Szidjuk a másikat, na de hogy! - avagy a választási mizéria

Hát újra eltelt négy esztendő, s néhány napon belül újfent megnyílnak a szavazófülkék, urnák, újra szükség lesz egy tollra, hogy annak segítségével kitölthessünk egy A4-es, Budapest 4. választókerületében háromszor A4-es nagyságú szavazólapot, s ezzel részt vegyünk a 2014-es országgyűlési választásokon. Részt vegyetek, pontosabban fogalmazva, ugyanis kb. egy hónap híján ebből most az előző évekhez hasonlóan, szintén kimaradok, s csak érdeklődve nézem, hogy dönt a nép, a felnőttek és a nyugdíjasok.

Mindig szidják egymást a pártok, keresik-kutatják a bizonyítékokat, hogy az aktuális kormánypártot a porig alázzák, bemocskolják, de hát ilyen a politika, a magyar parlament nem teljesít jobban, ez kimondhatjuk, mert mindenki mocskol mindenkit. Valaki elmegy politikusnak, hogy mocskolódjon, mocskolják, s esetlegesen napról napra csúnyábbakat mondjon róla a szeretett nép? Egészségükre. Én ezt nem bírnám. Ez nekem sok lenne.

De mikor már tudjuk, hogy jövőre választás van, beindulnak a kampánymocskolódások, amit az előző négy év alatt összegyűjtöttek a pártok egymás sziszifuszi kis titkairól, s fokozatosan, januártól áprilisig dobálják egymáshoz a sok pletykát, szart. Nem sok fair play játszik közre - persze ez majdnem mindegyik pártra vonatkozik, főképp a nagyobbakra.

Nemcsak, hogy nem is tudnék szavazni, viszonylag pártatlan vagyok, hisz senki sem tudja megváltoztatni az országot úgy, hogy az tökéletes legyen, ígérgetni meg a hülye is tud. Már szinte végig senki gondolják az egyes pártok egy ügy pozitív és negatív oldalát, hogy jól tették-e vagy sem, hanem már előre letámadják az embert, akár igaza van, akár nem. Csak ellent tudjon mondani. Hát, nem hiszem, hogy a népnek erre lenne szüksége.

Persze most is előkerült rengeteg régi ügy, aminek hatására a drága televíziónéző legszívesebben kihajítaná a tévét az ablakon, mert már elege van egy Zuschlag-ból, egy Simonból, egy öszödi beszédből vagy a rezsicsökkentés fokozatos szidalmazásáról - csak, hogy mindegyik vitát, pártot megemlítsem.

Ami a legtöbb ellenzéki pártnak betett, az természetesen a II. Orbán-kormány rezsicsökkentései, a röghöz kötés és a paksi dilemma. De az ember, az egyszerű ember nem gondol bele abba, hogy mi történt korábban, mit tettek a korábban - ahogy az egyik párt fogalmazott, szerintem felháborítóan - a "hatalmon" lévő kormányok. Hatalom? Persze, ez a neve valamilyen szinten, de akkor is ilyen demokrácia izé van, vagy nem?

A pártok viszályait nem a népakarat, a demokrácia vezeti vagy előre, vagy hátra, hanem az, hogy valahogy be tudjanak szólni az ellenfelüknek, a másik pártnak. Csak, hogy ne nekik legyen igazuk.

A plakátokon is csak a jelölteket látni, ami érthető is, de vannak olyan plakátok, szórólapok, amelyektől megáll az eszem. Az egyik párt iPhone-nyereményjátékba sorsolja be a kedves magyar állampolgárt, ha

kitűzőn reklámozza magát, vagy a pártot fényező matricát ragasztja a kocsijára. Egy másik párt (vagy mégis ugyanez, ki tudja? Én.) Kossuth Lajoshoz és Széchenyihez hasonlítja politikáját, miszerint két teljesen eltérő indíttatású politikus is meg tud férni egymás mellett. Ja, csak nem a XXI. századi magyar politikai életben. Egyesek az áprilisi törvényeket (1849 április) hasonlítgatja a rezsicsökkentéshez (na, ezt nehéz nem kitalálni, hogy melyikről is van szó). A sokadik meg szövetkezik mindenkivel, ahogy fogalmaztak, a "hatalomért". A narancssárgák csináltak egy szórólapot, hogy mit csináltak rosszul a pirosak. Erre egy hónapra rá megérkezett a postaládába a viszontválasz: mit csináltak rosszul a narancssárgák. Szánalmas az egész, amit itt művelnek egyesek, sokak...

Persze a kampány lényege az emberek befolyásolása, de azért a saját lakásából ne túrják ki, ne nyomják az arcába a saját újságukat, és ami a legfőbb, hogy ne hivogassanak minket telefonon miniszterelnök-jelöltek, akik hangfelvételről nyomják a dumát, melyben ugyanúgy szidják a másik pártot.

A kisebb, nem túl ismert pártok legalább nem mocskolják a másikat. Persze idén nagyon sok ilyen párt született. Ezt betudhatjuk annak, hogy rájöttek arra, hogy a mostani kormánypárt nem túl jó. De ha csak ennyi lenne az indok, akkor még mindig ott lenne az ellenzék. Csak a drága nép rájött, hogy azok se jók. Válogatós egy ország vagyunk, senkinek se jó semmi.

Ha szavazhatnék, nem tudom mit tennék, bár nagyon valószínű :-) Vagy arra a nagyobb pártra, akinél az eddigi eredményeit összevetve jobb kormányzónak titulálok, vagy egy egyszerű, kisebb civil pártra, mert ténylegesen csak azok képviselik a nép érdekeit, nem pedig a külföldiekét, a bankokét, a családtagokat (persze a sajátjukat), vagy egyéb simlis kis ügyük szereplőit.

Mikor egyszer Újpest-Központnál álltam és vártam, odajöttek hozzám ketten is, kisebb pártoktól, akik az aláírásomat kérték. Egyszer azért nem tudtam segíteni, mert nem volt nálam lakcímkártya, a második esetben pedig nem volt jelölt az én lakhelyemen.

Persze a legeslegjobb párt a méltán ismert Kétfarkú Kutyapárt, mely annyira átlátja a nagyobb pártok hazugságait és ígérgetéseit, hogy még mindig nem kaptak engedélyt a tényleges párttá alakulásra. Mekkora véletlen...

Eddig is az volt szemmel látható, hogy ha az egyik párt bevezet valamit, a másik eltörli (nyugdíj, rezsi, tandíj), de ez fordítva is így van, ugyanúgy eltörlik, ha a másik bevezette. Azért reméljük, hogy a 42 éve tervezett és 5 napja átadott négyes számú metróvonalat csak revans miatt nem zárják be, s tömik be az állomásokat azért mert az egyik párt még haladt is vele... :-)

Aki szavaz, szavazzon, aki nem akar nagy pártra, ott a sok kicsi mozgalom, s a végén azok lesznek a nagyok! - amit kétlek, sajnos :-(