- mondta a filozófiatanár
 |
| Blogolni vagy nem blogolni. Ez itt a kérdés |
És ez az, ami most történt, még ha ez az idézet, a kijelentés a M.A.Z. szüneteltetésének eleje helyett inkább a végén érkezett meg a drága olvasókhoz. Csak jelen esetben ez az újrakezdés 4 [nyárral együtt 7] hónapot vett igénybe, ami valljuk be, hosszú idő [persze relatív ez is, mint minden széles e nagy világban].
Most jön a sírós rész :-)
Rengeteget - sőt még annál is többet - gondolkoztam az újrakezdésen, hogy a Minden Ami Zalán végre kihátráljon ebből a hosszú, mondhatni Semmi Ami Zalán-időszakból. De valamiért nem tettem meg, s rávághatjuk, hogy a középiskolákban számított első félév során csupán egy napon jelent meg bejegyzés, és az is az utolsó előttin, ma.
De mi is történt tavaly szeptember óta, ami miatt a Semmi Ami Zalán hatalomra került? Ezen kérdés előtt elmondanám, mi vitt rá arra, hogy a mai nap mégis belekezdjek, újratöltve-állapotba helyezzem a M.A.Z. újratöltve blogot. Először is olvastam egy blogolásról szóló könyvet. Nem is igazán a blogger-létről szól, hanem teljesen másról, a blog ennek csak segítőeszköze volt [hamarosan erről írnék pár sort], s úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy folytassam, amit elkezdtem. A másik nagy és még nagyobb indok az a statisztika volt. Az oldal statisztikája. Ami megmutatta, hogy ezalatt a 4 hónap alatt ugyanannyian kattintottak rá, akár magyarok, akár olyan népek, akik nem is beszélnek magyarul, mint korábban. Jó, egy kicsivel kevesebben, de azért látva, hogy 8000 fölötti az eddigi látogatók száma, felvidított. És lehet, hogy ha ezt korábban veszem észre, ezt az adatot, rövidebb lett volna Semmi a Minden.
Szóval, summázva, azért fogok bele újra ebbe a hajcihőbe, mert láttam, hogy van miért, van cél. Köszönöm a Semmi Ami Zalán látogatóinak is, még ha csak véletlen is kattintottak ránk [mert a rejtélyes többes számozásom megmaradt...]
De akkor ténylegesen minek is lehettünk nem-fül- és nem-szemtanúi?
Mivel ez az utolsó gimnazista évem, az első félév, a szalagavatós időszak, egy francia nyelvvizsga, az érettség(i) ügyes-bajos gondjai foglaltak le, mellyel kevesebb idő jutott akár a blogolásra, akár az olvasásra is, melyeken változtatni akartam az új esztendőben. Többet olvasni, többet írni - mondhatni, bár nem mondtam ki szóról szóra.
 |
| - Nincs mit mondanom. - Blogolnod kéne erről. |
Ha valaki már jutott erre a pontra, a tetőpontra, a gimnázium tetőpontjára, az utolsó tanévre, akkor sejtheti, tudhatja, milyen ez az időszak, s még milyen lesz. Aki meg még nem tart itt, az meg kezdjen el belegondolni, félni, megijedni, futni - de nem bukni :-) Azért annyira nem szörnyűséges, de hogy feszültséggel és stresszel teli időszak, az biztos. Még a nyugodt komáknak is biz' hogy az.
2015 a változás éve - ahogy a politikusok minden évben elmondják, csak általában lecserélik az évszámot eggyel későbbire, úgymond frissítenek. Ezért magamért és az olvasók kedvéért is szeretném renoválni ezt a blogot, újra beindítani. Mivel még mindig végzős vagyok, ezért előfordulhat kisebb kimaradás, de a M.A.Z. jobban teljesít - reméljük :-)
Jó szórakozást minden kedves Olvasómnak és Nem-olvasómnak is :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése