Út Németországba I.

M.A.Z. extra:
Út Németországba I.

amelyben szó esik az alaptémáról, a 10 órás oda-kocsikázásról, az autópályák minőségéről, és a 2 másodperc alatt elolvashatatlan német városnevekről

1.1 Az alaptéma. Az ötlet. A megvalósítás
Már szeptember környékén felmerült az ötlet, hogy kimozdulunk gyönyörű, drága hazánkból, s kölcsönösen visszalátogatjuk a rokonokat, akik meglátogatnak minket. Ez még nem is lenne nagy szám, ha például mi a I., ők meg a II. kerületben élnének. Csak kicsivel nagyobb a kettőnk közötti távolság. Plusz-mínusz 1000 kilométer, két országhatár, rengeteg autópálya, rengeteg pisi-szünet. Németország és Magyarország között van egy kis távolság. De ha úgy nézzük, közelebb van, mint Franciaország, Oroszország vagy az Egyesült Államok. Bár ez csak viszonyítási alap kérdése.

Aztán már több volt, mint valószínű, hogy belevágunk ebbe az útba, s ki is választottuk a megfelelő időpontot, amikor itt is, ott is szünet van, december végén, karácsony és szilveszter között. Az izgalom mértéke a tetőfokára hágott: elhagyni Magyarországot... elmenni Németországba... kocsikázni tíz órát. De végül elindultunk a képeslapokon karácsonyi ünnepeknek hívott időszak után... Németországba.

1.2 Ne hagyatkozzunk mindig a Google Maps-re!
Hogyan tervezzük meg az utat a távoli nyugatra? Három lehetőség van rá, ha nem több:

• térkép, autósatlasz
• GPS
• Google Maps útvonaltervező

Mi a 3. lehetőséget választottuk, de nem annyira ajánlatos - szerény véleményem szerint legalábbis. Pontosan leírja, hogy hány kilométeren és percen (ekkora úton: órát) át tart az út. És akkor a precíz autósofőr ehhez is ragaszkodik: ha azt írja a Google (ami minden tud), hogy 422 kilométer, akkor 422 kilométer, nem több, nem kevesebb. Egy ilyen útvonaltervező 70 pontja közül legalább 30-35 azt mutatja be, hogy milyen módon kell kijutnod a fővárosból, vagy onnan, ahonnan elindulni kívánsz, a külföldi autópályákról való lekanyarodásról viszont annál kevesebbet. Ha például Németország felé utazunk, akkor elég hosszas megjegyezni egy olyan leágazást mint a HU-Wolfgang/GN-Hailer/GN-Meerholz/Alzenau i.Ufr./Freigericht-Bernbach/Linsengericht-Altenhaßlau-t. Ilyenkor büszkék vagyunk a magyar utastájékoztatási rendszerre! :-)

1.3 A magyar autópályán
A magyar autópályákat mindenki ismeri aki már utazott rajtuk. Viszonylag csendes, nyugodt vidékeken keresztül juthatunk el a fővárosból a kiválasztott helyre. Az M1-es autópályán személy szerint ritkán utazom, ugyanis nincsenek ebben az irányban rokonaink, barátaink, szokásos üdülőhelyeink. Ez eléggé dimbes-dombos, hisz tudhatjuk, hogy egy része a Dunántúli-középhegységen keresztül vezet minket Ausztriába. Szóval csak azt látod az első ülésről, hogy lemész, majd feljössz, majd megint le, és fel... A Kisalföldön - alföld révén - nem kell egyenetlen domborzati felületeken át utazni, de annál nagyobb jellegzetességnek ürvendenek a szélkerekek, amelyekről az 1.7-es pontban fogok szólani...

1.4 Átkelés Ausztriába

Pipacs Night Club :-)

Hegyeshalomnál, a határnál már sokszor jártam külföldi útjaim során, de általában mindig egy MOL benzinkútnál és a Marché nevű kis vendéglőnél álltunk meg. Ezt most is megtettük. Ez a két "üzlet" (ha a benzinkútnál a shop-ról beszélünk) egybe van kötve, s minden nagyon drága. Egy Milka csoki 700 forint, a Boci - amit jobban preferálok - még drágább. Egyedül az újságok és talán a DVD-k azonos árúak, hisz a Blikk Pesten és Hegyeshalomnál is annyiba kerül, amennyibe. Az újságot megértem, ha például valaki, aki nem a sofőr szerepét tölti be, olvasni kívánkozik egy hosszú oda-, vagy hazaút során. De a filmek vásárlását nem! Hogy nézik meg? Csak a borítóját? Vagy itt olcsóbb? És valaki Budáról minden 2. hétvégén elmegy a határhoz azért, hogy vehessen egy vígjátékot olcsón? Ha persze valaki így tesz havonta kétszer, akkor egy rossz szót nem szóltam :-)

Egy kicsivel arrébb kész shopping komplexum állt rendelkezésre a kocsikázó népség részére. Igazából 5 "üzlet", ha volt. Egy eléggé elhagyatott kultúrtáj közepette az alábbi boltokat találhatjuk: egy lerobbant Agip benzinkutat, aminek megközelítéséhez egy ritka rossz útféleséget kell igénybe vennünk. Továbbá egy lebensmittel-t, avagy közértet, ami zárva volt; egy paprika csárda nevű bevásárlóközpont-méretű magyar termékes boltot (gondolom én, hogy az lehetett benne, ha már paprika csárda); egy night club-ot, aminek autópálya melletti értelmét nem tudom felfogni???; és természetesen egy igazi magyar terméket, egy nemzeti dohányboltot. :-)

Ja, maga az átkelés gyors, EU-s, ennyi!

1.5 Osztrák autópályáákááháháánkkáákkon...
Ausztria autópályái, főképp Bécs közelében finom szólva szörnyűek. Rosszak az utak, rázkódik az autó, s legfeljebb 60 kilométerrel lehet hajtani az osztrák főváros mellett. Mire itt túljut az ember, addigra elalszik... pontosabban nem tud elaludni, hisz olyan rosszak az utak. :-) Továbbá alagutak ezrein kell átvergődni. Amint vége az első alagútnak, jön a második, a harmadik. Egyik hosszabb, mint a másik... és még mindig, és mindig. Utána már nem olyan vészes, hisz egyfolytában egyenesen kell előre haladni, csak mindig más lesz az autópálya neve. A határt épphogy észrevesszük és máris alattunk terül el az Inn folyó, és átkeltünk Németországba.

Még valami! Érdemes megfigyelni már akkor, mikor belépünk Ausztriába, hogy milyen módon van kiírva Bécs. ÓRIÁSI BETŰKKEL. Míg egy német autópályán hatszáz város neve szerepel, itt egy óriási táblán, 200-asnál is nagyobb betűméretben olvashatjuk: WIEN

1.6 A német autópályák

EINE KLEIN AUTÓPÁLYA :-)

Frankfurt am Main felé egy autópálya vezet, nem kell letérni, az út se olyan rossz, nyugodtan lehet 2-3 órát vezetni. Egy dologra viszont figyeljünk: hogy mikor kell lehajtani, mert a hosszú német városnevek elolvasása egy németül nem tudó sofőrnek és utasainak nem olyan egyszerű, főleg, ha alig néhány másodperc áll rendelkezésünkre, hogy leolvashassuk: Aschaffenburg. Ha esetleg leírjuk a városneveket egy papírra, akkor figyeljünk arra, hogy a német sőt a francia városneveket is inkább nagybetűvel, nyomtatottan, olvashatóan írjuk le, mert nem garantált ezek után az érthetőség. :-)

Németország autópályáin nem kell (még) útdíjat fizetni, ugyanis rengeteg autópálya van, rövid-hosszú, hasznos-kevésbé hasznos, de az a lényeg, hogy sok van. Az ottaniaknak muszáj kihasználniuk őket, mert másképp nagyon nehezen jutnak el az egyik helyről a másikra. A német autópályákon a kis forgalom olyan, mint a magyarokon a dugó, s a nagy forgalmat nem is ecsetelem akkor, bár szerencsére nem voltam részese ilyesfajta, kellemetlen eseménynek :-)

Áuszfáááát!!!

Egy dolog viszont nagyon idegesített az itteni sztrádákon: a kijáratok, melyeket nem mindig nyilaznak ki, nem írják oda, hogy EXIT, és nem is mindig olyan jól látható, helyette egy kék táblára van írva óriási betűkkel: AUSFAHRT. Ezekkel nem csak a láthatóságuk a probléma, hanem az is, hogy a kijárati kanyar rettentő veszélyes, ugyanis rámész, és már óriási ívben kanyarodik. Gyorsan ezért nem is szabad menni...

Ha már gyorshajtásról van szó, akkor megemlíteném, hogy a német autópályán annyival mész, amennyivel akarsz. Mindenki előz mindenkit, száguld, este piros fények sokasága suhan el melletted...

1.7 Szélerőművek
Mindenki látott már szélerőművet. Ha nem látott, akkor is sejtheti, hogy mi az: akár drága nagyszüleink idejéből, meséiből - főleg, hogy akkor még nem is volt, példa gyanánt hazánkban -, vagy esetleg az ember barátja, az új kutya, a Google súgta meg neki a képtalálatokon keresztül. Egy ilyen ára, mint hallottam, csak 2.000.000. Mondtam, hogy akkor veszek egyet, ha nagyon gazdag leszek. Aztán leesett, hogy nem forintban, hanem euróban került említésre e csodás energiatermelő szerkezet ára. De most komolyan, lenne saját áramom! Király lenne...

"Előre népem. Hozzátok az áramot.
Hogy ezáltal az X-faktort HD
minőségben nézhessem..."
ÁMEN.

Nekem mindig az jut ezekről eszembe, főleg, ha sok van egy helyen, sűrűn vannak, valamint közel az autópályához (ugyanis főképp (majdnem, hogy csak) az M1-es autópálya nyugati végén találhatóak, a Kisalföldön - bár jogos, hisz hülyén nézne ki a Mátrában, vagy egy másik magas hegy közepén), hogy valami hatalmasabb erő, egy nagy és szeretett vezér munkába hajszolja a népét, s azért működteti ezeket a modernnek és korszakalkotónak, sőt utánozhatatlan és hatalmát jelképő gigantikus építményseregeket, hogy otthonában legyen áram, s egy rohadt nagy tévén végignézze, ahogy népe neki dolgozik, "beszerzi" az áramot. Igen, gondolom, hogy normális, ép eszű embernek nem ez jut eszébe, s csak annyit kommentel hozzá, hogy ja, kell az enerdzsi (ha már ilyen angolos a mai fiatalság - mondom én...). Sokkal jobb egy ilyen kitalált sztori! Főleg, ha az ég felhős, villámlik, akkor tényleg az elnyomó hatalom képe villódzék és... jó, abbahagytam.

Cáfolom magam! Ugyanis Deutschland-ban a dombosabb tájakon is, 150-250 méter magasságban, a városok fölött is el-elterül néhány szélerőmű.

Ja, így ezzel a diagrammal nagyon okosnak tűnök, de nincs kedvem róla írni. Most a külföldiek azt hiszik - ha persze véletlenül idekattintanak -, hogy ez egy tudományos honlap a 21. századi energiáról, használatáról, az erőművekről, s a jövő rejtelmeiről a szélerőművek kapcsán.

A következő rész tartalmából:
Riccardo elveszi feleségül Isabellát, de ennek az anyós nem örül. Carlos megpróbálja meggyőzni Isabellát Riccardo mocskos múltjáról, de a lány tényleg szereti újdonsült férjét. Közben autóbaleset ér Don Flamingo-t. Az élete veszélyben. Vajon összetart-e majd a Corason család, vagy folytatódik az ellenségeskedés? Ez mind nem derül ki a 170. bejegyzésből.