De nekem igen...
A tábla, amire hallgattam volna, ha ki lett volna téve. De nem. |
1. az első, ámbár illegális bemenet
Ez nem valami gyakori eset, annál is inkább ritka, sőt az olyanoknál fordul elő, mint jómagam. Két alkalommal voltam a helyszínen a mai napon (ápr. 22.), ugyanis három emberrel akartam dedikáltatni, s ebből kettő volt egy időpontban, a harmadik meg sokkal korábban. Galla Miklóssal dedikáltattam a Könnyű műhaj c. könyvet, 11.30-kor, csak éppenséggel a biztonsági bejáraton meneteltem be, ahol a biztonsági őrök és a szervezők járnak be, olyan volt: LIKE A BOSS. De sikerült. Ekkor lepődtem meg, hogy jaj, mégis ingyenes a belépés!
2. a már jóval legálisabb bemenet
Ekkor már a tényleges bejáraton mentem be - persze előtte próbálkoztam a biztonságin is, de onnan elzavartak, hogy: "Ez nem bejárat." S itt akkor 500 Ft. Veszem elő - Diák vagyok? - Igen. Másodszor is ingyen kapom.
3. A könyvvásár színtere
Szép, nagy, terjedelmes, könyvekkel teli épület, ahol sok ismert, kevésbé ismert, egyáltalán nem ismert kiadók voltak, sőt még külföldről is. Köztük a bunkerban levő Szaúd-Arábia, ami egy kisebb épületben volt a nagy épületben. Ablakokkal fedve - biztos golyóálló... Ott nem sok szót értettem.
4. Dedikálások
Végül négy emberrel dedikáltattam könyveimet, s nevemet sokszor kellett taglalni, miszerint Z A L Á N. Magyarnak is csak visszakérdezés után megy, nem hogy Dmitry Glukhovsky-nak, a Metró 2033 szerzőjének.
5. Végeredmény
Jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése