nem lenne kedvem efféle stresszhelyzetet átélni.

Ja, basszus. Még lesz egy forgalmi vizsga... Út a a jogosítvány V.-ben az is kiderül. De előtte még szó lesz a forgalmi órákról is, amiről még nem nyilatkozom, főleg, hogy még nem kezdtem el, nem tudom mikor, kinél, hol stb... :-)

Az informatika 3 esztendeje

Nem tudom, hogy hallott-e már a nyájas, kedves olvasó az ECDL-ről? Ez egy vizsga, egy informatikai tudást felmérő vizsgasorozat, melyet ha valaki letesz (hisz nem kötelező - még), akkor kap róla elismervényt, miszerint tudja használni a számítógépét, tud szöveget szerkeszteni, diákat egymás mögé illeszteni, vagy kalkulálni a táblázatok sorai között...

Maga az ECDL négy angol szó rövidítése, mely az Európai Számítógép-használói jogosítvány szöveget takarja (angolul: European Computer Driving Licence). Ha valaki ezt leteszi, akkor elvileg hasznos lehet az életben, bár logikusan-magyarosan átgondolva ez nem követelmény, és az sem biztos, hogy ér valamit, max. arra jó, hogy papírod van arról, hogy tudod használni a Word szövegszerkesztő programot.

Az ECDL logója.
Ami százszor igényesebb, mint
egy prezentációs feladatsor...

Összesen 9 modul van, ha jól tudom:

1. operációs rendszerek
2. szövegszerkesztés
3. prezentáció
4. internet és kommunikáció
5. adatbázis-kezelés
6. webkezdő
7. táblázatkezelés
8. IKT alapismeretek
9. képszerkesztés

Jól tudtam :-)

Szóval ebből nem muszáj mind a kilencet megcsinálnia egy vizsgázónak, elég négyet, vagy hetet végigcsinálnia. Ha valaki ebből négyet csinál meg - valószínűleg a négy legkönnyebbet fogja választani -, akkor egy úgynevezett Start Kártyát fog kapni, ami igazából nem tudom mire jó, meg azt sem értem, miért kártya a neve, hisz nem lehet vele fizetni, utalni rá, sőt még az alakja sem kártya, hanem egy bizonyítvány.

Ha valaki hetet csinál meg, ahogy ezt én is tettem, akkor már több esélye van, hogy ér is valamit, bár nem hiszem... igazából ezt a hetet nagyon nagy időbeli különbségekkel csináltam meg, 2 különböző tanár segítségével (az egyikőjük még tényleg erre is készített fel és az ember magabiztosabb lehetett abban, hogy meg tudja csinálni). Az időbeli különbségeket a címből is könnyen ki lehet következtetni, ugyanis az ECDL-es pályafutásom a 2011 decembere és a 2013 januárja közötti időszakot öleli fel. Ennek nagyobb részében nem is foglalkoztam vele. :-)

2011 májusában, a hányadikos voltam... izé, mikor 8.-os voltam, akkor hallottam először erről a méltán híres (miközben először hallottam róla - ellentét!) informatikai vizsgáról. Szeptemberig kellett eldönteni, hogy belekezdek-e, hogy át tudok-e vergődni ENTER-ek és SPACE-ek, programok és számítógépes cuccok dzsungelén, sikeresen megtudom-e csinálni e szörnyen nehéz vizsgát...

Végül az igen volt rá a válasz:

Az a bizonyos nagy, vastag könyv

• hisz könnyű
• azaz nem nehéz
• diákoknak díjtalan
• ha más épületben kell megcsinálni (így volt), akkor előfordulhat, hogy lemaradok egy 7. óra tesiről, tegyük fel :-)
• és legalább olyanokat megtudok majd csinálni, amit eddig nem tudtam - és valószínű nem is fogok alkalmazni az életben, hisz nem az informatika mesés ösvényén akarok továbbhaladni a nagybetűs ÉLET folyamán...

De végül belekezdtem, ez a lényeg.

Ez is kicsit olyan, mint egy KRESZ-vizsga, hisz itt is megvannak előre a feladatok, s ott helyben, a vizsga elején (még jó, hogy nem a végén) kapod meg a megoldandó feladat sorszámát. Mindegyik modulban 80 feladatsor van, kivéve amelyikben nem. Ezek gépen is elérhetőek, de meg lehet őket vásárolni könyv-formátumban. Nem egyesével vannak! Hanem egy rohadt vastag kék könyvben. Pontosabban volt... ugyanis már 3 részre szedték (ha nem többre), így egy könyvben 2-3 modul fért csak bele. Igazából jó marketing-fogás, hisz így többet kell megvenni, egyenként drágábbak a kiadványok, ami haszon...

Iskolám könyvtárásának megszűnésével (az iskola is megszűnt, nem csak a könyvtár :-) mielőtt valaki félreérteni, hogy az állam bezárja a könyvtárakat!) kidobandóvá vált 2 nagy kék könyv, amelyek egyikét - ami jobb állapotban volt - hazahoztam magammal. Tényleg súlyos, és ha alapjáraton tele van a táskád, akkor a hazavitele is nagy kihívás. De végül hazahoztam. Igazából egyszer sem nyitottam ki, mert mikorra megszereztem, már csak egy vizsgám volt hátra, ahhoz meg már elfelejtettem használni...

De milyenek is ezek a vizsgák? Nézzük őket sorban! Amiről nem kell annyit tudni, arról nem mesélek hosszas regéket... nyugi!

Amiből tanultam
(infótanárom könyve)

A szövegszerkesztéssel kapcsolatos vizsga volt az első, amit letettem, 2011-ben, Mikuláskor :-) Nagyon féltem, hisz még nem volt belőle tapasztalatom, hogy mennyire nézik szigorúan, hogy kapom meg, elrontották-e már a nevemet, vagy hánytól megyek át, mennyibe fog kerülni a pótvizsga, ha egy ponttal a határ alá csúszok... De végül átmentem. Bár úgy gondolom, hogy a Word használata nem egy akkora kihívás. Hozzáteszem, se előtte, se utána nem úgy használtam / használom a Wordot, ahogy úgymond illik, hisz én nem írom be egybe a szöveget, s aztán kezdek formázni, annyi felesleges ENTER-t nyomok, amennyit akarok, meg hasonló informatikai borzadályok - informatikus szemmel legalábbis.

A prezentáció volt a második vizsga. Igazából az egész egy vicc, mert undorító sémákat ad, szörnyen értelmetlen szövegekkel, melyekről badarság bemutatót készíteni... Megcsináltam a vizsgán - úgy, ahogy kell -, de azóta sem írtam címsorba egy büdös szót sem, pedig hetente használok Power Point-ot.

A következő vizsga az operációs rendszerekkel foglalkozott. Már néhány informatikatanár megjegyezte, hogy nem tudok másolni, a másolás nem egyenlő az áthelyezéssel, meg hasonlók. Mappákat tudok rendezni, de kicsomagolni-becsomagolni mindig is gyűlöltem / gyűlölök. Nem értem, miért nem lehet egyszerűen leszedni, átrakni egy fájlt egyik helyről a másikra, miért kell WinRAR meg Zip meg ki tudja még miegymás. Főleg, ha egyfolytában villog, hogy frissítés, de fizess, frissítés, de fizess többet! Végül megcsináltam ezt a vizsgát is - sikeresen.

Amiből megpróbáltam tanulni
(infótanárom könyve)

Sokan rettegnek, rengetegen nem is tudják használni az Excel-t, így nem tudnak táblázatot kezelni, függvényeket beírni, átlagot vonni, keresni egy Excel-táblában. Hisz minek? Ha ott van a szemünk, ott van papír és toll, legjobb esetben meg a számológép. Ennél a vizsgánál nagyon féltem - megint -, ugyanis itt is volt egy pont, amit mindig rosszul csináltam meg, főképp, hogy az itthoni és az iskolai gépen más évjáratú (kb. mintha borokról beszélnék...) program van feltelepítve. De hát csak azért nem szerzek be régebbi programot, hogy egyszer úgy használjam, miközben már az enyém is elavult... elvileg. Végül ez is összejött, de azóta rengeteg full extrás képletet elfelejtettem... De legalább megtudom nézni, ki tudom számolni, hogy eddig hány napot éltem :-) Bár az Excel-t hivatalosan nem erre szokás használni...

A papíromon az szerepel, hogy internet és kommunikáció. Igazából így még sose hallottam, sőt sokat gondolkoztam is rajta, hogy ez vajon melyik vizsga volt... aztán rájöttem. Ez a Microsoft Office Outlook-ot fedi. Ezt rühelltem. Szó szerint. Főleg, hogy a suliban két gépen működött csak, persze nem az enyémen, keveset is gyakoroltuk, nem tudom azóta se használni, főleg, hogy igazából az én gépemen sem működik - pedig nem a suliból csórtam el a laptopot :-) A tanulás (program nélkül...) és a vizsga között rengeteg idő telt el, ha jól emlékszem, egy egész nyár, így annyit felejtettem, hogy uccu neki! De végül ez is meglett, bár még mindig fogalmam sincs a használatáról és igazából értelméről, miközben ma már senki nem használ ilyet, hanem freemail-t, gmail-t és társait...

Amit alig nyitottam ki
(infótanárom könyve)

2013 januárjában került sor az utolsó előtti nagy vizsgára, az adatbázis-kezelésre, amiről előtte még sosem hallottam. Igazából a gépemen fut, de nem jeleníthető meg önálló parancsikonként, csak ha egy bizonyos dokumentumot megnyitok. Ezt, komolyan mondom, szerettem, sőt most is szeretem, de azt is hozzá kell tennem, hogy ugyanúgy nem használom :-)

2013 júniusában, a tanév vége előtt néhány nappal tettem le ECDL-es pályafutásom utolsó, legunalmasabb, számomra egyik legértelmetlenebb vizsgáját a WebKezdőt. Hozzáteszem, hogy ez volt június 12-én, 15 óra környékén, előtte levő nap meg széjjel izgultam magam, hogy sikerüljön az angol emelt szóbeli érettségim. Ezek után nem tudtam erre sokat készülni, vajmi kevés fogalmam volt róla, hogy mi lesz, menni fog-e vagy nem. Igazából a vizsga arról szól, hogy tudsz-e weboldalt szerkeszteni, de - neve is jól mutatja -, csak kezdőt, így szörnyen csúnya, igénytelen oldalak születtek - bár ez volt a feladat. Megírtam a vizsgát, pontosabban begépeltem, és vártam, hogy ez sikerül-e, s maga az egész vizsgasorozaton megfeleltem-e.

Vártam... júniusnak vége. Júliusnak vége. Vége a nyárnak. Elkezdődött a suli. Már volt őszi szünet. Újra suli. Karácsony. Félévzárás. Erre ezen a héten végre megkaptam a bizonyítványt, miszerint 3 év mégsem volt hiába. Sikerült! Megcsináltam! Azt nem értem, hogy miért kellett még plusz félévet várnom rá, főleg, hogy volt olyan vizsga, aminél már másnap tudtam, hogy sikerült, de igazából már mindegy. A lényeg, hogy sikerült. Három esztendőbe telt, de megvan :-)

És mire megyek vele?

Ki tudja?

Ja, és a jobboldalt belinkelt könyveket csak ajánlani tudom.

Segítenek, ha kinyitod őket.

... és infótanárom írta :-)

Ilyet kapsz, ha sikerült minden...
(ez nem az enyém)

"Lejárt a víz" és egyéb lejártságok

Ha éppen a hétvégi nagy bevásárlás közepette megpillantunk egy csokit, egy joghurtot, kekszet vagy bármi más élelmiszert a szupermarket egyik polcán, akkor egy számadatot nézünk meg: hogy mennyibe kerül az áru. És akkor örülünk neki a legjobban, ha látjuk, hogy az eddigiekhez képest nagyon olcsó, sokkal drágább egy másik üzletben, hülye az ember, ha nem veszi meg.

De van egy másik számadat. Pontosabban nem is, csak annyira számos adat, hogy számok vannak benne. Ez az, amit egy átlagos ember nem néz meg - én se szoktam, nem felvágni akarok felsőbbrendűségemmel :-) Ez nem más, mint a fogyasztási dátum nevezetű kis, apró betűs felirat.

De úgy istenigazából mikor járt le ténylegesen az áru? És mikor nem? És mikor célszerű megvenni?

Igen, már a cím is kissé kilóg a sorból, őszintén szólva furcsa - még belegondolni is. De erről később lesz szó. Előtte tisztázzuk, milyen módon írják rá a termékekre, ha valamilyen kaja már annyira romlott, hogy szinte önálló életre kel... szerencsére ez azért ritka, hisz a lejárt csirkemell (ilyet se hallottam még) sem fog életre kelni, hisz nem is egész állatról van szó, na meg ez csak valamilyen gagyi amerikai horrorfilm sikertémája lehet a közeljövőben.

A termékekre a fent írt módon jelzik, ha valamit már nem szabad megenni, meginni. Ez lehet:

Vizek. Lejárni vagy nem lejárni?

• lejárati dátum - bár ezt inkább bankoknál használják
• fogyasztható
• lejár
• fogyasztási idő
• szavatosságát megőrzi
• minőségét megőrzi

Biztos vannak másféle feliratok is, de az alábbiak biztos megállapítások ezekről:

• olvashatatlan betűtípussal, kissé csúsztatottan vannak ráírva
• néha nem tudni, milyen típusú dátum formátumban van elhelyezve az időpont (bár azért sejthetjük, hogy az 14/1/14 biztos nem 2014. 14. havának első napja vagy hasonló...)
• vizeknél a kupakon van, ami nem mindig olvasható
• kólánál például nagy probléma, ha az üvegre írják rá, főleg fekete betűkkel - olvashatatlan, sőt inkább láthatatlan (biztos célzás, hogy ez már akkor romlott volt, mikor előállították...)
• leírják az innivalók címkéjére, hogy fogyasztható - jó nagy betűkkel -, de a fogyasztási idő már nem fért oda, mert oda azt kellett odaírni, hogy milyen jó ez az ital

Ezek mellett eltérhet még a dátum év-hónap-nap rendszere pontosság szempontjából is:

• 2014. 01. - eléggé tág fogalom azért egy egész hónap, mert pl. január 17-én vett termékről nem tudjuk, hogy az már régen rossz, vagy még van egy nap, vagy csak hónap vége, esetleg pont ekkor, ezen a napon üt be a K.O.
• 2014. 01. 17. - ekkor már sejthetjük, hogy a terméket 16-án gyorsan meg kell enni/inni, utána - ha már nagyon lejárt -, biztos, hogy csak a kaját is inni tudjuk, de abban is biztosak lehetünk, hogy már nem tesz jót szervezetünknek.
• 2014. 01. 17. 13:30 - ez a nagyon pontos számítási módszer, de mégsem annyira jó, mert ha tegyük fel, hogy a 6. óráról 13:35-kor csöngetnek ki, akkor biztosan tudod, hogy már nem eheted meg azt a csokit, órán meg nem szabad enni. Szóval bukta! Amúgy meg honnan tudják, hogy 13:29-kor még tök egészséges, jaj, de zamatos, egy percre rá már hányadék íze van, szörnyű, irány a vécé...

Eltér a magyar és a külföldi is!

BEST BEFORE - WORST AFTER

• Magyarországon a már említett szövegeket használják (pl. fogyasztható), melyek beszabályozzák, hogy eddig s nem tovább! Ha eddig nem tetted meg, vesd kukába, de rögtön!
• Míg pl. Angliában azt írják mindenre, hogy Best Before (azaz legjobb, mielőtt), ezzel csak azt jelzik, hogy jó, megeheted akkor is, de azért mégis akkor a legcsodásabb, mikor még Before van, nem pedig Worst After (legrosszabb, miután)...

Persze erről a különbségről az is tehet, hogy Magyarországon nagyon szigorúan vesznek mindent, ha a kajáról, így az élelmezésről, így a gyerekekről, így a jövő felnőttjeiről, így a dolgozó népről, így az adókról, így az államról van szó. És az állam érdekében mindent meg kell védeni!!!

Most, hogy végigtárgyaltam, s mindenki egyetértően bólogat bájos kis otthonában, beszélnék (a kötözködők kedvéért: írnék) még néhány, ehhez kapcsolódó dologról.

Mint például az akciós termékekről, amikre azért ragasztják rá a -25%, -50%, esetleg -75%-os matricákat, mert másnap, ezen a héten, 5 perc múlva lejár a szavatosságuk. Ezek a legjobbak amúgy, mert alapjáraton drága termékeket megvehetsz magadnak, most az egyszer olcsón! A közelemben levő üzletekben (Auchan, Interspar, Tesco, kis Spar) már tudom, mit hol kell megtalálni, így azt is, hogy hova dugják az akciós és az akciós hűtőtermékeket (asszem ez a nevük). Persze ez az idő függvényében változik, ugyanis reggel gyorsan kirakják egy megkülönbözető jelzésű helyre, ahonnan a nap múlása során a vásárlók hazaviszik ezeket, így zárás előtt 30 perccel már nem biztos, hogy magunkénak tudhatjuk a 75 százalékkal leakciózott csokoládét, vagy túrórudit, vagy ki mit akar...

Persze van a rosszabb eset is, mikor éppenséggel nem a drága, minőségi termékeket árazzák le, amiért drágák, és nem veszi őket senki, hanem előfordul az is, mikor a gagyi, no-name márkákkal találkozhatunk az akciós részlegen, hisz pocsék árut nem vesz senki... Így egy márkás, alapjárton 420 forintba kerülő kaviár mellett megtalálunk 10 csomag 5 darabos S-Budget túrórudit. :-) Ami amúgy nem olyan rossz, csak az S-Budget tejcsokoládé szörnyű... áááá...

Múltkor kis Boci csokit vettünk, 150 forint helyett 75 forintosat, elég sokat, de hisz a hülyének is megéri, hisz egész januárban lejár, így még mindig jó - ma már nem. Basszus. Bár belegondolva, múltkor 160 forintért vettünk egy szeptemberben lejárt Boci csokit, nagyot. Januárban! És semmi baja... na, jó talán kicsit szar íze volt. Bár mogyorókrémes volt, aminek eleve "érdes" íze van. Mindegy, nem untatok senkit.

Van, mikor rá van írva, hogy lejár október 10-én, de mivel konzervkaja, rámondjuk, hogy óóó, hát az sose jár le... de azért inkább vigyázzunk, meg tanuljunk meg főzni, hogy ne kelljen konzervből élni. Csak háború esetén, de az más tészta...

Ez nem házi készítésű fotó - isten őriz, hogy ilyet még akciósan
is megvegyek -, csak mutatom, melyik az akciós termék!

Vannak furcsa lejárások, lejártságok, mint például a víz. (???) Múltkor vettem ki a kosárból egy szénsavas vizet, és rá volt írva, hogy lejárt: 2013 januárjában. Ez kb. nyáron volt asszem. Gondolkoztam, hogy jó, persze mindenre ráírjuk, hogy egyszer véget ér a fogyasztás..., de belegondolva: Lejárt a víz? Ez komoly? Nem nagyon iszom szénsavas vizet, sőt nem iszom, ezért én nem ittam belőle, hisz le is járt, de elvileg nem volt semmi baja. Azóta nagyon figyelünk, hogy nehogy lejárjon a víz.

A legrosszabb lejártságok, amik remélem, nem fordulnak elő soha senki életében...:

• lejárt a Nutella. Ebbe még belegondolni is hátborzongató, hogy olyan sok ideig nem előttünk belőle, akár kanállal, akár kenyérrel, akár palacsintába töltve, hogy lejárt. Hú, de durva...
• lejárt a víz - ez vicc...
• lejár a gyorsfagyasztott termék, vagy a konzerv - nagyanyáink megmondták, hogy az sose jár le, az mindig ehető lesz, akkor is, ha nem.
• lejárt kedvenc csokink - kb. olyan lelki stressz járja át testünket, mint a Nutella-szindrómánál
• lejárt bármiféle drágán vett termék - felbecsülhetetlenül szörnyű érzés - egyszer veszel ilyet, és akkor is lejár

A gagyi termékeknél, egy Ájszteja nevezetű jeges teánál számoljunk azzal, hogy annak már alapjáraton torokcsikorgató íze van, és már lejárta előtt lejárt íze van, ez még nem gond - csak ha ilyet veszünk, akkor az már az...

Amikre viszont tényleg oda kell figyelni, mert nem túl kellemes ezeket lejárt formában enni, inni:

• tej
• tejtermékek
• tejből készült termékek

Igen, ebből kettő ugyanaz, három meg ugyanarra vonatkozik, de más nem jutott eszembe.

"Figyeljünk arra, hogy mit eszünk, hisz saját egészségünknél nincs fontosabb."

L. I. Besbiforus

Fogyasztóvédelem