Kérdezz-felelek: avagy a 2014-es Educatio Kiállítás

Korábban is hallottam magáról a kiállításról: Educatio így, Educatio úgy... de igazából sosem tudtam, hogy mi az, hisz nem néztem utána, és nem is vett részt rajtuk semmilyen ismerősöm - vagy csak jól titkolták előttem. Mikor az idei évben egy kedves - amúgy M.A.Z.-olvasó - barátom említette, hogy nem megy nyílt napra, hanem az Educatio-ra, akkor csak annyit tudtam reagálni, hogy az az a kiállítás, nem? De igen, jól tudtam, de igazából mégsem (gyönyörűen megszerkesztett magyar mondat volt). Mert ahogy leírtam, elbizonytalanodtam, hogy jól párosítom e ezt a nevet a hallott dolgokkal. Hülyének éreztem magam, hátha rosszat mondtam, leégek mindenki előtt - nem, az nem egy kiállítás, EZ NEM MÚZEUM... de szerencsére nem következett be ez a végzetes tragédia, jól tudtam, hogy az Educatio egy kiállítás, méghozzá, ahogy az alcím súgja, Kelet-Közép-Európa legnagyobb oktatási kiállítása. Mikor tovább kutattam, egyre jobban megértettem azt, hogy itt beszélhetek olyanokkal, akik már megtapasztalták az egyetemre való bekerülést, az ottani oktatást, a felvételit, a jövőhöz való közeledés érzését... Tudtam, hogy nekem ide el kell mennem. Elmentem...

Na, szóval...
Az idei kiállítás 3 naposra sikeredett, csütörtöktől szombatig tartott. Én szombaton mentem, mert csütörtökön még izgultam a tesi négyesért és a matek ötösért (poszt hamarosan!!!), pénteken meg elsősegély-vizsgám volt (poszt hamarosan!!!), na meg félévzárás utolsó napján rossz szemmel néztek volna rám a tanárok - Aha, szóval elmegy... akkor az ötösének is mennie kell... Persze nem így lett, hisz nem így történt a kiállításra való elmenet sem.

Előre kinéztem azokat az egyetemeket, amelyek érdekesnek bizonyulhatnak, így felírtam azokat, ahol van bölcsészettudományi kar, azonbelül pedig történelem vagy francia. Így szóba jöhetett az ELTE, a Debreceni Egyetem és a Szegedi. A többi annyira nem volt szimpatikus, mert vagy olyan városokban helyezkedtek el, amelyeket annyira nem szívleltem, vagy esetleg nem volt jó nevük, esetlegesen nem is volt francia szak, csak tegyük fel olasz, spanyol, amelyekkel nem akarok foglalkozni.

A második lépés volt a helyszínhez, a Puskás Ferenc Stadion M-hez való eljutás, ami nem volt egy nagy kunszt. Ezt követően már csak a Papp Lászlóhoz való sor kivárása jelentett problémát, ugyanis óriási volt, és nem is egy, hanem kettő megközelítési lehetőség volt. Választani kellett, hova álljunk be? Végül kiválasztottuk a messzebbit, és jó döntés volt, mert függvénytáblázat-vonalzó-számológép segítsége nélkül is könnyen meg lehet állapítani, hogy jobban jártunk, előbb jutottunk be, mintha ott álltunk volna. Körülbelül 30 perc alatt be is jutottunk. Közben két egyetem képviselői osztogattak szórólapokat. Az egyiket egy angol nyelvű biznisz iskola, akinek képviselője nyereményjátékkal kecsegtetett (ha bedobod a dobozukba a kitöltött szelvényt, lehet, hogy te és még valaki kijutsz Angliába...). A másik főszószóló már idegesítőbb volt: az Eszterházy Károly Főiskola csapata, akik kint meleg teát osztogattak, zenéket játszottak le és köteges szórólapcsomaggal ajándékozták meg (traktálták a kezébe) a kedves sorban állót. Emellett hangosbeszélőben is kinyilatkoztatták, hogy igyon teát, aki fázik (hozzáteszem, nem volt hideg... - rossz marketing-fogás), de azért hozzátették, hogy az EKTF (hogy a T betű mit jelképez, arra csapatom tagjai nem jöttek rá - én sem...) így, meg úgy.

Végre bejutottunk, lemenni magába az arénába, a táblák szerint a "küzdőtérre", nem adtuk le kabátjainkat, táskáinkat, mert ha belegondol az ember, hogy mennyit kellene várni, mire kiadják - méghozzá a jót... SOKAT.

És tényleg benn voltunk. Természetesen az információs pultnál nem volt egy információs füzet sem, amivel tájékozódni lehetett volna. Pontosabban csak állították, ugyanis láttam, hogy a szekrényeikből legalább 2 paksaméta kilóg, tele tájékoztatóval... mindegy, a felvi.hu pultjánál adtak.

Rengeteg szórólapot lehet szerezni, köztük olyat is, ami számodra lényegtelen, hisz tegyük fel nem katona akarsz lenni, és nem is mérnök. De őket ez nem érdekli, adnak neked mindenfélét - le is állítanak. Jössz Dániába? Erre én: Van bölcsészkar? Válasz: Nincs, csak dán. Akkor: Nem...

Na, de elég sok szórólapot hoztam el, bár nem is olyan nagy gond, hisz imádom a szórólapokat :-)

Persze, ha jó sok szórólapot akarunk beszerezni, előtte gondoskodjunk arról, hogy legyen mibe belerakni őket. Például ha valaki visz magával egy táskát, az megfelelőnek is bizonyulhatna, de nekem például nem fért volna bele annyi. Szerencsére kaptam egy erős papírtáskát, amibe rohadt sok limlomot belepakolhattam. Meg is tettem:

Szórólapok, tájékoztatók, cetlik és egyéb elhozott tárgyak, amiket elhoztam:

• már a legelején kaptam 3 darab Metropol Campus különszámot. Négyet kaptam volna, de akkor már szóltam, hogy nem, nem, köszi, nem kell - van elég... de még mennyi.
• egy darab ingyen Élet és tudomány újságot, amit csak azért hoztam el, mert ingyen volt. Ilyen a magyar népség - ingyen van, elviszi... :-)
• 2 Educatio Kiállítással kapcsolatos katalógus
• 1 Felvi.hu tájékoztató
• 1 másféle Felvi.hu tájékoztató - ez vékonyabb és kevésbé tényközlő...
• 1 Pázmányos összes karra vonatkozó ismertető
• ELTE ismertető
• ELTE BTK ismertető
• ELTE BTK Történeti Intézet lap
  
• ELTE BTK Romanisztikai Intézet lap
• SZTE (Szegedi Tudományegyetem) töris lap
• SZTE franciás lap
• SZTE tanáros lap
• SZTE tolmácsos lap
• ELTE osztatlan tanárképzés
• meg kellett adnom az adataimat a PONS-nak (mindegy, majd elutasítom a hírleveleket), de kaptam egy francia igés lapot, ami elvileg 1.000 forintba kerülne - később áttanulmányozva, nem ér annyit...
• KELLO névjegykártya
• Debreceni Egyetemről 1...
• és még 1 tájékotató - különbözőek
• 9 külföldi egyetemes lapot, ebből 8 angol, 1 francia
• 3 ugyanolyan BOOKLINE 30% kedvezményes lapot, amit egybe nem lehet beváltani, nem fogok valószínűleg 90 százalékos kedvezményt kapni :-(
• valami érettségis katalógust (?)
• Károli-s katalógust (gagyi... hisz pl. nincs francia)
• egy Pázmányos BTK-s könyvjelzőt
• egy Pázmányos jogos tollat (alig fog...)
• egy Corvinus tájékoztatót - szuvenírnek viszem :-)
• Diákhiteles jegyzettömböt - igazából nem tudom, hogy azt el lehetett-e volna hozni, de én elhoztam :-)

Asszem, csak ennyit :-) Igen, tudom. Bolond vagyok...

Viszont kétféle nyereményjátékhoz is megadtam az adataimat. Az egyik az IBS-es angliai út, amiről a legelején már írtam, a másik pedig egy ausztráliai úttal volt kapcsolatos. De ahhoz viszont "gondolkodni" is kellett, hisz csak a jól válaszoló nyerhet. Hogy milyen volt ez a teszt? Itt a kép :-)

Nem olyan nehéz kitölteni egy ilyet kérdőívet. :-) És szerintem vicces, azért fotóztam le... Főképp a 4-es, az 5-ös és az első. De a legjobb a 4-es a hegesztéssel és a tetőfedéssel az élen :-) Annyira vicces. Vagy inkább szánalmas - gondolják a hú, de nagy kritikusok...

Persze azért itt se tudtam meg mindent, pl. ELTE BTK történelem szakról, mert a drága egyetemista mással beszélt, barátnővel találkozott, majd pizzázott :-)

De még van egy évem, jövőre is meglátogatom, na, meg ELTE BTK nyílt nap jövő pénteken...

Jövőre ti is nézzetek el, kivéve, ha:

• most kezdtétek az általános iskolát
• végeztetek az egyetemen
• 60 éve volt a szalagavatótok
• ki vagytok tiltva
• külföldi vagy, és sosem szurkoltál Papp Lászlónak, és így nem is mész a Sportarénájába :-)

A következő rész tartalmából:
A Corason család következő része (szintén) elmarad, arra való tekintettel, hogy a korábbi adásban rendkívül hangosan beszéltek a spanyol szereplők. Szíves megértéseteket köszönjük. :-)