A "Tragédia" és egyéb tragédiák

A kötelező olvasmányokról már több M.A.Z.-bejegyzés is ódákat, sőt inkább panaszverseket zengett. Szó volt a teljes részletességgel leírt francia regényeket részletesen leíró francia regényről, a Goriot apóról, a Duna szabályozásáról-folyásáról-hőmérsékletéről-élővilágáról pontos adatokat közlő Aranyemberről. Egyszer Voltaire Candideja is téma volt. A Candide egy olyan pikareszk regény (hú, de tudományos szójárás), avagy utaztató regény, ami tetszett. Sajnos ez nagyon ritka. Eddig nagyon kevés kötelező olvasmány nyerte el a tetszésemet.

Kötelező olvasmányok, melyek tetszettek:

• Voltaire: Candide vagy az optimizmus (mivel már előfordult :-), tisztázom, hogy ez egy és ugyanaz a regény - a Candide és Az optimizmus nem két külön Voltaire-mű)
• Puskin: Anyegin
• Molière: A fösvény
• Ibsen: A vadkacsa
• Molnár Ferenc: A pál utcai fiúk (ha valakinek Molnár Ferencről csak a túl dicsért Caramel jut eszébe, ahhoz nem tudok mit hozzáfűzni...)

Ennyi volt a lista. :-)

Voltak olyan olvasmányok, amit dicsérnek, de nekem nagyon nem tetszett:

• Karinthy: Tanár úr kérem
• Madách Imre: Az ember tragédiája

De ne listázgassunk, inkább uccu neki, csapjunk bele a lecsóba.

Madách Imre: Az ember tragédiája

avagy a Tragédia

Tavaly decemberben olvastam el ezt a dráma költeményt. Sose tudtam, miről szól ez a mű, csak annyi volt ismeretes, hogy Ádám és Éva benne van, meg az Úr! Majd a kezembe került. Féltem, hogy valami túlontúl vallásos művet tartok a kezemben, amit nem akartam. De végül jobban örültem volna, ha az első opció valósult volna meg. A mű a világ bajairól, az ember hibáiról, a szabadságjogok csorbításáról, a hatalomról szól, arról, hogy mit csinált rosszul egy fáraó, egy athéni szónok a saját korában. A Tragédia közepén Madách a saját korának hibáira mutat rá, miszerint mindent csak a verseny diktál, az ember milyen romlott már megint. A falanszter-szín, ami Fourier falanszter-elméletét mutatja be, viszont nagyon jól sikerült. De történelemórán és itt se értettem, hogy miért kell hozzátenni, hogy U-alakú falanszter. Miért pont U-alakú? Kedves magyartanárok, magyar szakértők, kérem segítsetek, mert komolyan nem értem. Utána az Űr, mintha Madách tudta volna, mi lészen a jövő, majd újra a Paradicsom, s vége.

20 éve és most is meg kell tanulni bizonyos memoritereket. Főképp verseket, Homérosz-művek bevezetőit (...) kellett eddig megtanulni, erre idén januárban ebből kellett tanulgatni. Viszonylag sokat, és olyat, amiről azt állítják, hogy használják ma is, mint szólást. Én nem mindig használom Lucifer mondatait.

De nem is igazán a művön akadtam ki, hanem az ebből készült filmen. Volt, aki nem teljesen értette, miért akadok ki a filmen, nem is volt olyan szörnyű. Aztán kiderült, hogy míg ő egy filmet nézett meg, én a könyvből készült animációs filmet. Azóta nem alszok jól. Ilyen rossz feldolgozást még nem láttam! A mese mindegyik színében (nem úgy, mint zöld, hanem, mint III. szín, XIII. szín...) másféle rajzolási, animálási technikát alkalmaz a magyar rendező. Valahol kivágott papírokként jelennek meg az emberek, valahol szobrokként jelen meg Ádám vagy Éva, persze nem mozognak, csak állnak, támaszkodnak, mint szobor, nem is néznek a kamerába, csak valaki a háttérben megszólal, mint ők... Olyan is van, ahol profibban meg van csinálva, valahol viszont nagyon csúcs-modern technika elemeire hajazó elemeket vélhetünk felfedezni.

Néhány kiakasztó jelenet:

Rajz a római színről - filmben is hasonlóan erotikus...

A római szín úgy kiakasztó, ahogy van. A film maga majdnem 3 órás, ha jól tudom, mikor a római jelenet jött (és ez még csak a VI. szín a 14-ből), kb. 50 percnél, fogtam és kikapcsoltam a tévét. Annyira kiakadtam, hogy megfogadtam, hogy kész ennyi!, én ezt nem nézem tovább. Igaz, hogy még a felénél se tartom, de nekem ehhez nincs idegzetem - bár a Hupikék törpikék 2-t is megnéztem, végig. Ebben a jelenetben a szobrok (a szobrok!, akik nem is mozognak, legalábbis a szájuk) érintkeznek egymással, ha érti az olvasó, hogy mire gondolok. A szobrok, a photoshoppal kivágott rajzok apró mozgásokat végeznek egymáson (???). Persze """érthető""", hisz arra akar rámutatni a jelenet, hogy mennyire hedonisták a rómaiak, de azért mégis... A szintén szobor Cupido-ról és testi adottságainak nagyméretű kiemelkedéseiről nem is mondanék többet. Kikapcsoltam, mert féltem, hogy bejön a család, és nem értenék, miféle szexuális műsort nézek. Ja, ez csak egy kötelező olvasmány - filmen.

Végül másodszor is belekezdtem a filmbe, sőt a római jeleneket is megnéztem, persze akkor nem volt otthon senki :-), ezt követte a következő szín, Konstantinápoly, ahol Heléne felemli szoknyáját, s több ideig úgy tartja, s mivel kellő részletességgel meg lett rajzolva e női szereplő, minden látszik. Akkor megint ki akartam lépni, ugyanis ekkor már csak gépen néztem, de végül türtőztettem magamat, s túltettem magam azon, hogy

Részlet a falanszter-színből

• magyar film, el kell fogadni, hogy nem tökéletes
• 12 éves kortól ajánlott, szóval tűrni kell!
• mesefilm - nehogy már egy animációs filmet ne bírjak végignézni

A falanszteres szín viszont nagyon jól meg volt csinálva, egyszerűen tökéletes volt. Ezt az egyet érdemes végignézni, s elgondolkodni mindenen, és lehet szidni az elmélet megalkotóját, Fourier-t.

Az űr-szín az szörnyű volt. Olyan gáz volt! Ádám egy vas-Ádám volt, egy nagy robot, akinek a testrészeit fokozatosan elválasztották a fő-testtől, majd egyre közelebb került ahhoz, hogy egy satellite-té váljon. Ekkor már fájt a fejem, kikapcsoltam, s meg se tudtam, milyen az utolsó két szín.

Ez kapható DVD-n, 2000 forintos áron. Aki megveszi, meg is érdemli.

De inkább ne nézzétek meg! :-)

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

avagy hatszáz szereplő egy helyen

Mikszáthot már mindenki olvasott, aki olvasott. Eddig két regényét kellett elolvasnom, a Szent Péter esernyőjét és most a Beszterce ostromát. A Szent Péter esernyőjét nem fogtam fel, az Olvastad-e dolgozat nem is sikerült valami jól, bár közrejátszott az is, hogy teljesen lényegtelen kérdések merültek fel. A Beszterce ostromában 600 szereplő van, ha nem több, esemény viszont annál kevesebb. Mindenre kitér, Mikszáthosan. Kétszer kezdtem el ezt a könyvet, másodszor be is sikerült fejeznem.

A lényeg, hogy Pongrácz István így őrült, úgy őrült. Beleszeret egy nagyon fiatal lányba a végén, akit elvesznek tőle, és öngyilkos lesz. A nedeci várban rohadt sokan élnek, és mindenkinek meg van nevezve rangja, odakerülésének oka, amit egy idő után már lehetetlen követni...

A filmből készült könyv... mármint a könyvből készült film katasztrofális. Kimarad az egyetlen izgalmas rész, aki olvasta - vagy csak próbálta elolvasni -, annak elmondom, a II. rész marad ki. Régi magyar film, szóval van egy alapháttérzaj, és nem érteni a neveket, Rogyóknát értettem Rozsákné helyett... ezt a filmet se ajánlom, inkább olvastad el a könyvet! Jobb! - valamilyen szinten.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Ivan Iljics halála

avagy a szenvedés aprólékos leírása

A könyv első oldalán, sőt a címében is kiderül, hogy miről szól Tolsztoj kisregénye. Vagy mégsem? Az ember arra számíthat, hogy a halála után lesz valami bonyodalom, örökség-vita, szellemjárta ház, vagy valami hasonló érdekfeszítő esemény. Én legalábbis effélékre számítottam. Ehelyett 5-6 fejezeten át azt írja le az orosz író, hogy miképpen szenvedett Ivan Iljics. A halál! A család! A szenvedés! A halál! ... irtó unalmas egész végig egy nyűglődő ember érzelmeit hallgatni, azt, hogy nem akar meghalni, utálják, utál mindent, szenved így, szenved úgy...

Film is van benne, sőt magyar! 10 percet láttam belőle. Mert nem volt időm végignézni.

Ha nagyon nagy depresszióba akarunk esni, olvassátok el!

Gogol: A köpönyeg

avagy szárnyalásból összecsapás

Ez a Gogol-novella nagyon jól kezdődik, humorosan van leírva, mindenféle elbeszélői szempontból, főképp a főszereplő, Akakij Akakijevics semmilyen alakja válik ironikussá, viccesé, röhejessé. Élete-munkája szánalomra méltó, meg minden. Ezt az orosz szerző kellő részletességgel leírja, minden kis apróságra kitér. És nem úgy, mint Jókainál vagy Mikszáthnál, komolyan jó olvasni. A végén, mikor ellopják a főszereplő új köpönyegét, minden megváltozik, én úgy vélem, hogy jó, már legyen vége - gondolhatta Gogol, és összecsapta. Már híreszteltem, hogy tetszik, tetszik, de a végén, mikor szellemként járja Pétervár városát, nevetséges motívumokkal, eseményekkel tűzdelve... sőt, a legvégén odabiggyesztett bejegyzések tönkreteszik az egész novellát...

De mindet elolvastam, nem úgy mint

• Vörösmarty Csongor és Tündéjét
• Csehov Sirályát

Ezek már nem mentek. Ha nem tetszik, és nem értem, abbahagyom.

"A baj az, hogy 100 éve ugyanazt tanulják a diákok az iskolában, s ha így megy tovább, ugyanez lesz 50 év múlva is. A mai íróknak hülyeség írni, úgyse fog róla beszélni az utókor, inkább megmarad az ezeréves Odüsszeia, amit nem tudok hova tenni...

Változtatni kellene már azon, hogy mit tanítanak az iskolában!

Nem?

De."
:-)