Olaszkodások I-II.

Olaszkodások I-II.:

A rendkívüli szókincs.
A dal, ami minden zenehallgatásnál elhangzott

   Bongiorno, szombaton jöttem haza Olaszországból, s rengeteg élménnyel szolgálhatok erről a mesés helyről, ahol életemben először jártam, s a Trevi-kútba dobott pénz, meg a már előre beszélt tervek alapján, nem is ez lesz az utolsó olasz út. Meg szeretnék osztani néhány nem annyira unalmas dolgot, hogy kedvet sugározzak azok felé, akik esetlegesen gondolkoznak, hogy ej, haj hova is utazzanak a nyáron, vagy csak egyszerűen nyártól függetlenül világot akarnak látni.

   Az olasz utat kisebb részekben mutatom be, melyeknek részleteit azért nem írom le máris az elején, mert meglepi, na meg még csak most ötlöttem ki ezt az ötletet, s még nincsenek kész, lefektetett tervek a jövőről.

   Angolul és franciául tanulok, ezért olaszul körülbelül semmilyen szót nem tudtam, most kb. megnégyszereződött az eddig ismert négy olasz szó. Most már ekkora a szókincsem:

• BONGIORNO
• USCITA
• ENTRATA
• SI
• NO
• ARRIVE DERCI
• CIAO
• VIA
• PIAZZA
• TABACCHI
• DUOMO
• CITTÁ
• jó estét, csak nem tudom leírni, s fonetikusan meg nem írom le, mert az ciki... de tudom :-)
• PONTE
• MUSEI
• PAPA
• ÉS A KEDVENC: GRAZIE!

   Ezekkel a szavakkal éltem túl 6 olaszos napot néha esőben, de főleg napsütésben. Ha esett az eső, akkor viszont zenét hallgattunk, változatosakat, de mindegyik hallgatás során belekerült három szám: az I Need A Dollar, a Skyfall valamint az ízig-vérig olasz dal, a Felicitá, ami boldogságot jelent. Ez tényleg boldogságot nyújtott, ha hallgattuk, és lehet, hogy régi, de még mindig menő sláger - szerintem legalábbis. Ezennel megkapja a legjobb nem angol nyelvű külföldi dal díját.

   

   Tudom, kezdetnek rövid volt, de ízelítőnek tökéletes, búcsú a Felicitával...