Hova tovább?

Az embernek tíz ujja van. Az embernek tíz lábujja van. Ez húsz felmutatható ujj összességében, de ezen a négy végtagvégződésen sem tudjuk megszámolni, hogy életünk során eddig hányszor tették fel a nagyik, a tanárok, a rokonaink ismerősei, nénik, bácsik, doktornénik és még sokan másik azt a nagy nehéz, megfontolandó kérdést, miszerint:

Mi leszel, ha nagy leszel?

A kérdést könnyű föltenni, csupán öt szó kérdőjellel a végén, de a rá vonatkozó, s nem kitérő válasz már annál komplikáltabb. Diákéveink "évtizennyolvadában" megannyiszor hallhattuk, de a választ nem tudtuk, vagy éppenséggel mindig tudtunk rá válaszolni, csak mindig más volt.

A legkönnyebb két válasz természetesen a Nem tudom és a Gyümölcs a Jogobellában [nagyon furcsa ezt a szót leírva látni, kimondva menőbb válasz], de sajnos valamikor ezt a kettőt is meg kell változtatni, értelmes válasszá továbbfejleszteni. Ez az idő 12. tanévünk végén jön el leghamarabb, mikor be kell adni valahova a jelentkezést, s körülbelül be kell tájolnunk jövőnket, legalább olyan szinten, hogy milyen szférában akarjuk megkeresni a kenyérre valót.

De ez a legnehezebb rész, a végső válasz ideje, a finish.

10. osztályban már komolyodik a helyzet, mikor már valamelyik irányba, humán vagy reál, orientálódni kell, fakultációkat kell felvenni, az emelt szintű érettségikre valamivel többet kell készülni (azért emelt). Franciaországban már idejekorán el kell dönteni, hogy mit, hol, mikor, miért?, ugyanis a legtöbb iskola vagy reál vagy humán tantárgyakra fókuszál. Példának gyanánt. 2 matek-, 8 történelemóra egy héten [az azért kemény, 8 töri], ami még akkor sem leányálom, ha töri fan vagy. Ne is beszéljünk arról, hogy mi van, ha közben rájössz, hogy mérnök akarsz lenni... szívás.

De maradjunk magyar vizeken.

Most azért jött ez a nagy jaj, mi leszek, ha nagy leszek-dolog, mert február 15-ig be kell adnom a jelentkezésemet az egyetemre. Na, de melyikre, ugye?

Én viszonylag egyszerűbb esetnek mondanám magam, ugyanis csak két nagyon hasonló szak között vacillálok / vacilláltam, sőt a kormány intézkedései előtt ez a 2 szak még egy és ugyanaz volt, de ugye megszületett az osztatlan tanárképzés. Így döntenem kell / kellett franciatanár vagy francia bölcsész. A becsesebb szakmát választanám, s ha mégse, még választhatom a másikat.

De ha tanárnak mész,
ne ilyen tanár legyél!

Valamilyen örülök, hogy viszonylag zökkenőmentesen találtam rá erre a szakirányra, s nem vagyok a foglalkozások spiráljában, s nem tudom, hogy mérnök legyek-e vagy ügyvéd. Főleg, hogy a két szakma eléggé eltérő, már ha csak... mindet nézünk. Persze ez két olyan szakma, amelyeket egy időben én is választani akartam, de ügyvéd lesz elég, jöttem rá az évek közepette, a mérnökséggel pedig a fizika iránti ellenszenvem egyszerűen összeegyeztethetetlen :-)

Rengeteg egyetem, rengeteg szak, rengeteg szakma, munka van csak Magyarországon, nem feltétlenül kell külföldre menni, én itthon szeretnék maradni, de megindokolni már nehéz lenne.

És van olyan, aki nem akar továbbtanulni, szakmát tanul egyből, vagy orvosnak, tanárnak megy. Ők azok, akiket igazán tisztelek. Az egyik nem megy a birkanyáj után a felsőoktatás mezejére, inkább olyan szakmát tanul, amire szükség lesz a jövőben is, a másik kettőt pedig azért becsülöm, mert lehet, hogy híresztelik az alacsony fizetést, az életpályamodelleket, s ijesztgetik  is őket, hogy jaj, a betegek / jaj, a gyerekek, mégis továbbviszik ezeket a nemes foglalkozásokat: legyetek orvosok és tanárok, ne menjen mindenki ügyvédnek, mérnöknek, meg pénzügyre. Hát hányan lesztek, komáim? Sokan? Igen.

De tereljük másra a témát! Mik szeretettünk volna lenni, mikor kicsik voltunk?

• katona
• rendőr
• tűzoltó
• űrhajós
• autóversenyző
• állatorvos (minden lány majdnem)
• óvónéni (meg ez is minden lány)
• hercegnő (főképp lányos meló)
• felnőtt :-)

És én mi akartam lenni? Az is hosszú lista lesz (a munkák nincsenek kor szerinti sorrendben):

• jogász - politológus - politikus
• színész
• producer
• építészmérnök (azon belül hídépítő)
• vasutas - mozdonyvezető
• BKV-vezérigazgató (majd Vitézy Dávid 2.0)
• térképész
• író (az még lehetek)
• tanár
• memóriapárna, ugyanis a többit elfelejtettem :-)

És mi nem akartam lenni sosem?

• rendőr, katona, tűzoltó, mentő, orvos, óvónéni (vajon miért?), pénzügyben dolgozó, edző, focista, semmilyen sportember :-)

De igazából jó érzés is elérni ehhez a ponthoz, mert hátrahagysz 12 évet, s olyan évekkel folytatod tanulmányaidat, ahol azt tanulsz, amit szeretnél. S nem is járnak be az egyetemisták egyetemre - mondják az okosok.

Aki most érettségizik, felvételizik, sok sikert az utolsó gimnazista (második) félévre!