Sok stressz és siker a showtime során

Nem tudom, hogy a Drága Olvasók közül hányan vezettek már valaha műsort, konferáltak-e már szalagavatón, karácsonyi koncerten, de üzenem, hogy csak az vágjon bele:

• aki türelmes
• bírja a stresszhelyzeteket
• sőt ne is legyen stresszes!
• alkalmazkodni tud a váratlan helyzetekhez
• minden nyelven tud
• ismeri azért, hogy kikről fog beszélni, ki is az a Kis Józsi, ki is az a Nagy József
• egyszer legalább átolvasta a szövegét
• nem lámpalázas
• és még sok más hasonló tulajdonsággal rendelkezik (ha valaki egy tesztoszteron szexuál állat - Tóth Gabi nyomán -, vagy csak random jóképű, az még sajnos nem elég. De jó kezdet!)

Ezek közül - természetesen nálam - néhány megvalósult, néhány pedig nem. Néhány nem is baj, hogy nem. De a jóképűről azért nem mondok le. Tényleg, legyen az embernek önbizalma és humorérzéke is, hogy ki tudjon vergődni egy rossz szituációból, elszólásból, s mindig tudjon a konferanszié rögtönözni, ha az utolsó pillanatban derül ki minden.

Idén drága konferansziétársammal egyetemben elvállaltam két műsor vezetését. Először csak az egyiket. Méghozzá egy szalagavatóét. Magamtól biztos, hogy nem vállaltam volna el, mert azért úgy gondoltam, hogy vannak mások is, akik tehetségesebbek nálam. Hozzáteszem, mikor erről beszéltem bárkinek, és kérdezték, hogy kire gondolsz? Arra már nem tudtam válaszolni, szóval rájöttem, hogy még is jó választás vagyok :-) És önbizalmam is van, mint látszik. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy a 11. évfolyamon engem választottak ki, hogy drága Zalán, legyen maga konferanszié. Oké. Legyek!

Útközben sokszor megbántam, mikor kiderültek olyan dolgok, hogy amikre mi gondoltunk (miközben nem is a konferansziék a főszervezők), az másnak eszébe se jutott, s kezdődött a sürgés-forgás, jajveszékelés. Ki adja át, köszönik-e, ki mond búcsúbeszédet, lesz-e korábbi osztályfőnök, kik a tánctanárok, mikor jönnek, kik jönnek, miért, meddig, hol? És akkor leesik az osztályoknak, hát erre mi nem is gondoltunk.

Persze biztos semmi idejük nem volt ezeken variálni, hisz csak az van ilyenkor az emberben, hogy csak ne rontsam el a táncot, csak ne én..., szóval érthető, nem szóltam egy rossz szót sem, minden tiszteletem valahányad része a táncosoké, akik betanulják, megtanulják, kitanulják, eltanu... ez már nem jó, szóval... előadják a táncukat a publikum előtt, akár sötétben, akár teljes fényben, mikor látják, hogy a drága jó nagymama sír-rí, hogy az ő kis unokája milyen ügyes - meghatódik a túlérzékeny ember.

Ha te írod a szöveged, az nem számít semmit, sőt az sem, hogy mikor írtad meg. Sokan fűznek hozzá, így is - úgy is. Egyik tanár, másik diák... Szalagavató-szöveget, sőt műsorvezetői szöveget sem olyan könnyű írni, ugyanis figyelni kell arra, hogy ne legyen unalmas, ne ismételjük magunkat, legyen a műsorvezetés nyelve változatos, néha csempésszünk bele valami újat, érdekesebben hangzó szöveget, s ne csak az szerepeljen benne, hogy Most pedig vagy A színpadon. De azért ne is nyugdíjas műsort alkossunk, hogy fáradjon fel, hosszú évek munkája, felkérem stb. És ha nagyon grammatikailag, magyartanárosan nézzük, akkor figyeljük meg, hogy alliterál-e szöveg, milyen benyomást kelt, de ne fedezzünk fel minden szó mögött egy csúnya kifejezést, beszólást. Gondoljunk úgy a szövegre, mint egy néző, aki csak annyit akar hallani, hogy na, most jön a kislányom, na, most jön a kedvencem... Nem a nyelvtani szabályok pontos betartása a legfontosabb :-)

Minden program legrosszabb, legfelháborítóbb, "legbeszólósabb" része a főpróba. Utáltam - mindkét program során. Vagy nem csinálsz semmit, unatkozol vagy pedig mindent rád akarnak sózni, mindenki téged szid le, ha nem úgy van, ahogy kellene, bár még nem tudni, hogy is kellene, hisz ezért van a főpróba!!! Főleg ha a műsorvezetőt szidják azért, hogy miért nincs bekapcsolva a fény ?!?! Más embert is le lehet ordítani, nem csak a konferálókat, akiknek nem kell érteniük a technikához. Bekapcsolni a mikrofont, kikapcsolni a mikrofont.

Bár ha a mikrofonnal is gondok vannak, na az már gond. A szalagavatónál a műsorvezető mellett a technikusok is bekapcsolják a mikrofont. De mi van, ha a konferanszié bekapcsolta, de a technikusok nem. Akkor ki a hibás? A technikusok. Kit néznek hülyének, amiért nem tud mikrofonba beszélni? A műsorvezetőt. Biztos jól néztem ki, mikor elkezdtem, hogy És most... és most... türelem, türelem, mindjárt bekapcsolják a mikrofonodat! ÉS MOST KÖVETKEZZÉK... De szerencsére a nézők elmosolyodnak, nevetnek, nem dobnak meg paradicsommal, mint a mesékben :-)

Jön-e ez az ember, vagy nem? Már színpadon vagy, épp tűzik az egyik embert, lesz korábbi osztályfőnök vagy nem? Gyorsan, mert ha lesz, mindjárt mondanám, de ha nem akkor, már továbbmennénk. Akkor van? Nem tudom. Tudd! Nincs. Oké. Ezt 30 másodperc alatt meg kell oldani. Sikerült végül! :-)

A keringő késik, mert még öltöznek a lányok, már bejelentettük, hogy jön a keringő. A nézők meg csak ülnek a helyükön és várnak. Na, most mi lesz? - kérdezi a nagymama a lányától, unokájára várva - hiába. Akkor jön az utasítás: Zalán, menj ki a színpadra és mond be, hogy: ... Közben a stressz közepette elfelejtettem, mit is kellene mondanom, kiállok, s elhangzik: A 12.C osztály keringője hamarosan... - hatásszünet - Érkezik. Nevetés, siker, visszamenet.

Nagyon figyeljünk arra is, hogyha kettő műsorvezető áll a színpadon, hogy ne vágjunk bele egymást szavába, mert az megbocsáthatatlan bűn. Ezért jó, ha azt is tudjuk, hogy mi a társunk szövege. Persze az is jó, ha a sajátunkat tudjuk, ami a 2. eseményen, a karácsonyi jótékonysági koncerten nem sikerült annyira, akkor láttam először a végleges szöveget, s abban is volt egypár hiba, nem Máté, hanem Bence, meg hasonlók.

Fontos, hogy:

• ne legyen csuklásod
• ne tüsszents
• ne húzogasd a nadrágod, zakód, inged - nyakkendőt igazgathatsz, az szerintem menő :-)
• ne csukoljon el a hangod, bírd szusszal, bírd kimondani a mondatot elejétől a végéig
• tagolva beszélj
• ne hadarj
• ne lassan
• ne így
• ne úgy

Könnyű betartani, nemde? :-)

A legfontosabb, hogy a következők ne látszanak rajtad:

• idegesség
• fázol
• meleged van

A legjobb ellenszer minden stressz ellen: a MOSOLY. Ez vezet a sikerhez, ahhoz, hogy a műsor végén tanár-diák egyaránt odamenjen hozzád, megköszönje, gratuláljon, s elkönyvelhesd, mint sikerélmény, s érezd azt, hogy Igen, megcsináltam. 

Miután vége a műsornak, döntsd:

1. Még egyszer!
2. Soha többet!

És lehet, hogy késik, nem működik ez meg az, de ha nem látszik kívülről, a néző nem látja, akkor semmi gond, csináld végig nyugodtan.

Ja, és tanuljunk meg könnyen, gyorsan nyakkendőt kötni! :-)

Az egészet zárd egy kedves, esetenként vicces zárszóval, amiben csak annyi a szöveged,
a viszontlátásra!