A Pi élete számomra két részben volt kihívás. Hogy megnézzem-e filmen, mert eléggé különböző véleményeket hallottam. A másik az olvasásához kapcsolódott, ahol szintén kb. 50-50 százalék volt az Igen és a Nem között, de végül nem olvastam el, és nem is baj, most, hogy láttam a filmet, meg nem is lenne rá időm.
127 perces amerikai kalandfilm, mely Yann Martel világhírű regénye alapján vittek a filmvászonra. Nem is mondanék róla többet, esetlég még leírom, tényleg röviden, miről is szól:
Pi Patel élete semmiben sem hétköznapi. Egy francia uszodáról kapta a nevét. Az apjának állatkertje van Pondicherryben. Tizennégy évesen hűtlen lesz gyökereihez, hogy egyszerre próbáljon keresztény, mohamedán és hindu lenni. És 227 napot tölt egy mentőcsónakban a Csendes óceánon kettesben egy Richard Parker nevű bengáli tigrissel.
Egy szóval: Káprázatos!
Több mondatban: Egyszerűen szuper a látványvilága. Sokan hasonlítják az Avatar-hoz, de én nem tenném ezt. Az Avatar című James Cameron-film harmadjára tetszett meg nekem, s most egyszerűen fantasztikusnak tartom, de a Pi élete másképpen jó film. Eleve szeretem az indiai témájú filmeket, mint a Gettómilliomost, vagy a Marigold Hotel. Az Oscar-díjas Ang Lee egy olyan világot tár a néző elé, hogy egyszerűen beleszeret a filmbe. A könyv is kell ehhez, mert a sztori nélkül nem lenne teljesen jó film. A vége kicsit szomorú, mikor a... Mindegy, nem akarok többet mesélni, egyszer legalább nézzétek meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése