Ami a szívedet nyomja...

Az Ami a szívedet nyomja egy 8 éven felülieknek szóló svéd gyermekverseket tartalmazó verseskötet. A könyvben található költemények lényege nem a rím, a vers-összhang, az értelmes információközlés, s nem is az összefüggés. De vicces, aranyos, elgondolkodtató néha, s rövid. De legalább nagyon jó. Anyukám kapta ezt a könyvet, s én sokat is szemeztem vele, de soha nem jutott eszembe, hogy bele is nézzek. Mivel nagy svéd-kedvelő vagyok, felmentem a webre, s ott találtam, hogy az Ami a szívedet nyomja egy verseskötet, méghozzá svéd! Ekkor jutott eszembe, hogy basszus, ez nekünk megvan. S akkor (ma) elővettem, az első benyomásra nagyon gáznak tűnt, de aztán megszerettem.

Na, de miről szól? Meg mikori? Meg ki írta?

Családról, barátokról, szerelemről (:-D), életről, halálról, testvérekről, esetekről, de Magyarországgal is találkozhatunk benne, még ha nem is a legszebb esetben. A könyv hivatalosan sose jelent meg így ahogy, ugyanis a verseskötet szerzője három svéd költőnő, akik 1965 és 1971 között adták azokat a versesköteteiket, amelyek közül ide be lettek válogatva a legjobb versek. A három szerző: Ingrid Sjöstrand, Siv Widerberg és Britt G. Hallqvist. Gondolom - ahogy én is eddig - senki nem ismeri őket, ha még nem hallott az Ami a szívedet nyomja c. kötetről.

A szerzőket el is lehet különíteni:

Siv Widerberg

Siv Widerberg írta a legjobbakat, legviccesebbeket, legkedvesebbeket, legrövidebbeket. Köztük (pl. Bélyeg) néhányat a ma már tinédzserek is ismernek, gyerekkorukban néhol meg kellett tanulni, mint hallottam, nekem nem...

Külföldiek

Apa külföldi,

anya is külföldi,

én is külföldi vagyok

most,

pedig svédek vagyunk.

Mert most Dániában járunk!

Hahaha!

Erre nem gondoltál, ugye?

Hogy a svédek is külföldiek lesznek,

amint külföldre mennek!

Jó, ha nõvére van az embernek

Hurrá, van nõvérem,

aki mindent tud.

Hurrá, van nõvérem,

aki mindent jobban tud.

Hurrá, van nõvérem,

aki mindig nagyobb.

Hurrá, van nõvérem,

aki mindenben az elsõ.

Hurrá, hurrá, hurrá,

mert a nõvéremnek,

aki három évvel idõsebb,

egy éven át mindent megtettem, amit akart,

különben

egészen biztosan

beárult volna a mamának,

hogy az utcán egy néni után

azt kiabáltam, VÉN BOSZORKÁNY.

Bélyeg

Bélyeget gyûjtöttem.

Papa hozott egyszer egy kilót.

Azóta nem gyûjtök bélyeget.

és a kedvencem:

Szerelem

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van.

Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül.

Ingrid Sjöstrand

Ingrid Sjöstrand versei is szellemesek, és az ővéi is tényleg jók:

Milyen kár

Milyen kár, 

hogy nincs cipzár a banánon!

Ha csak a felét akarom megenni,

bezárhatnám a maradékot.

Azt hiszem, cipzárat fogok szerelni

egy banánra,

mondjuk füzetkapoccsal,

és enne kezdem a buszon.

Lehúzom a zárat,

majszolok belõle,

és újra behúzom.

Klassz, mi?

Hogy bámulnak majd az ürgék!

Persze õk úgy tudják,

hogy nincs cipzár a banánon!

Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,

mit csinálok?

És hogy mit gondolok?

Van hozzá közöm,

mit csinálsz?

És hogy mit gondolsz?

Van közünk egymáshoz?

Hozzám, hozzád, mindenkihez,

aki véletlenül épp itt él

épp most,

és akin múlik,

hogy mi lesz a világból?

Van közünk egymáshoz,

talán, igen.

Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,

híres ember leszek,

titkos telefonszámot tartok,

és autogramot küldök

a gyerekeknek,

akik bajuszt rajzolnak

a képemre az újságban.

Ha megunom

a hírességet,

rendes telefonszámot 

kérek,

és bajuszt növesztek,

akkor majd nem ismer meg senki

(csak a gyerekek,

akik bajuszt rajzoltak

a képemre az újságban).

Ha fülünket a földre szorítjuk

Ha fülünket a földre szorítjuk

egy nyári napon,

hallani a motozó gyökereket,

amint helyüket keresik,

ágbogaikkal

átfonva egymást

a talaj nagy úthálózatában.

Valami szöszmötöl.

Egy giliszta fektet le csöveket.

Micsoda zsivaly!

Pockok suhannak metró-alagútjaikban!

És még van, aki

ásót mer nyomni a földbe!

Britt G. Hallqvist

Britt G. Hallqvist versei nem viccesek, de szépek, és néha elgondolkodtatók:

A muzsikás néni

Hegedül,

olyan fülbántóan, mondják.

Öreg,

de nem úgy mint nagymama,

nem olyan kedvesen ráncos.

A ráncai sötétek a piszoktól.

A cipõje papucs,

spárgával kötötte a lábára.

Beoson az étterembe, és hegedül,

de sose játszhatja végig,

a pincérek mindig kizavarják.

Terhére van, modják, a vendégeknek.

Jó volna utána szaladni,

de nem szabad.

Jó volna megnézni, hol lakik -

vagy talán nem is lakik?

Ha nagy leszek,

és gazdag,

és azt tehetem, amit akarok . . .

Addigra a muzsikás néni nem él már.

Baleset

Egy fasorban volt.

Három-négy kocsi állt az úton.

Megállítottak minket.

Egy férfi feküdt a fûben,

nyöszörgött, és véres volt az arca.

Robogóval rohant egy fának.

A rendõr és a mentõk

még nem értek oda.

Valamit kérdeztek tõlünk

magyarul,

mert ez Magyarországon volt.

Azt hiszem, doktort mondtak,

de se papa, se mama nem doktor.

Mikor rovábbmentünk, azt mondta papa:

"Biztosan élt még.

Nyöszörgött."

És mama: "Semmit sem tehettünk."

Aztán csend lett a kocsiban.

Ha valakinek tetszettek a versek, s többet is el szeretne olvasni, ennek két módja van: 1. fenn van a neten (link), vagy meg is lehet vásárolni a boltban, esetleg antikváriumban. Nem fogja megbánni senki, garantálom...