Ki száll le elsőnek?

Olyan dologról lesz szó, amiről mindenki tud, s remélem, hogy szintén bosszantja őket is. Ha viszont valaki szintén imígy gondolkodik, várva a hasonló véleményt, akkor itt a megoldás, én is úgy gondolom.

Ugye vannak a különböző poénok, mikor az idős néninek pont akkor kell piacra mennie a gurulós-kerekes táskájával, amikor túlzsúfoltak a közlekedési eszközök, csúcsidő van, s várva várja, hogy áthajtson mások lábán, s szemmel verhessen, ha a helyed nem az ő helyévé lesz a közeljövőben (nem adod át a helyet röviden).

Viszont emellett a sajnos igaz történetnek számító jogos sztereotípia mellett számos igen nagy és egész életünket (kicsit sem) befolyásoló dologgal is szembe kell néznünk szürke hétköznapjaink közepette munkába menet és munkából jövet: az utasok cenzusonként változó hierarchiájával.

Hát két históriás fogalom is felvetül ebben a nagyon is nem létező fogalompárosban. A hierarchia ugye a 'szent uralom' szóból származik, s az alá-, fölérendeltség szintjeit jelenti. Felül a kormánypárt, majd az ellenzék, az ellenzék ellenzéke, aki nem kormánypárt, ennek is az ellenzéke, majd a nép. Diktatúrában rövidebb: vezér-nép. De a demokrácia mégis úgymond mainstreamebb (élve a szép magyar nyelv ékességeivel) berendezkedés.

A cenzus pedig a különböző vagyoni, műveltségi, nemi, életkori kategóriákat jelenti, amit igazából egyenként két részre bontunk: akik beletartoznak egy cenzusba, és akik nem. Szóval inkább valami kategorikus határ - de nem ez most a tisztem, nem erről akarok regéket szólani...

De mit jelent ez a nem létező fogalom? Azt, hogy az emberek, az utasok különböző érdemeikre hivatkozva előbb akarnak felszállni, leszállni, helyet foglalni. Csakhogy ezek a cenzusok immáron nem észrevételezhetők. Ugyanis nem látjuk valakin, hogy mennyi a vagyona (csak néha tippelgetünk, aztán híradóban látjuk, hogy tévedtünk), milyen művelt, milyen korú (jaj, a mai fiatalokon már nem tudni kiigazodni), de szerencsére a nemi kategóriák még valamennyire észrevehetőek :-)

Az új cenzusok nagyon hétköznapiakká váltak, főleg a tömegközlekedési eszközök, mikor arról van szó, kinek kell előbb felszállni, udvariasság helyett tolakodás képében megjelenítve e
zt. Na, de ezek:

• kommerciális cenzus (az az ember tartozik ebbe a kategóriába, aki bevásárlószatyrokkal jár, jaj, de sok csomagja van. Főleg, ha 6:20-kor. Miközben a boltok 10 perccel később nyílnak... Az ezen kategóriába tartozó személyeknek még az is megengedett (nem mintha bárki véleményét kikérték volna), hogy egy egész ülést a csomagjuk foglaljon el, amiben káposzta, kifli meg vaj van - tegyük fel)
• életkori cenzus (jó, idősek, oké, sietnek, az ülőhely meg nem keresi meg magát)
• utolsók cenzusa (aki rohan a buszhoz, mert lekési, nem gond, úgyis befurakodik, s elsőnek száll fel, a többi meg néz, bámul némán - végül is "nem szidott, nem is nézett énrám" József Attila: Mama)
• páros cenzus (ha többen vagytok, akkor ketten leveritek a többi embert, kész, passz, irány a busz, oszt huss!)
• egyéb cenzusok (beszélő név, ugyanis ide tartoznak az egyéb cenzusok)

De miért rossz, ha valaki furakodik, hogy felszálljon a járműre? Hát képes ellökni, a leszállókat nem hagyja leszállni, ő száll fel inkább. Aztán meg "nézd má'" van, ha az éppen indulni készülő metróról siet lefelé Lujzi, aki már 0,5 perce próbál leszállni. De Lujzi a hibás, csak játssza a meglepődöttet. Ez az előbb szállj fel, aztán vergődj át a felszállókon, hogy leszállj-elv főképp a földalattikon történik, kellemetlen. Aztán nem tudsz leszállni, csak a következőnél, de csak egy vonaljegyet van, a visszafele irányt meg tiltja a jegy. És a magyar ember becsületes ember :-) nem akarja áthágni a szabályokat.

Az is előfordulhat, hogy a mindenképpen felszállásra törekvő felszálló utasok csak bosszút állnak a leszállók bizonyos csoportján, azokon akik csak akkor tápászkodnak fel a metró üléséből, amikor a szerelvény már megállt, kinyíltak az ajtók, tudja, hogy milyen megállóban állnak, már zárná is az ajtókat, s akkor na jó, egye fene elindul, ezzel akadályozva a felszálló fess fiatalokat - jó, most épp magamra gondoltam :-)

És mikor jön a  következő megálló, az ajtóban álló 5 ember is például a Munkáshadsereg utca megállónál száll le, akkor mindig van egy, akinek előbb kell leszállni, feltúrja, amit fel lehet, s eléri célját, ő száll le elsőként. Aztán szép lassan elandalog, mint aki elfelejtette, hogy ő most épp siet.

Nagy, életünket veszélyeztető dolgok ezek, melyekről mindenki órákat tudni filozofálni, de most megtettem én. Jó utazást, és légy te az első! :-)