Menzaforradalom, avagy enni vagy nem enni

   Mindenek előtt tudni illik, hogy Magyarország jobban teljesít, ahogy ezt 5 méterenként látjuk, Budapestről kijövet az M5-ös autópályán pedig legalább hatszor elolvashatja a vidékre utazó jobban teljesítő magyar állampolgár, aki remélhetőleg családjával utazik, nem csak egy emberrel, akivel együtt él 20 éve, valamint gyerekeivel, hisz a parlament megmondta, hogy az nem család. Mintha úgy tudnák, hogy mi micsoda? Van erre könyvsorozat is, de abba szerint nincs még olyan szám, hogy Mi Micsoda! Jobban teljesítő országok Európában. Még... De most nem is erről fogok beszélni, hisz akkor egyáltalán nem alkalmazkodna a sztori magához a címhez.

   Ha valaki nagyon kutat, vagy pletykákat hall, akkor tudhatja, hogy hamarosan (2014. január 1.) bevezetik a menzareformot, amiben meghatározzák heti darabszámra, vagy 10 napra előre, hogy legalább és legfeljebb hány napon, és mit ehet a diák, továbbá azt, hogy milyen gyakran, de az is előfordul, hogy valamilyen kedvelt ételt betiltanak. Ez nem tetszik azoknak a diákoknak, akik már tudnak erről, ez a M.A.Z. által elnevezett...

MENZAFORRADALOM

avagy enni vagy nem enni

   Sok gyermek eszik a menzán. Van ahol meg van szabva, hogy mikor mehet, van ahol nem. Van ahol reggeli, ebéd, uzsonna is van, van ahol csak ebéd. Van ahol kapsz tálcát, van ahol nem. Van ahol szépen tálalják, van ahol eléd hajítják, úgy hogy a fele kimegy a tálból. Ahány iskola, annyi menza-szokás. Néha a jobb iskolákról hihetnénk azt, hogy akkor a kiszolgálás is iskolához méltó, de ebben néha-néha csalódnunk kell. De ez nem része a menzaforradalomnak. Eddig csak ezek lehettek problémák, de januártól már az is meg lesz szabva, hogy mit ehetsz, mit nem ehetsz, és ha ehetsz is valamit, mennyit.

   A tipikus menzakaják, mint az erőleves, a rántott hal, a rántott hús, a piskótaszelet csokiöntettel, vagy a szilvásgombóc, már a múlt lesz - hamarosan. Nem mindegyik, de például azoktól az ételektől, amit mindenki szeret (legalábbis a többség - 90%), el kell búcsúznunk. A két ikonikus menzakajától, köztük a rántott hústól, ami túl olajos, túl ilyen meg olyan, nem felel meg a menza rendeletnek. Pontosabban ettől nem kell elbúcsúznunk, csak kevésbé lesz finom, inkább egészséges! De a tényleg "igazi menzakajától" is örökre elbúcsúzhatunk, az iskolai étkeztetés királyától, a piskótaszelettől, amire vagy kevés vagy sok csokiöntet kerül... R.I.P.

Piskótaszelet csokiöntettel,
a menzák királya
(U 2013)

   Hogy melyik korosztály (bölcsödétől gimnáziumig), hány napon (10 napos időtartományban), hányszor ehet (minimumtól maximumig) és mit, a drága parlament meghatározta (ITT). Fehérjéből, szénhidrátból stb. mennyit ehetnek a gyerekek és hányszor? Ezt ők eldöntötték. Nagyon egészséges menzakajákra számíthatnak a jövő tanoncai, egyfolytában gyümölcsöt fogunk / fognak kapni, és ha belegondolunk a gyümölcsök állapotába (félig rohadt alma), akkor inkább úgy döntünk, hogy köszönöm, inkább nem eszem. Több lesz a zöldséges kaja is, és azért, ha az embereknek lenne egy kis esze, rájönne, hogy a diákok többsége nem annyira kedveli a tökfőzeléket, kelbimbós levest, paradicsomos káposztát és hasonlókat, s ott fogják hagyni, s ugyanúgy megy a kukába. Mert ugye ez volt a gond, hogy változásra van szükség, mert a kaja fele a kukában landol. És most mi lesz? Biztos van egy nevelő célzata, hogy majd akkor megszereti!, de ez nem így megy. Szerintem. Ha szereti, szereti. Ha nem, nem! Persze olyan egészséges kaják, mint a rántott párizsi, megmarad.

   Továbbá korlátozták a tejföl használatát is, mert hogy tejföl = rossz = bajok = betegség = nem jár iskolába a gyerek = munkanélküliség = csőd vagy most komolyan nem tudom, milyen gondolatmenet van a politikusok fejében, mert ha tényleg ez, akkor nem tudok mit mondani.

   Nem a kaják minőségén, hanem az itteni kiszolgálás minőségén kellene javítani, hogy ne csak odadobja azt a húst a tányérra, vagy ne úgy tegyen porcukrot a konyhás néni a szilvás gombócra, hogy a 4 gombóc a tányér oldalán van, ő pedig középre a semmibe, fél méterről rászórja! (megtörtént eset) Ne mellé rakja a kaját, hanem a tányérba, kevésbé durván lökje oda a diáknak az ebédjét, hogy Nesze, zabáljá'!, meg... mindegy, komolyan ráférne egy kis nevelés a konyhásokra is. Főképp a helyesírásra, ami persze nem az ő, hanem a szállító problémája, ugyanis a csoki, az nem csóki, a csoda meg nem csóda. és ivólé, nem ivolé, mert akkor - ha persze elolvassa a diák, hogy ma milyen kotyvalékot dobnak elé - azt tanulják meg, hogy, ja a csóki az hosszú ó, akkor csókóládé, nem értem a tanárnő miért húzta alá a tollbamondásomban, szóval kérem, egy kicsit profibban már.

   De persze ez nem jut el sehova, csak az, hogy tökfőzelék, brokkoli leves, meg hasonlók. A fontos dolgok.

Ezek után jó étvágyat!