Út a jogosítvány felé II.

Nagy dolgok az életben - vannak. Van olyan, amin muszáj átesnünk, mint például a vizsgákon, az érettségin, és van olyan vizsga, amin nem kötelező, de érdemes részt venni. Ez a KRESZ megtanulása és alkalmazása: avagy a jogosítvány megszerzése. Én belevágtam ebbe a hosszú ideig tartó folyamatban, és hamarosan félúton járok (nem időben, hanem részek szerint). Igazából lehetett volna az is a címe az egész bejegyzés-sorozatnak, hogy Út a jogosítvány felé, s miközben ezt írom, újra ez tetszik, de van, ami ellene szól:

• már van egy Út Németországba (hamarosan folytatódik...)
• másrészt a tesztek és a vizsgák feladatai alapján találóbb címet akartam, ami arra emlékeztet, hogy régies, kb. húsz-harminc éve nem frissítettek semmit, ezért itt a...

Á, nem.
Mégis legyen a bevált, hangzatosabb :-)

Igen, furcsán hangzik a cím, mert általában az 1. résszel szokás kezdeni. Így, hogy ezt leírtam, most kevésbé tűnök bolondnak, megzavarodottnak, de aki még így gondolja, nyugodtan tegye :-) De miért is erről akarok előbb beszélni? Azért mert még frissebb az "élmény", s egy-két hét múlva már csak nézek, mint Rozi a moziban... Igazából az 1. rész fokozatosan készül, mert az magával a KRESZ-teszttel és a gyakorlással foglalkozik, amit már régebb óta használok, de úgy érzem, hogy még nem teljes, még nem érte el azt a szintet, amivel ki lehet érdemelni a világhálóra való kitétel lehetőségét. Jaj, de szépen lett megfogalmazva...

Na, szóval. Elég a rizsából, vágjunk bele a 2. részbe, melyben megtudjuk, milyen egy elsősegély-oktatás és -vizsga, továbbá mikre figyeljünk, mire készüljünk, mikor vagyunk szerencsésebb esetben, és mikor nem.

Az elsősegély-oktatásért elég sokat kell fizetni, miközben lehet, hogy a vizsgán a nyolcadrészét nem is kell tudnod. Hozzáteszem, a vizsga majdnem, hogy drágább, mint maga az oktatás, szóval az egész egy nagy simli, adományozás a Vöröskeresztnek. Jótékonykodsz a tudtod nélkül. Ha megkérdezik, hogy mi leszel, ha nagy leszel, a válasz csak is a Vöröskeresztes lehet!

Ha valaki itt akar megtanulni csókolózni ne adj isten, el kell
keserítenem, hogy az orrába kell fújdogálni :-)

Az oktatáson megtanultuk, hogy kell újraéleszteni, amit az amerikai filmekben teljesen másképp mutatnak, ugyanis orrba, és nem szájba kell fújni a levegőt, további felfele kell nyomni a páciens állát és hasonlók. Sőt 30-at mellkaskompresszióval kell kezdeni (egy nagyon-nagyon tudományos lapon még Compressio néven említik), amiről szerintem kevesen nem tudnak. Továbbá gyakorlásnál elég tízet, de a vizsgán kötelezően harmincat kell nyomni.

Trés romantique...
(Nagyon romantikus)
csak az a gond, hogy mint említve vagyon,
full nem így kell csinálni...

A stabil oldalfektetés sem olyan tiszta, mert mindig más és más esetek után kell ebbe a pózba helyezni a sebesültet - legalábbis, ahogy tanították. A könyvek is teljesen mást írnak, mint ahogy gyakoroltuk. Sőt nemhogy a könyvek, de a vizsgáztató és maga az oktató is másképp kérte számon. Az oktató azt mondta, hogy a lába alá nyúlj, míg a vizsgáztató-hölgy erre beszólt, s rátérített a helyes útra, így felülről húztam magam felé a beteg lábát. Annyira jó, hogy egységes ez is!

Emellett végigtanulmányoztuk az összes előforduló esetet, példaesetekkel, amik tele vannak helyesírási hibák tömkelegével. Persze a gyakorlólapon is (amire azt mondták, hogy benne lesz, de egy szó sem volt róla végül) ferdén fénymásolva, régies betűkkel, baleste szóval tanulhatják meg az elsősegélynyújtók, hogy kell segíteni a bajba jutott embertársán.

Stabil oldalfektetés. Itt is úgy, van mint a vizsgán.
Csak az oktatáson nem volt így.
Amúgy ez is jó alkalom arra, hogy közelebb
kerüljünk valakihez, hisz a férfi arcán látni,
hogy élvezi a nő érzéki érintését :-))))))

Magánál a vizsgánál, ha ketten mentek be - mint mi -, akkor neked nem is kell megcsinálnod mindent, csak vagy az oldalfektetést vagy csak az újraélesztést. Ezután feltesznek talán egy kérdést és még nem is kell rá jól válaszolnod, máris megvan az elsősegélynyújtó-kártyád. Röhej az egész, hogy 2014-ben itt tartunk, hogy a semmiért kapsz egy életre szóló papírt, elismervényt. Ha olyan hülyeséget mondasz, hogy a lélegzetét visszanyerő ember fejét hátrahatjuk a nyakánál fogva (amivel kb. megfojtod), nem baj, ugyan dehogy, stabil oldalfektetés, de azért megkapod a vizsgát. Szóval én örülök, hogy átmentem, és szerintem mindenki így van vele, de ha belegondolunk, hogy az életben maradás elősegítéséhez ennyi elég... szörnyű!

Bár amilyen drága egy ilyen elsősegély-vizsga, felér egy lefizetéssel, szóval alapjáraton meg kell csinálni, meg kell szerezni a kis kártyát. :-) Magyaros módszerek itt is jelen vannak...

A következő, azaz előző részben meg mesélek nektek, gyerekek :-), a másik szupermodern autós-vezetős programról, a KRESZ-tesztről. :-) Az se semmi...

Kérdezz-felelek: avagy a 2014-es Educatio Kiállítás

Korábban is hallottam magáról a kiállításról: Educatio így, Educatio úgy... de igazából sosem tudtam, hogy mi az, hisz nem néztem utána, és nem is vett részt rajtuk semmilyen ismerősöm - vagy csak jól titkolták előttem. Mikor az idei évben egy kedves - amúgy M.A.Z.-olvasó - barátom említette, hogy nem megy nyílt napra, hanem az Educatio-ra, akkor csak annyit tudtam reagálni, hogy az az a kiállítás, nem? De igen, jól tudtam, de igazából mégsem (gyönyörűen megszerkesztett magyar mondat volt). Mert ahogy leírtam, elbizonytalanodtam, hogy jól párosítom e ezt a nevet a hallott dolgokkal. Hülyének éreztem magam, hátha rosszat mondtam, leégek mindenki előtt - nem, az nem egy kiállítás, EZ NEM MÚZEUM... de szerencsére nem következett be ez a végzetes tragédia, jól tudtam, hogy az Educatio egy kiállítás, méghozzá, ahogy az alcím súgja, Kelet-Közép-Európa legnagyobb oktatási kiállítása. Mikor tovább kutattam, egyre jobban megértettem azt, hogy itt beszélhetek olyanokkal, akik már megtapasztalták az egyetemre való bekerülést, az ottani oktatást, a felvételit, a jövőhöz való közeledés érzését... Tudtam, hogy nekem ide el kell mennem. Elmentem...

Na, szóval...
Az idei kiállítás 3 naposra sikeredett, csütörtöktől szombatig tartott. Én szombaton mentem, mert csütörtökön még izgultam a tesi négyesért és a matek ötösért (poszt hamarosan!!!), pénteken meg elsősegély-vizsgám volt (poszt hamarosan!!!), na meg félévzárás utolsó napján rossz szemmel néztek volna rám a tanárok - Aha, szóval elmegy... akkor az ötösének is mennie kell... Persze nem így lett, hisz nem így történt a kiállításra való elmenet sem.

Előre kinéztem azokat az egyetemeket, amelyek érdekesnek bizonyulhatnak, így felírtam azokat, ahol van bölcsészettudományi kar, azonbelül pedig történelem vagy francia. Így szóba jöhetett az ELTE, a Debreceni Egyetem és a Szegedi. A többi annyira nem volt szimpatikus, mert vagy olyan városokban helyezkedtek el, amelyeket annyira nem szívleltem, vagy esetleg nem volt jó nevük, esetlegesen nem is volt francia szak, csak tegyük fel olasz, spanyol, amelyekkel nem akarok foglalkozni.

A második lépés volt a helyszínhez, a Puskás Ferenc Stadion M-hez való eljutás, ami nem volt egy nagy kunszt. Ezt követően már csak a Papp Lászlóhoz való sor kivárása jelentett problémát, ugyanis óriási volt, és nem is egy, hanem kettő megközelítési lehetőség volt. Választani kellett, hova álljunk be? Végül kiválasztottuk a messzebbit, és jó döntés volt, mert függvénytáblázat-vonalzó-számológép segítsége nélkül is könnyen meg lehet állapítani, hogy jobban jártunk, előbb jutottunk be, mintha ott álltunk volna. Körülbelül 30 perc alatt be is jutottunk. Közben két egyetem képviselői osztogattak szórólapokat. Az egyiket egy angol nyelvű biznisz iskola, akinek képviselője nyereményjátékkal kecsegtetett (ha bedobod a dobozukba a kitöltött szelvényt, lehet, hogy te és még valaki kijutsz Angliába...). A másik főszószóló már idegesítőbb volt: az Eszterházy Károly Főiskola csapata, akik kint meleg teát osztogattak, zenéket játszottak le és köteges szórólapcsomaggal ajándékozták meg (traktálták a kezébe) a kedves sorban állót. Emellett hangosbeszélőben is kinyilatkoztatták, hogy igyon teát, aki fázik (hozzáteszem, nem volt hideg... - rossz marketing-fogás), de azért hozzátették, hogy az EKTF (hogy a T betű mit jelképez, arra csapatom tagjai nem jöttek rá - én sem...) így, meg úgy.

Végre bejutottunk, lemenni magába az arénába, a táblák szerint a "küzdőtérre", nem adtuk le kabátjainkat, táskáinkat, mert ha belegondol az ember, hogy mennyit kellene várni, mire kiadják - méghozzá a jót... SOKAT.

És tényleg benn voltunk. Természetesen az információs pultnál nem volt egy információs füzet sem, amivel tájékozódni lehetett volna. Pontosabban csak állították, ugyanis láttam, hogy a szekrényeikből legalább 2 paksaméta kilóg, tele tájékoztatóval... mindegy, a felvi.hu pultjánál adtak.

Rengeteg szórólapot lehet szerezni, köztük olyat is, ami számodra lényegtelen, hisz tegyük fel nem katona akarsz lenni, és nem is mérnök. De őket ez nem érdekli, adnak neked mindenfélét - le is állítanak. Jössz Dániába? Erre én: Van bölcsészkar? Válasz: Nincs, csak dán. Akkor: Nem...

Na, de elég sok szórólapot hoztam el, bár nem is olyan nagy gond, hisz imádom a szórólapokat :-)

Persze, ha jó sok szórólapot akarunk beszerezni, előtte gondoskodjunk arról, hogy legyen mibe belerakni őket. Például ha valaki visz magával egy táskát, az megfelelőnek is bizonyulhatna, de nekem például nem fért volna bele annyi. Szerencsére kaptam egy erős papírtáskát, amibe rohadt sok limlomot belepakolhattam. Meg is tettem:

Szórólapok, tájékoztatók, cetlik és egyéb elhozott tárgyak, amiket elhoztam:

• már a legelején kaptam 3 darab Metropol Campus különszámot. Négyet kaptam volna, de akkor már szóltam, hogy nem, nem, köszi, nem kell - van elég... de még mennyi.
• egy darab ingyen Élet és tudomány újságot, amit csak azért hoztam el, mert ingyen volt. Ilyen a magyar népség - ingyen van, elviszi... :-)
• 2 Educatio Kiállítással kapcsolatos katalógus
• 1 Felvi.hu tájékoztató
• 1 másféle Felvi.hu tájékoztató - ez vékonyabb és kevésbé tényközlő...
• 1 Pázmányos összes karra vonatkozó ismertető
• ELTE ismertető
• ELTE BTK ismertető
• ELTE BTK Történeti Intézet lap
  
• ELTE BTK Romanisztikai Intézet lap
• SZTE (Szegedi Tudományegyetem) töris lap
• SZTE franciás lap
• SZTE tanáros lap
• SZTE tolmácsos lap
• ELTE osztatlan tanárképzés
• meg kellett adnom az adataimat a PONS-nak (mindegy, majd elutasítom a hírleveleket), de kaptam egy francia igés lapot, ami elvileg 1.000 forintba kerülne - később áttanulmányozva, nem ér annyit...
• KELLO névjegykártya
• Debreceni Egyetemről 1...
• és még 1 tájékotató - különbözőek
• 9 külföldi egyetemes lapot, ebből 8 angol, 1 francia
• 3 ugyanolyan BOOKLINE 30% kedvezményes lapot, amit egybe nem lehet beváltani, nem fogok valószínűleg 90 százalékos kedvezményt kapni :-(
• valami érettségis katalógust (?)
• Károli-s katalógust (gagyi... hisz pl. nincs francia)
• egy Pázmányos BTK-s könyvjelzőt
• egy Pázmányos jogos tollat (alig fog...)
• egy Corvinus tájékoztatót - szuvenírnek viszem :-)
• Diákhiteles jegyzettömböt - igazából nem tudom, hogy azt el lehetett-e volna hozni, de én elhoztam :-)

Asszem, csak ennyit :-) Igen, tudom. Bolond vagyok...

Viszont kétféle nyereményjátékhoz is megadtam az adataimat. Az egyik az IBS-es angliai út, amiről a legelején már írtam, a másik pedig egy ausztráliai úttal volt kapcsolatos. De ahhoz viszont "gondolkodni" is kellett, hisz csak a jól válaszoló nyerhet. Hogy milyen volt ez a teszt? Itt a kép :-)

Nem olyan nehéz kitölteni egy ilyet kérdőívet. :-) És szerintem vicces, azért fotóztam le... Főképp a 4-es, az 5-ös és az első. De a legjobb a 4-es a hegesztéssel és a tetőfedéssel az élen :-) Annyira vicces. Vagy inkább szánalmas - gondolják a hú, de nagy kritikusok...

Persze azért itt se tudtam meg mindent, pl. ELTE BTK történelem szakról, mert a drága egyetemista mással beszélt, barátnővel találkozott, majd pizzázott :-)

De még van egy évem, jövőre is meglátogatom, na, meg ELTE BTK nyílt nap jövő pénteken...

Jövőre ti is nézzetek el, kivéve, ha:

• most kezdtétek az általános iskolát
• végeztetek az egyetemen
• 60 éve volt a szalagavatótok
• ki vagytok tiltva
• külföldi vagy, és sosem szurkoltál Papp Lászlónak, és így nem is mész a Sportarénájába :-)

A következő rész tartalmából:
A Corason család következő része (szintén) elmarad, arra való tekintettel, hogy a korábbi adásban rendkívül hangosan beszéltek a spanyol szereplők. Szíves megértéseteket köszönjük. :-)

Az eladók 3 árnyalata

   Tisztelt Német Zalán,

Magyarország Alaptörvényének sokadik cikkelyét újra megszegte, ezért magyar nemzeti irgum-burgumban részesítjük.

Mélyen tisztelt nemzeti üdvözlettel,

A Készült Magyarország kormánya megbízásából Zrt.

Hát újabb és újabb levelek (nem) szállingóznak a M.A.Z. felé, és most már tényleg nem szegem meg a nevezett sokadik cikkelyt, mert 1. hontisztelő polgár vagyok 2. csak három jutott eszembe 3. nincs harmadik indok, csak azért kellett, mert 3-árnyalatról írok, és három a magyar nemzeti igazság...

És következzék:

Többféle eladó van, akár 50 is, de most csak hármat mutatnék be, személyes élményekkel alátámasztva. Mint a biztonsági őröknél (link itt), itt is van pocsék eladó, meg jó eladó, de itt azért teljesen másról van szó, mert az se jó, ha egy eladó nagyon jó. Sőt az már rossz. Minél jobb, annál rosszabb. És minél rosszabb, annál rosszabb (ami azért nem olyan meglepő). Mindenekelőtt tisztázzuk le, hogy alapjáraton milyen eladókkal találkozhatunk:

• bevásárlóközpontban: normális, nincs velük semmi gond
• nagyobb könyvesboltban: változó, van olyan: aki követ; aki aki rendes, aki rámenős
• kisebb könyvesboltokban: figyeli minden mozdulatodat
• elektronikai üzletekben: feléd sem szagol
• ruhaüzletekben: jó, hogy nem mennek neked...
• egyéb: egyéb

De lássunk három eladót, akivel találkoztam (többel is találkoztam már amúgy - persze nem akarok ezzel felvágni...):

1. A rámenős

Főként könyvesboltokban találnak rád. Általában 4 eladó van egy ilyen boltban, de téged természetesen ő dog megtalálni! Épp csak nézelődsz, belemélyedsz a történelemmel foglalkozó könyvek címeinek óriási halmazába, mikor egyszer csak megszólal mögötted egy magas, női hang: "Miben segíthetek." Csak

Az a Libri...

nézelődöm, köszönöm. Ez neki nem elég, ő figyel, követi a lépteid, a szemed mozgását, nem száll le róla. Egy ilyen tipikus eladót ismerek, egy könyvesboltban, valahol Budapesten (nem akarom felfedni) - de tőle rettegek, mert mindig rám bukkan. Múltkor (tavalyi tanév végén) egy 5.000 forintos könyvutalványt akartam levásárolni, és mivel ez a könyvesbolt volt a legközelebb, ezért ide mentem. Nem találtam sajnos a könyvet, miközben tudtam, hogy itt lennie kell, hisz a Libriben legyen már Libri kiadós könyv. Természetesen felbukkant az eladó, s megkérdezte: "Miben segíthetek?" Jó napot, ezt keresem. Ő átnézte, és megtalálta! Mondtam, hogy megveszem, elindultunk a kassza felé. Most mint egy szuper kis drámát, leírom a következő eseményeket:

Az eladó rámenőssége

színmű egy felvonásban, egy színben

L: Libris eladó

Z: Én, a vásárló

Szín: Libri könyvesboltban

L: Hatezer forint lesz.

Z: Ajándékkártyával fizetnék, ha lehet

L: Lehet, persze. Most 5000 forint van rajta, s most lenullázódik, mert felette vásárolt.

Z: Jó.

Én, a vásárló átadja a maradék 1.000 forintos bankót

L: Törzsvásárlói kártyája van?

Z: Nincs.

L: Szeretne csináltatni?

Z: (kissé idegesen) Nem, köszönöm.

L: Valamelyik rokonának, ismerősének van?

Z: (félre) Jaj, most mit tegyek, nincs senkinek, de így legalább lerázhatom. (az eladónak) Igen, van.

L: Kinek?

Z: (félre) Basszus, de hülye vagyok, nemet kellett volna mondanom, most mi legyen, valami olyan szöveget mond, ami nem olyan gáz (az eladónak) Jaj, nem. Nem, még sincs. (félre) Mondom ne legyen gáz, BÉNA!

L: Biztos nem szeretne? 

Z: (határozottan) Nem.

Az eladó bepötyögi a termék összegét, visszaadja a kártyát, és a blokkot (azt nem vissza-, de odaadja).

L: Megtartja a kártyát, vagy már nem kell?

Z: Megtartom. (félre) Jaj, ne! Mi van, ha azt mondja, hogy akkor rárak egy összeget! Ne!

L: Rendben (visszaadja a használhatatlan kártyát, majd a blokkra mutat) Ez a blokk. Ha esetleg mégsem jó a könyv, ezzel vissza lehet cserélni. Itt a dátum, ehhez képest 3 hétig visszavesszük és kicseréljük.

Z: Köszönöm, viszlát! El.

Szia, szép kislány, mindjárt megkérdezem:
"MIBEN SEGÍTHETEK?"
És ijedtségedben eldobod a könyvet, s muszáj lesz
megvenned. Marketing, szint 2014. Hahahaha!

Életem leghosszabb, legértelmetlenebb vásárlása volt, s ami a legrosszabb, hogy vissza kellett mennem kicseréltetni a könyvet, ugyanis el volt szakadva a borítója. Hozzáteszem, még aznap rájöttem, de a város másik felén jártam eközben. Visszamentem, gyorsan belopóztam a boltba, láttam egy másik eladót, odaadtam a blokkot, kicserélte, és már tűztem is el a fenébe... Azóta nem találkoztam azzal az eladóval. Pontosabban láttam, hogy épp benn van, de hülye lettem volna bevánszorogni e kínkamrába. Tegnap is voltam pont ebben a Libriben, de szerencsére sikerült kifogni egy másik eladót, aki rendes volt. Természetesen most is ajándékkártyával fizettem, és még mindig van rajta, egy most már nevetségesen nem kerek értékű pénzösszeg...

Senkinek nem kívánok ilyesféle eladót! NE, NE!

2. Gyanús-figyelő

Ez a fajta eladó a másik nagy könyvesboltban bukkant rám, egy vidéki Alexandrában. Szia anya, elmegyek az Alexandrába, nem tudom meddig leszek ott, de csak szétnézek - köszöntem el. Ám mégis hamar visszatértem szülőanyámhoz :-) Na, de miért? Lássuk!

Az az Alexandra...

Bementem a könyvesboltba. Miután még sosem jártam ebben a boltban, nem tudtam merre vannak az engem érdeklő kategóriák, ezért szép lassan bejártam az egész üzletet (nagy volt, szóval eltartott volna egy darabig...). Mindent szép lassan átnéztem: ezotéria, ismeretterjesztő, gyerekkönyv, borászat, sport, foci, testedzés, fizika, fizika hülyéknek, hogyan legyünk kedvesek? - jó értettem a sokféle sors-féle célzást, majd végre megtaláltam a nyelvi és történelmi könyveket. Megálltam a francia könyveknél (amik közül azóta se vettem egyet sem - hisz széjjel stresszelem magam, hátha rosszat veszek), és szép lassan majdnem mindet átnéztem. Közben észrevettem, hogy bámul egy eladó. Már majdnem odajött hozzám, de én arrébb álltam, megnéztem a történelmes könyveket. Emberi hiba, hogy tegyük fel VIII. Henrik és I. Erzsébet között fokozatosan fel-felpillantgattam, és mit látnak szemeim? Na mit? Hát azt, hogy az eladó áll, könyvvel a kezében és néz. Megijedtem, és újra továbbálltam. Agatha Christie-k, na nézzük mi nincs meg, vajon melyik olyan sikeres, hogy... És néz. Bámul rád, közeledik. Ekkor fogtam Poirot-t, és letettem. Elindultam a kijárat felé, követett, a sarkamban volt, de szerencsére gyorsan kiértem... Többet vissza se néztem, vissza se mentem. Részese voltam egy szépirofalmi üldözésnek... Ilyet se kívánok senkinek.

3. A normál eladó

Ritka.

Mai számunkba sajnos csak ennyi fért bele, de hamarosan következik az Út Németországba II., további 3-árnyalatok, amikben garantálni tudom, hogy nem három árnyalatot mutatok be, hanem többet, vagy kevesebbet, s még sok olyan különleges poszt, ami elzavarja a külföldieket, s végre olyan olvasóim lesznek, akik beszélik ezt a nagyszerű, szép hanglejtésű, frappáns és rohadt nehéz nyelvet. :-)

A következő rész tartalmából:
Alessandro titka, miszerint Don Flamingo eltitkolt gyermeke egy spanyol ajkú cselédtől, nevezett Sonia-tól, teljesen felforgatja a Corason család történetét. Közben újra központi szerepbe kerül Riccardo és Isabella házassága, ugyanis az is kiderül, hogy Riccardo régen a spanyol titkosszolgálat embere volt, de titkát megtartotta magának. Isabella elbizonytalanodik, vajon tényleg megbízhat-e férjében, hallgasson-e bátyja, Carlos ellenző szavaira, s hagyja ott, vagy gondoljon arra a sok szép emlékre, arra a két hétre, amit még vőlegényével töltött együtt Mallorcán. Kiderül(hetne, de nem fog) legközelebb...

A biztonsági őrök 3 árnyalata

A szürkének, a szabadságnak, a nem jut eszembe mi a harmadik pornós dolog és az orvosnál való unalom ötven árnyalata (utóbbi az enyém: link). És most eljött, végre, végre, végre!!!! húú!!! a biztonsági őrök 50 árnyalata!!!

   Tisztelt Blogszerző, Honfitársam,

   Magyarország Alaptörvényének XVIIMXOSLOEXXIII. 4 és 6/8-ik paragrafusa alapján a rezsicsökkentés a blogok árnyalati oldalát is érinti, ezért 2014. január 1-jétől csakis 3 árnyalata lehet ezeknek.

       Sok puszi,
   Magyarország kormánya

Hát, akkor most csak a biztonsági őrök 3 árnyalatát mutathatom be - sajnálom :-(

A biztonsági őr elnevezés sok mindent elárul a hivatásáról. Biztosak lehetünk abban, hogy nem virágot árul, másodállásban nem óvóbácsi, nem könyvet ír a rég elvesztett románcokról, nem használhatatlan Trabantokat szerel, hanem őrzi a biztonságot. Ez az alapfeladata. Sokan persze nem tesznek így. Mármint akiknek ez a feladata. Más természetes, hogy nem tesz így, hisz a virágot áruló sem a biztonságot őrzi, a Trabant... mindegy, szerintem értitek. Szóval vannak olyan biztonsági őrök, akik őrzik a rendet, tényleg koncentrálnak az ügyfelekre, vevőkre, észreveszik a lopást, ha valaki bűnt akar elkövetni, egyből kiszúrják. Ezek a biztonság őrei. De vannak, akik csak lazsálnak, nem tesznek semmit, végignézik a lopást, a kiabálást, bármit. Neki mindegy... Több féle van, ebből ötve.. hármat sorolnék fel - engedelmetekkel... :-)

1. A vérprofi.
előfordulás: ritka - szinte nincs is
helyszínek: bevásárlóközpontok.
röhejesség: nem mersz ránézni, de magadban szakadsz a röhögéstől - de mégis FÉLSZ... rettegsz.
példaeset:

Nem így nézett ki, nem ő az :-)

Az Auchan-ban láttam a biztonság őreinek gyöngyszemét, a védelem angyalát, aki nem a férfi nemet képviseli, hanem a nőit. Ha valaki látta, ismeri, vagy tudja, hogy eljön érte és megveri, az elismeri, hogy ő tényleg egy vérprofi őrző-védő. Igazából nem a legszebb teremtés, de gonosz angyalnak megfelelő. Úgy képzeljük el, hogy alacsony, nem annyira testes, de nem is vékony, van egy nagy anyajegye és gyilkos szempárok tépdesik jóságunkat... Ő a bejáratnál állt (csak egy van), és négy fele nézett, a bejárat, a pénztárak, az egészségügyi rész és a bevásárlóközpont közepe felé. Behajolt, pislogás nélkül nézett előre, a bejárat felé. Rémisztő volt, de mégis tudott meglepetést okozni: mint egy vérbeli katona, 3-5 perc után 90 fokos fordulatot vett balra, s folytatta a nézést. Volt szerencsém átélni ezt a pillanatot - nem kívánom senkinek. Eltelt megint 3-5 perc, és megint 90 fokos fordulat. Most látja, hogy mi történik a könyveknél, filmeknél. Aztán mikor jól megnézte, ránéz a pénztárakra: ott a rabló! Nagyon durva. Hozzá hasonló aligha van, nő legalábbis biztos nincs (nem beszólás :-) ), őt az Auchan-ban már nem látni, szerintem (mint tök egyértelmű eset), már a CIA-nak dolgozik... Ijesztő. De vérprofi.

2. A jó napot-figura
előfordulás: növekvő számban
helyszínek: könyvesboltok, számítástechnikai és elektronikai üzletek
röhejesség: nincs
példaeset:
Egy Libri Könyvesboltban találtam rá először a kettes típusú őrre. Ahogy átlépsz a küszöbön, máris köszön neked. Ez még nem is probléma, mert így kívánja az illem (Ámen.), de ahogy teszik, az már zavaró: hangosan, szinte rád kiabálnak, JÓ NAPOT!!! te meg már nem bírsz visszaköszönni. Elköszönésnél ugyanez. Ez a típus követ téged, nézi, hogy mit csinálsz, és zavarban vagy. De még zavaróbb, ha oda kell hozzá menned, mert tegyük fel van nálad egy másik könyv, amit korábban vettél. Először is természetesen köszönt neked, mikor beléptél a boltba. Mikor odaállítasz hozzá, újra rád kiabál, majd megkérdezi, miben segíthet. Elmondod: akkor mintha jogosítványt, forgalmi engedélyt kérni, kéri a könyvet, a bizonylatot, az indokló okiratot, a könyvjelzőt, a mindent. Szerencsére a könyvem (ami egy kötelező olvasmány volt amúgy) kissé sárgás volt, régi kiadás és ugye tudjuk, hogy A LIBRI JOBBAN TELJESÍT, már csak szép kiadású könyveket rak ki a polcokra. Ha végül elenged, továbbmehetsz, ugyanúgy néz, követ, majd rád kiabálva búcsút int...

3. A felfedhetetlen
előfordulás: sok
helyszínek: valahol - épp erről szól az egész
röhejesség: 200%
példaeset:
A felfedhetetlenek azért felfedhetetlenek, mert nem tudod, mit őriznek. Főleg, ha kint áll az utcán, mindig másik részén. Ekkor tényleg nem tudod, hogy most az utcát védi, vagy a boltot, de csak 100 méterről sasolja, hogy kiment-e már a tolvaj, hogy 2 km múlva elérhesse? Érthetetlen számomra. Nálunk itt van egy ilyen biztonsági őr, ing-nyakkendő, néha zakó, kopasz fej - tipikus biztonsági őr-figura. De hogy mire van, azt nem tudja senki a környéken. Elhaladva mellette, sok párbeszédet hallottam. "Valaki megkérdezte, hogy mit állok itt. Ilyet..." vissza kellett volna fordulnom, és nekem is meg kellett volna kérdenem erről a fontos ügyről, de nem tettem. "Mit állsz itt?" is volt már, de az egyik kedvencem az volt, mikor valakinek mondta, hogy "Itt állok 500.000 forinttal a zsebemben." Aha! Pedig nincs is a közelben bank, vajon kinek dolgozik? A Donnak? A kormánynak? Ellenzéknek? FBI-nak? Ki tudja. Legutóbb olyat hallottam, hogy új barátaival arról beszélgetett, hogy ő nem szív, nem dohányzik, nem piál. És akkor eszembe jutott egy Gandhi-bölcsésseggel egyenrangú tanítás: őt tisztelned, nem tesztelned kell. Á----men. És azóta csak nézek rá, a kopasz buksikája, és azon gondolkodom, hogy fogalmam sincs, mi a fenéért állsz itt már lassan 3 éve, de tisztellek, mert még mindig itt vagy.

Na jó, most az egyszer szegjük meg a törvényt, legyen 4. Ha Paksot bővítik, bővítek én is :-)

4. A biztonságtalansági őr
előfordulás: rengeteg
helyszínek: bárhol
röhejesség: inkább csak nevetséges, hogy ilyen is van még - de még mennyi
példaeset:
Egy ruhaüzletben állva láttam meg a biztonsági őrök ezen "típusát". Kezében telefon, rajta Angry Birds-szel játszik. Közben a ruhaállványra támaszkodik, az odaigyekvő vásárlótól eltakarja a termékeket. Egyszer odament egy nő, hogy levenné azt a ruhát, kérem, nem érem el. Erre nagy duzzogva, szemét felhúzva - jelzésként -, elrakta telefonját, levette a ruhát, majd fogta és visszaállt játszani. Na, ebből a fajtából rengeteg van. Akik igazából nem is tudom, miért és hogy lesznek biztonsági őrök? Itt tartunk, hogy már nincs biztonság.

Mindegy, csak ennyit akartam.

Hamarosan folytatódik a 3-árnyalat sorozat...

Addig is:

A következő rész tartalmából:
Don Flamingo meghalt. Dottore Martini mérgezéssel elkövetett gyilkosságot tár a Corason család elé. Maria nagyi megkéri Alessandro-t, az ügyvédet, hogy segítsen kideríteni, mi és miért történt. A család többi tagja is várva várja az ügyvédet: tudni akarják, hogyan rendelkezett a Don. Vajon mi sül ki ebből az egészből, ki a gyilkos, miért tette, és mi Alessandro titka? Hamarosan (sem) tudjuk meg...

Úszómonológok

A sport jó is meg nem is. Jó, mert hasznos - mondják -, rossz, mert időt vesz el. Ha belegondol még a legnagyobb sportkirály is abba, hogy 40 perc futás alatt milyen hőstetteket vihetett volna véghez, vagy 1,5 óra úszás után hány oldalt olvasott volna el szeretett könyvéből, akkor azért leeshet a tantusz. Persze minden relatív, mert tegyük fel, hogy nem vagyunk szuperhősök, nem tudunk megakadályozni egy bankrobbantást, egy nemzeti dohánybolt-rablást, vagy a nyugdíj elúszását (tök átlagos, mindennapi esetek...). De az is viszonylagossá teszi ezt az egész szituációt, hogy mi van, ha valaki nem szeret olvasni? Az már más gond, egy szörnyű nagy gond. Vannak sportok, amelyek alatt csak koncentrálni kell, tényleg oda kell figyelni, nem szabad kislányok gondolatával elterelni figyelmünket arról, hogy "basszus, rossz irányba evezek", "miért rúgtam most öngólt?", vagy "ja, a vízilabdát nem a víz alatt kell játszani, fuldoklás közepette"...

- Tipikus problémák :-)

De például vegyük a futást, vagy az úszást, nem kell egyiknél se kell annyira koncentrálni, hisz nem kell mondogatni, hogy bal láb, jobb láb, bal láb..., mert ennél fennáll a megőrülés veszélye - a 21. század során igen gyakori a futás közbeni lépésszámolás-zavar, más néven a runocalculatia - ha így ismerősebb :-)

A másik eset az úszás. Mit teszünk úszás közben? Ezzel foglalkozik, az

Úszómonológok

avagy mire gondolunk úszás közben?

1. A profi
A profi úszó fejében csak egy dolog jár:
"...jobban kell teljesítenem, nekem kell lennem a legjobbnak. Nem! Én vagyok a legjobb, a legjobbak legjobbabakkaikbai, mindegy, szóval a lényeg, hogy a legjobb vagyok. Á, most gyorsabban úszok, és akkor első leszek, a legjobb... A cél a győzelem, az, hogy gyorsabb legyek, az első, a legjobb. Csakis a legjobb lehetek, a legjobb..."
Ez ugye elég unalmasan hangzik, sőt eléggé ismétli önmagát, de hisz hogy tudna az úszásra és az elmélkedésre is koncentrálni?

2. A számológép
Van olyan ember, aki tényleg ki tudja kapcsolni az agyát egy sport közben, nem elmélkedik a következő napon, a házi feladaton, vagy hasonló eseteken. Az ilyen ember, "a számológép" csak azt számolja, hogy mennyit úszott.
"...1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. ... 81. 82. ... 99. 100."
Ehhez száz százalékos koncentráció kell - ami nekem például nincs meg. Az úszások elején (eleinte) elkezdtem számolni, de eléggé monoton lett, mert rossz volt hallgatni belső hangom, hogy most akkor számolom: 1, 2, 3, 5, ja nem, 4. Vagy kettő? Nem, ez a második. Kettő. Három. Három. Vagy az előbbi volt a három, vagy ez már a hetedik? Nem tudom, mindegy, legyen 6. Azt még el is hiszem magamról. Nehogy már ilyen rossz legyen a memóriám. Hol is tartottam?

Na, ez vagyok én. Nem vagyok képes kikapcsolni, és arra koncentrálni, hogy 1 órán keresztül hány hosszt, hány métert úsztam le. Aztán jön a párbeszéd:
- Na, mennyit úsztál?
- Nem tudom, várj, te mennyit is?
- 80-at.
- Akkor vonj le belőle tízet és az összesen igénybe vett idő gyökének gyökét, azt kerekítsd egész számra, és vond le azt is, azt meg...
- Mindegy, annyira nem érdekel...

Bár nem tudom, hogy mennyire gyakori az ilyen beszélgetés, s nem hiszem, hogy az alábbi képletet olyan sokan használnák.

Egyértelmű ez a képlet, nemde? :-)

3. A... én :-)

Valószínűleg ez lenne a helyes:
Víz alatti gondolkodás: semmi :-)
(Igen, nagy angolosok, a képen tudom, hogy nem ez
van leírva.., nem vagyok béna.)

Sejthető, hogy ki erre, a 3. típusra a megfelelő példa. De ha valaki nem jött volna rá, akkor igen, ÉN. :-) Szóval ez a technika, úszás közepette lezajló gondolatmenet eléggé bonyolult, főleg hogy főképp saját magam keverem össze gondolataimat, s a végén nem tudok belőle kigabalyodni. Hú, ennek a megfogalmazása eltartott egy darabig...

Úszás közben mindig mepróbálom alkalmazni a 2-es technikát, elkezdem számolni a hosszokat, köröket, métereket, de a végén esélytelen, hogy válaszolni tudjak arra a kérdésre, hogy mennyit úsztam.

Ilyenkor több gondolatmenet végigfut az agyamon:

   "Na, szóval akkor tanulni kellene a töri dogára. De most épp a medencében vagyok, nem tudom elővenni a törikönyvet. Mindegy, attól még megpróbálom. Szóval II. József magyar király... Ó, már megvan 3 hossz... szóval, hol is tartottam? II. József 1780-tól 90-ig uralkodott, másnéven kalapos király. Bár ezt úgyse fogja kérdezni, hisz nem volt benne a tankönyvbe sem. Bár az a tankönyv nem olyan jó, hisz alig van benne valami. Néha berak valami plusz nevet, s nem is fogalmaz jól... Na, meg tele van helyesírási hibákkal. Kibontakoztása, kanonokokok, az már hosszú... Hol tart ez a világ, hol tart Magyarország? Hogy teljesít jobban... nem tudom, bár már ráférne egy kis változás. Nem akkora, amivel visszajönne az, ami előtte volt. Változik minden, az ország, a politika, az élet, a barátok. Jaj, tényleg beszélnem kell a tanárnővel, melyikkel is, ja a tesitanárral*. Ha persze meghallgat, mikor is lesz tesi? Ja, magyar után. Tényleg, meg kellene tanulni a Vörös Rébéket**, hogy is van, Vörös Rébék általment a... Hé, ez a nő majdnem belém jött, de bunkó. Tudjon már normálisan előzni. Ez egy uszoda, nem csak a saját lubickolására alkalmas medencéje. Komolyan, ezek a mai emberek... annyira tapintatlanok, köszönni se köszönnek, nem itt, az uszodában, hanem bárhol... ja, az ellenőr is miközben rohannék a 105-öshöz, megállít, hogy fordítsam meg a diákom***, hogy megnézhesse, hogy érvényes-e tanév. tényleg, felragasztották már, nem emlékszem, bár nem szólt rám az ellenőr. Mindegy, akkor... Jaj, hol is tartottam. Tényleg, szóval Mária Terézia ezerhétszáz... vagy nem itt tartottam? előbb magyar van, vagy töri? inkább magyar, vagy töri, ma milyen nap is van, január 14. Január, és semmi hó - sehol. Majd márciusban, vagy idén már áprilisra tolódik, s akkor úgy járok, mint tavaly, elmarad az út... tényleg Olaszország... jó volt, bár azért több kétség is volt, a pápa, aki olyan cuki, ja nem, bocsánat, ő szent! Ámen. De Erzsébet királynőt nem előzheti le... apropó előzés, KRESZ-re is tanulni kéne. Hát de mikor? most nem tudok, mert magyarra és törire kell tanulni. Akkor holnap. De akkor meg matekdoga... hátha múlik rajta valami... hú, ez nem valami helyes magyar, akkor mégis nyelvtanra kellene tanulni, ja nem, irodalomra, elfeljtettem, Mi? Hol tartok? Ki? Mi? Hány? Miért?...

Szóval II. József..."

Na, remélem elég zavaros gondolatmenetet vezettem le, már csak az a nagy pszichológiai probléma, vagy micsoda, hogy ez tényleg így zajlik le. 600 dolog eszembe jut, de legalább egyiket sem fejezem be. Logikus!

És akkor más vizekre evezünk :-) haha, szóvicc...

4. Úszók, akik nem mi vagyunk (KIEGÉSZÍTŐ OLVASMÁNY)
Kik úsznak?
Fiatalok.
Idősek.
Férfiak.
Nők.
Mindenki.
Mindenki úszik, de mindenki másképp. A legviccesebbek azok, akik elindulnak, a felén leállnak, "lesétálják", s aztán kimásznak a vízből, hogy hú, ennyi sport elég mára... 

Nézem, hogy a mögöttem úszó hölgy még el se indult, de máris leelőzött. Hogy csinálta? Szupervómen? Nem, nem, biztos nem. Aztán rájövök, hogy csak félpályán át úszott. Ja, így könnyű. Nem bántom őket, aranyosak, csak egy ilyen én-féle gondolatmenet után még jobban összezavarják az embert.

A zuhanyzókról nem mondanék semmit, a bácsikákról, mert... hagyjuk...

A következő rész tartalmából:
A Corason család megpróbált összetartani, összefogni Don Flamingo balesete után, de Camilla és Franco (Don Flamingo fia és mostohaanyja) nem akarnak kibékülni. Végül váratlan esemény szakítja közbe az eddigi viszályokat: feltűnik az elfeledett Corason-fiú, Roberto. Kétes érzelmeket vált ki családtagjaitól, de többségében jó benyomást tesz, ugyanis kiderül, hogy milliomos.. Vajon mi lesz Don Flamingo sorsa, mi lesz Roberto beilleszkedésével?  Természetesen ugyanúgy nem derül ki a 171. bejegyzésből.

Út Németországba I.

M.A.Z. extra:
Út Németországba I.

amelyben szó esik az alaptémáról, a 10 órás oda-kocsikázásról, az autópályák minőségéről, és a 2 másodperc alatt elolvashatatlan német városnevekről

1.1 Az alaptéma. Az ötlet. A megvalósítás
Már szeptember környékén felmerült az ötlet, hogy kimozdulunk gyönyörű, drága hazánkból, s kölcsönösen visszalátogatjuk a rokonokat, akik meglátogatnak minket. Ez még nem is lenne nagy szám, ha például mi a I., ők meg a II. kerületben élnének. Csak kicsivel nagyobb a kettőnk közötti távolság. Plusz-mínusz 1000 kilométer, két országhatár, rengeteg autópálya, rengeteg pisi-szünet. Németország és Magyarország között van egy kis távolság. De ha úgy nézzük, közelebb van, mint Franciaország, Oroszország vagy az Egyesült Államok. Bár ez csak viszonyítási alap kérdése.

Aztán már több volt, mint valószínű, hogy belevágunk ebbe az útba, s ki is választottuk a megfelelő időpontot, amikor itt is, ott is szünet van, december végén, karácsony és szilveszter között. Az izgalom mértéke a tetőfokára hágott: elhagyni Magyarországot... elmenni Németországba... kocsikázni tíz órát. De végül elindultunk a képeslapokon karácsonyi ünnepeknek hívott időszak után... Németországba.

1.2 Ne hagyatkozzunk mindig a Google Maps-re!
Hogyan tervezzük meg az utat a távoli nyugatra? Három lehetőség van rá, ha nem több:

• térkép, autósatlasz
• GPS
• Google Maps útvonaltervező

Mi a 3. lehetőséget választottuk, de nem annyira ajánlatos - szerény véleményem szerint legalábbis. Pontosan leírja, hogy hány kilométeren és percen (ekkora úton: órát) át tart az út. És akkor a precíz autósofőr ehhez is ragaszkodik: ha azt írja a Google (ami minden tud), hogy 422 kilométer, akkor 422 kilométer, nem több, nem kevesebb. Egy ilyen útvonaltervező 70 pontja közül legalább 30-35 azt mutatja be, hogy milyen módon kell kijutnod a fővárosból, vagy onnan, ahonnan elindulni kívánsz, a külföldi autópályákról való lekanyarodásról viszont annál kevesebbet. Ha például Németország felé utazunk, akkor elég hosszas megjegyezni egy olyan leágazást mint a HU-Wolfgang/GN-Hailer/GN-Meerholz/Alzenau i.Ufr./Freigericht-Bernbach/Linsengericht-Altenhaßlau-t. Ilyenkor büszkék vagyunk a magyar utastájékoztatási rendszerre! :-)

1.3 A magyar autópályán
A magyar autópályákat mindenki ismeri aki már utazott rajtuk. Viszonylag csendes, nyugodt vidékeken keresztül juthatunk el a fővárosból a kiválasztott helyre. Az M1-es autópályán személy szerint ritkán utazom, ugyanis nincsenek ebben az irányban rokonaink, barátaink, szokásos üdülőhelyeink. Ez eléggé dimbes-dombos, hisz tudhatjuk, hogy egy része a Dunántúli-középhegységen keresztül vezet minket Ausztriába. Szóval csak azt látod az első ülésről, hogy lemész, majd feljössz, majd megint le, és fel... A Kisalföldön - alföld révén - nem kell egyenetlen domborzati felületeken át utazni, de annál nagyobb jellegzetességnek ürvendenek a szélkerekek, amelyekről az 1.7-es pontban fogok szólani...

1.4 Átkelés Ausztriába

Pipacs Night Club :-)

Hegyeshalomnál, a határnál már sokszor jártam külföldi útjaim során, de általában mindig egy MOL benzinkútnál és a Marché nevű kis vendéglőnél álltunk meg. Ezt most is megtettük. Ez a két "üzlet" (ha a benzinkútnál a shop-ról beszélünk) egybe van kötve, s minden nagyon drága. Egy Milka csoki 700 forint, a Boci - amit jobban preferálok - még drágább. Egyedül az újságok és talán a DVD-k azonos árúak, hisz a Blikk Pesten és Hegyeshalomnál is annyiba kerül, amennyibe. Az újságot megértem, ha például valaki, aki nem a sofőr szerepét tölti be, olvasni kívánkozik egy hosszú oda-, vagy hazaút során. De a filmek vásárlását nem! Hogy nézik meg? Csak a borítóját? Vagy itt olcsóbb? És valaki Budáról minden 2. hétvégén elmegy a határhoz azért, hogy vehessen egy vígjátékot olcsón? Ha persze valaki így tesz havonta kétszer, akkor egy rossz szót nem szóltam :-)

Egy kicsivel arrébb kész shopping komplexum állt rendelkezésre a kocsikázó népség részére. Igazából 5 "üzlet", ha volt. Egy eléggé elhagyatott kultúrtáj közepette az alábbi boltokat találhatjuk: egy lerobbant Agip benzinkutat, aminek megközelítéséhez egy ritka rossz útféleséget kell igénybe vennünk. Továbbá egy lebensmittel-t, avagy közértet, ami zárva volt; egy paprika csárda nevű bevásárlóközpont-méretű magyar termékes boltot (gondolom én, hogy az lehetett benne, ha már paprika csárda); egy night club-ot, aminek autópálya melletti értelmét nem tudom felfogni???; és természetesen egy igazi magyar terméket, egy nemzeti dohányboltot. :-)

Ja, maga az átkelés gyors, EU-s, ennyi!

1.5 Osztrák autópályáákááháháánkkáákkon...
Ausztria autópályái, főképp Bécs közelében finom szólva szörnyűek. Rosszak az utak, rázkódik az autó, s legfeljebb 60 kilométerrel lehet hajtani az osztrák főváros mellett. Mire itt túljut az ember, addigra elalszik... pontosabban nem tud elaludni, hisz olyan rosszak az utak. :-) Továbbá alagutak ezrein kell átvergődni. Amint vége az első alagútnak, jön a második, a harmadik. Egyik hosszabb, mint a másik... és még mindig, és mindig. Utána már nem olyan vészes, hisz egyfolytában egyenesen kell előre haladni, csak mindig más lesz az autópálya neve. A határt épphogy észrevesszük és máris alattunk terül el az Inn folyó, és átkeltünk Németországba.

Még valami! Érdemes megfigyelni már akkor, mikor belépünk Ausztriába, hogy milyen módon van kiírva Bécs. ÓRIÁSI BETŰKKEL. Míg egy német autópályán hatszáz város neve szerepel, itt egy óriási táblán, 200-asnál is nagyobb betűméretben olvashatjuk: WIEN

1.6 A német autópályák

EINE KLEIN AUTÓPÁLYA :-)

Frankfurt am Main felé egy autópálya vezet, nem kell letérni, az út se olyan rossz, nyugodtan lehet 2-3 órát vezetni. Egy dologra viszont figyeljünk: hogy mikor kell lehajtani, mert a hosszú német városnevek elolvasása egy németül nem tudó sofőrnek és utasainak nem olyan egyszerű, főleg, ha alig néhány másodperc áll rendelkezésünkre, hogy leolvashassuk: Aschaffenburg. Ha esetleg leírjuk a városneveket egy papírra, akkor figyeljünk arra, hogy a német sőt a francia városneveket is inkább nagybetűvel, nyomtatottan, olvashatóan írjuk le, mert nem garantált ezek után az érthetőség. :-)

Németország autópályáin nem kell (még) útdíjat fizetni, ugyanis rengeteg autópálya van, rövid-hosszú, hasznos-kevésbé hasznos, de az a lényeg, hogy sok van. Az ottaniaknak muszáj kihasználniuk őket, mert másképp nagyon nehezen jutnak el az egyik helyről a másikra. A német autópályákon a kis forgalom olyan, mint a magyarokon a dugó, s a nagy forgalmat nem is ecsetelem akkor, bár szerencsére nem voltam részese ilyesfajta, kellemetlen eseménynek :-)

Áuszfáááát!!!

Egy dolog viszont nagyon idegesített az itteni sztrádákon: a kijáratok, melyeket nem mindig nyilaznak ki, nem írják oda, hogy EXIT, és nem is mindig olyan jól látható, helyette egy kék táblára van írva óriási betűkkel: AUSFAHRT. Ezekkel nem csak a láthatóságuk a probléma, hanem az is, hogy a kijárati kanyar rettentő veszélyes, ugyanis rámész, és már óriási ívben kanyarodik. Gyorsan ezért nem is szabad menni...

Ha már gyorshajtásról van szó, akkor megemlíteném, hogy a német autópályán annyival mész, amennyivel akarsz. Mindenki előz mindenkit, száguld, este piros fények sokasága suhan el melletted...

1.7 Szélerőművek
Mindenki látott már szélerőművet. Ha nem látott, akkor is sejtheti, hogy mi az: akár drága nagyszüleink idejéből, meséiből - főleg, hogy akkor még nem is volt, példa gyanánt hazánkban -, vagy esetleg az ember barátja, az új kutya, a Google súgta meg neki a képtalálatokon keresztül. Egy ilyen ára, mint hallottam, csak 2.000.000. Mondtam, hogy akkor veszek egyet, ha nagyon gazdag leszek. Aztán leesett, hogy nem forintban, hanem euróban került említésre e csodás energiatermelő szerkezet ára. De most komolyan, lenne saját áramom! Király lenne...

"Előre népem. Hozzátok az áramot.
Hogy ezáltal az X-faktort HD
minőségben nézhessem..."
ÁMEN.

Nekem mindig az jut ezekről eszembe, főleg, ha sok van egy helyen, sűrűn vannak, valamint közel az autópályához (ugyanis főképp (majdnem, hogy csak) az M1-es autópálya nyugati végén találhatóak, a Kisalföldön - bár jogos, hisz hülyén nézne ki a Mátrában, vagy egy másik magas hegy közepén), hogy valami hatalmasabb erő, egy nagy és szeretett vezér munkába hajszolja a népét, s azért működteti ezeket a modernnek és korszakalkotónak, sőt utánozhatatlan és hatalmát jelképő gigantikus építményseregeket, hogy otthonában legyen áram, s egy rohadt nagy tévén végignézze, ahogy népe neki dolgozik, "beszerzi" az áramot. Igen, gondolom, hogy normális, ép eszű embernek nem ez jut eszébe, s csak annyit kommentel hozzá, hogy ja, kell az enerdzsi (ha már ilyen angolos a mai fiatalság - mondom én...). Sokkal jobb egy ilyen kitalált sztori! Főleg, ha az ég felhős, villámlik, akkor tényleg az elnyomó hatalom képe villódzék és... jó, abbahagytam.

Cáfolom magam! Ugyanis Deutschland-ban a dombosabb tájakon is, 150-250 méter magasságban, a városok fölött is el-elterül néhány szélerőmű.

Ja, így ezzel a diagrammal nagyon okosnak tűnök, de nincs kedvem róla írni. Most a külföldiek azt hiszik - ha persze véletlenül idekattintanak -, hogy ez egy tudományos honlap a 21. századi energiáról, használatáról, az erőművekről, s a jövő rejtelmeiről a szélerőművek kapcsán.

A következő rész tartalmából:
Riccardo elveszi feleségül Isabellát, de ennek az anyós nem örül. Carlos megpróbálja meggyőzni Isabellát Riccardo mocskos múltjáról, de a lány tényleg szereti újdonsült férjét. Közben autóbaleset ér Don Flamingo-t. Az élete veszélyben. Vajon összetart-e majd a Corason család, vagy folytatódik az ellenségeskedés? Ez mind nem derül ki a 170. bejegyzésből.

2013. Röviden

   "Egy újabb év eltelt, újabb esztendő adódott hozzá az ősrobbanás óta elszálló időhöz, már egyre kevésbé emlékszünk arra, hogy megépültek az első piramisok, a görögök pucéran szobrászkodtak, a rómaiak felépítettek egy csomó UNESCO világörökséget. Régi idők pletykája, hogy miképp jutottunk el ide, a Kárpát-medencébe, vagy, hogy milyen eredetű nép vagyunk... Már nem tudjuk, hogy kedden vagy szerdán koronázták meg IV. Bélát, s már nem is emlékszünk a keresztesek harcaira... Elbuktak forradalmaink, föltámadott a tenger, majd nyert, vagy megbukott... Rendszert váltottunk, kormányokat váltottunk, forintot még mindig nem váltottunk (euróra), s egy újabb esztendő vált a múlt részévé... A 2013-as évnek hamarosan a végére érünk, s mindent újra kezdhetünk, megváltoztathatunk (, az itt felsorolt 6 sor elemeit már nem), vagy egyszerűen hagyhatjuk, menjen tovább, legyen úgy, ahogy eddig csináltuk..."

A szerző

Na, de komolytalanabbra fordítva a szót, egy újabb változatos, furcsa évet hagyhatunk magunk mögött, s belevághatunk a 2014-es évbe. Ebben a bejegyzésben összefoglalnám, mi is történt velünk magyarokkal a világban, s velünk emberekkel a magyarban... ja, nem. Szóval: tekintsük át, mit adott nekünk a 2013-as év...

2013. Röviden

Mondá az Úr: "Jaj."

   Az idei első hónap, mint már megszokhattuk, a január volt. Eddig nem közöltem semmi furcsaságot, hisz mindig január az első hónap. Magyarország összes iskolája az állam fennhatósága alá került, a főnök az állam lett. Ez persze nem jelenti azt, hogy Állam Bácsi bejár az iskolába, vagy, hogy tőle kell engedélyt kérni síelésre, csak azt, hogy várhatóan semmi sem úgy lesz, mint eddig, minden megváltozik, nehezebb lesz, ami augusztus és szeptember között be is igazolódott, de még maradjunk az év elején. Nem történt semmi káosz se szilveszterkor, se újévkor. Még a hónap elején bejelentette lemondását Beatrix holland királynő olyan indokokkal, hogy ez így volt szép, pont annyit uralkodott, amennyit kellett, a fia is hagy uralkodjon, meg gondolom így támogathatja is az új holland királyt. Én személy szerint csak akkor mondanék le, ha egészségügyi problémám lenne, vagy valami hasonló.
   Ebben a hónapban, január 23-án avatták be Obamát. Másodszor! Nagy botrányt kavart az, hogy a ceremónián az amerikai himnuszt éneklő Beyoncé tátogott. Aztán kiderült, hogy nem is kellett énekelnie. Bonyolult!

   Ez a lemondási indok a következő hónapban, februárban meg is történt, XVI. Benedek pápa bejelentette lemondását. Hát ezen a fél világ meglepődött (a többi muzulmán, zsidó, buddhista..
.), a villám pont ezen a napon bele is csapott a Szent Péter-bazilika kupolájába (nem történt kár). A hónap végén le is mondott, s pápa nélkül maradt a katolikus egyház. De én pont ekkor mentem volna Rómába, így Vatikánvárosba is, de hát ha nincs pápa, összeül a konklávé, nem mehetek be a Sixtus-kápolnába, meg hasonlók... Szomorú voltam.

Ferenc pápa

   Végül csak sikerült márciusban bejutnom a Sixtus-kápolnába, ugyanis hihetetlen sebességgel megválasztották az új római püspököt, Ferenc pápát, aki kivételes egyházfő mind közül. Barátságos, kedves, nagyon mosolygós, laza, emberi :-) Az eddigi legcukibb pápa, ha lehet ilyet mondai. El is jutottam Rómába, de közben el kezdett esni a hó, pont március 14. és 15. között. Az országban való közlekedést meggátolta a hó, a fél ország beszorult kocsijába, áll az autópályán, Pintér Sándor meglátogatja-segíti az embereket.
   Ugyanúgy márciusban alakult meg az Együtt 2014 PM szövetség, az egyik legostobább nevű párt, aminek neve csak a 2014-es választásokon értelmes, továbbá ilyen hosszú nevű párt még sosem volt. Vezetője: Bajnai Gordon és "Fájni fog"-programja, ami november csúcspontja lesz a közeljövőben, most már közelmúltban.
   A kormány mindenben segített, hogy kijusson a magyar a hóból, de mégsem a hó, hanem ők gátoltávagy fizetsz, vagy maradsz.
k meg az országból való kijutást a röghöz kötéssel, ami nem sok embernek, főleg diáknak tetszett. Lényege az, hogy az államilag támogatott diákok csak akkor mehetnek külföldre, ha fizetnek! Ez sokaknak nem tetszett, tüntettek, iskolákban is - nálunk is, de nem volt nagy eredménye, meg nem is értettem, hogy ezzel mit érünk el, ha a 2/3-ad megszavazta, majd Áder János köztársasági elnök úr is szignózta, s így már
   Ja, meg ekkor volt a névnapom is :-)

   Áprilisban kb. nem történt semmi. Egy hónap volt hátra májusig.

   Megrendezték a sokadik Eurovíziós Dalfesztivált, melyen Magyarország a nagy port kavaró ByeAlex nevű úriembert indította. A külföldieknek tetszett, ugyanis nagyon jó helyen zártunk, de Magyarország fele még ma is irtózik a fura fiútól és dalaitól, pontosabban kissé dallamos monológjaitól. A dalversenyt a dánok nyerik, a mostani A Dal 2014 versenyzői között is majdnem pont ugyanazok vannak, mint minden évben, természetesen...

   Július volt az összetartás, a nagy beszédek hónapja. Ezek mind az árvízhelyzethez kapcsolódnak. A tény, hogy a Duna melletti falvakat és városokat, még Budapestet is elöntötte Európa hatalmas folyója (Duna), valamint, hogy csúcsokat döntött, tényleg szomorú, hisz sok család elvesztette megélhetését (tegyük fel, földjét). Voltak, akik pózoltak a budapesti árvízzel (én nem, vagy... hagyjuk!), de volt olyan bolond ember is, aki megmártózott abban a folyóban, ami alapjáraton zöldesszürke, tele van szeméttel, s ki tudja, hány hajléktalan pisilt bele - bár a Balaton is hasonló... elgondolkodtató.
   Volt egy öltönyös, esernyős úriember is, aki órákon át állt a Dunában, mindenki nézte, sőt bámulta, és fotózta, sok videót is készítettek róla, s minden híradóban benne volt. Később a rendőrség felszólította, hogy hagyja el a terepet!
   A pózolás és az öltönyös ember mellett rengeteg beszédet is hallhattunk, minden párt képviselőjétől. Az ellenzék közül alig szólaltak fel, semmi bátorító szót nem mondtak, sőt kampányrendezvényeket szerveztek, amelyen sokan ki is akadtak - Szavazzak rá, miközben le se tojja az országot!

"Előre ország népe..."

   Voltak kormánypárti miniszterelnökök - nem is olyan sok, sőt inkább egy, aki mindenhol ott volt, az Árvízvédelem Hőse volt, ugyanis tényleg segített, szervezett, közbenjárt minden ügyben. A beszédeit, amelyek arról szóltak, hogy éppen hogy tart a védekezés, a sebesültek száma stb., lapról olvasta, és hozzá kell tenni, hogy legfeljebb 2 mondat lehetett mindegyik lapon. Furcsa!
   A Duna nem csak Magyarországon folyik. Földrajz 5. osztály. Vagy már korábban is ismeretes(nek kellene lennie)! Németországban is rettentő nagy károkat okozott, ami nem is olyan meglepő, mert voltam Németországban, és a partszakasz és a folyó "magassága" között aligha van 0,5-1 méter. De azért ne legyen baja se németnek, se magyarnak, senkinek, csak a...
   Nem, senkinek! :-)

Mán mögin' a Jóska gyerök!

   Július volt a kedvencem. Megnyíltak a NEMZETI DOHÁNYBOLTOK. Nagyon hasznosak, ugyanis erre meg a gyönyörű semmilyen logókra ment el a pénz, gyerekek nem mehetnek be a szüleikkel, a dohányos babák se mehetnek most már be - annyira igazuk van, hisz nap mint nap cigis csecsemőket látok. A külföldiek még jobban kedvelhetik, hisz szexboltoknak nézik mindet. Ha valamelyik könyvkiadó most készít Budapest vagy Magyarország útikönyvet, akkor ezt is írja bele a szószedetbe, vagy rakjon bele
illusztrációkat. És akkor nem hinnék azt, hogy mekkora szex-nép vagyunk...
   Azért furcsa érzés, hogy egy régi TRAFIK mellett, amit már 40 éve üzemeltet Józsi bácsi, megnyílik egy NEMZETI DOHÁNYBOLT, amit 5 perce vezet egy 20 éves úriember. De mégsem éri meg annyira, mert egyfolytában kirabolják őket.

THE SON

   Emellett még történt valami, egy világszenzáció! Megszületett György cambridge-i herceg, az új trónörökös. A britek ilyenkor nem alszanak otthon, békés körülmények között... NEM, ugyan. Inkább sátorokban fekszenek a kórház előtt, s várják, hogy mikor születik meg a herceg vagy hercegnő. Aztán megszületett, mindenki hazamehetett, kipihenhette magát. Erre a napra a THE SUN című napilapon más szöveg volt olvasható: THE SON (fiú). Ha lány lett volna, valószínűleg nem a THE DAUGHTER című lap lett volna a boltokban, de hát ezt már nem tudjuk meg. Legközelebb majd egy újabb trónörökös érkezésekor. De még ne is beszéljünk ilyenekről, GOD SAVE THE QUEEN!

   Augusztus óta mindenhol három szót olvashatunk. MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT. Erre az örömhírre rengeteg pénz elment, de természetesen, ha nem tudná valaki ezeket az autópályán elolvasni, akkor egy önálló honlapot is készítettek, aminek a tartalma majdnem, hogy a semmivel egyenlő. Sőt még a semminél is kevesebb. A honlap Tudta? stílusa nagyon sok más fontos tényt is feltárhatna: Tudta, hogy a delfinek okosabbak az embernél? Nem. De azt tudom, hogy Magyarország jobban teljesít.

http://jobbanteljesit.kormany.hu/


   Egy másik augusztusi esemény: korábban a kormány megváltoztatta a Magyar Nemzeti Bank logóját. A gyönyörű, díszes logó helyére 7 vonal került, ami az egyszerűség olyan határait kezdte el súrolni, hogy már rossz volt nézni. De azóta újra megváltozott, csak ezt már nem tudta az ország felháborodó népe! Kicsit díszesebb lett a 2.-nál. Bár annál díszesebbet alkotni nem volt olyan nehéz.

1. 2011-ig körülbelül:

2. Augusztusig:

3. Augusztustól:

   Lehet, hogy jobb nem tudni, hogy ezekre az apró-cseprő változtatásokra mennyire pénz ment el, de úgy gondolom elég nagy annyira ez az összeg, hogy fel lehessen rajta háborodni.

   Szeptemberben is történt egy s más, de ehhez a hónaphoz most csak egy eseményt kötnék. Egy ellenzéki politikus beszédét arról, hogy minden milyen rossz, s hogy ő mennyire jobban csinálná - hozzáteszem korábban annyira nem tudta ezt jól csinálta, hogy még le is mondott. De nem nevezek nevén senkit. Annyit fűznék még hozzá, hogy elhangzott az Aki hideg és langyos, az üljön fel a gázsütőre. Ez az év beszéde. De ahogy ezt a szöveget ez a politikus mondta, azt érdemes megfigyelni, mert úgy hangzik, mintha megőrült volna...

   "Fájni fog." hangzott el sokszor ebben a hónapban egy sokadik ellenzéki politikustól, mely annyira sejtelmes, hogy sok másik politikus elkezdte őt piszkálni, sőt az M1 híradója is kb. nevetség tárgyává tette azzal, hogy rengetegszer bejátszották a fájni fog szöveget. A képre kattintva megnézhetitek a videót, szakadok olyan röhejes!

   Novemberben és decemberben elkezdték felújítani az országot, elkezdték festeni a villanypóznákat, új utakat építettek. 2013 folyamán fokozatosan hallhattuk, olvashattuk, hogy egy újabb metróállomást adtak át, a négyes metrót kipróbálták, szépülnek a megállók, használatbavételi engedélyeket adnak ki, s hogy idén márciusban átadják a népnek. Végre!

   2013 szép év volt. Én annyira nem szerettem, és nem csak azért, mert maga a 2013-as szám nem tetszett. De nem ez a lényeg, s már nem is a 2013, hanem az, hogy jól sikerüljön a 2014-es év.

BOLDOG, M.A.Z.-BAN GAZDAG ÚJÉVET KÍVÁNOK
MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK!