Boldog Karácsonyt Kíván a M.A.Z.!

   Ma van Szenteste, december 24-e. Magyarországon általában ezen a napon nyitják ki a gyerekektől kezdve a nagyszülőkig az ajándékokat, s örömükben átölelik szüleiket olyan szöveggel, hogy Pontosan erre vágytam, de az is előfordul, hogy a meglepetés öröme nem kap lángra, ugyanis a gyerek (idősebb gyerek inkább) tudta, hogy azt fogja kapni, de az is előfordulhat, hogy ő maga vette meg. Nekem személy szerint nagyon nehéz ajándékot választani, s a családtagok és barátok is szenvednek ettől az alkalomtól, Jaj, most mi a fenét vegyek neki?, s akkor vagy rátalál arra a dologra, amit az illető tényleg szeretne megkapni, vagy veszünk egy olyat, aminek mindenki örül (pl. csoki), csak abba nincs semmi olyan... személyes dolog. Inkább kérdezzünk meg valaki olyat, aki ismeri nagyon az illetőt. Ajándékkönyvet ne! Ez fontos, az sablonos dolog.

   Ha karácsony, akkor mindenhol giccses, díszes, szolid képeslapok áradata kápráztatja szemünk fényét. Én személy szerint a szolid, de mégis szép, kedves fajtákat szeretem, így a M.A.Z. is a fent és facebook-on (látogass meg minket a facebook-on, visit us on facebook) is látható kis fenyőágas "képeslappal" kíván minden idelátogatónak, vagy egyszerűen véletlen idevetődően boldog karácsonyt!, nem kellemeset, mert a fürdőkád vize, az kellemes, nem a karácsony...

   A 21. századi karácsony legfőbb problémája, a jaj, istenem, remélem örülni fog neki és hasonló aggódó mondatok mellett, az evés. Karácsonykor ugye eleve többet eszünk, mert ott a pulyka/halászlé/más főétel, ott a szaloncukor, a bejgli, a mézeskalács, meg van még valami kis desszert, meg iszunk ilyen meg olyan levet, alkoholt esetleg. Aztán irány a nagyi, és ugye az alap, hogy a nagyszülők cukiságból traktálják a unokákba a sok finomságot, de ha eljön karácsony, extra nagyi-csapás által sújtott gyerekek térnek haza. Mi a megoldás? Ne egyél! Azt... érted, szóval hogy? Sok szenvedéssel, mert azért enni kell, meg hát karácsony is van. Á, majd utána fogyózik, de akkor még ott a Szilveszter, s ott is kaja meg PIA. Majd újévkor, de akkor meg csokis stressz, mert kiderült, hogy a matektanár ekkor iratja a témazárót abból a rohadt nehéz tananyagból.
   Hát előfordulhat ilyen, de matekból nem írunk, meg tudni kell, hol van az a bizonyos határ.

   És ha karácsony, akkor karácsonyi filmek: Reszkessetek betörők! 1-3, Grincs, Huncutka (tavaly először nem adták le), Twist Olivér, a BBC-s változat, Kelekótya karácsony, Shrek, Jégkorszak karácsonyi kisfilmje, de lehet, hogy valamelyiket csak szilveszterkor adják le, és ki ne hagyjuk a Télaput, a Polar Expresszt, a Karácsonyi Éneket, az Igazából szerelmet, a Holidayt vagy az Ízlések és pofonokat. Meglepődtem, de például a Wikipédián a Die Hard (főszereplő: Bruce Willis, 2013-ban vetítik az 5. részt) is karácsonyi filmnek számít... Tényleg az...

Ha karácsony, ha karácsonyi film, akkor karácsonyi sorozat, akkor karácsonyi sorozat karácsonyi epizódja, akkor FAMILY GUY (9. évad 7. rész: Út az Északi-sarkra)
Link: itt.

   Én is fogok filmet nézni, és nem feltétlenül karácsonyi filmet, sőt az se biztos, hogy filmet. Ezt csak azért írom le, hogy ha esetleg valaki nem tudna mit nézni, és ötletekre vágyik. A változtatás jogát fenntartom!

   Továbbá karácsony = karácsonyi dalok. Most nem sorolgatok, csak berakok egy szokásos Family Guy-dalt. Ami karácsonyos!, sőt mind a kettőt, meg egy nem Family Guy-osat, és ezzel kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!

és csak a kreativitás kedvéért...:

M.A.Z. Sorozatajánló: Számkiszervezett

   Megújult kinézettel valószínűleg utoljára jelentkezik a 2012-es évben a M.A.Z. Sorozatajánló című és tartalmú rovata. Az évet (valószínűleg) olyan sorozattal zárjuk, amire most rá vagyok kattanva, bár lehet, hogy az eddig egy évadot megélt sorozatnak nem is lesz több évada, ugyanis 2011 óta még az USA-ban sem mutattak be új epizódot... Mindegy, azért jópofa, nekem nagyon tetszik.

   Lényege, röviden: Egy Todd Dempsy nevű srácról szól, akinek váratlanul Indiába kell költöznie, miután az igazán idióta termékeket gyártó cég, ahol dolgozik, kiszervezi a call centerét Mumbaiba. A sitcom fő humorforrása a két ország között húzódó hatalmas kulturális szakadék: Toddnak mindent meg kell tanítani indiai munkatársainak az amerikai (pop)kultúráról, hogy a dolgozói megértsék a cég termékeit, neki magának pedig fel kell dolgoznia, hogy tipikus amcsiként helyt kell állnia egy tipikusan nem amcsi országban.

   Kicsit hosszabban: Todd dolgozói a nem is inkább dolgozó, hanem Tom elbocsátását nyíltan kimondó Rajiv, a helyettes elnök, Gupta, az idegesítő, mindig beszélő bolond, Manmeet (Makúr, magyarban), aki Todd legjobb barátja, tanácsadója, aki szereti a hölgyek társaságát, a hőn vágyott Asha, s még fontos a csendes, de kedves Madhuri. Nem dolgozók, de fontosak: Charlie, Todd Indiában megismert amerikai, néha eléggé barom barátja, aki amúgy jófej, és az ausztrál barátnője, Tonya.

   Miért ajánlom? Mert vicces, ebből meglehet nézni egymás után több részt, tényleg bemutatja a kultúrák és emberek közti szakadékokat, meg mint már mondtam vicces!, de tényleg. Comedy Central-on van késő szombat este. Nézzétek!

Jaj nekünk, vagy mégsem...

Jaj nekünk, vagy mégsem...

   Hogy vége-e a világnak, s a kifordított maja jövendölés bejött-e, könnyen megtudhatjuk. Tegyük fel a kérdést: Élek? ha erre igen a válasz (akár kimondjuk, akár nem), akkor túlélted a világvégét, 2012. december huszonegyedikét. Ha a kérdésre nem a válasz, akkor csak vagy kíváncsi vagy, hogy ilyen esetben mit írok, vagy tökre nem érdekel igazán, mert nem érdekel és kész, vagy mondtál egy igent, de a folytonosság kedvéért elolvasod a nem-es részt is, vagy indokot keresel, hogy lehülyézhess, vagy bolond vagy, ugyanis ha tudsz szóban vagy magadban erre a kérdésre válaszolni, ÉLSZ te is.

   Még igaz, hogy tart legalább 1 óráig ez a nap, de már a minden (filmes) pusztítás helyszínéül szolgáló Egyesült Államokban is élnek (legalábbis nem találunk (még! (de ne is!)) olyan cikkeket (találatokat) a Google-n, hogy mind meghalt vagy üres Amerika stb...), azaz élünk, örüljünk nekik. Sajnos, nem sajnos vannak olyan emberek, akik teljesen hittek a világvége-mítoszban, s mindenükkel felhagytak, kihasználták az élet utolsó évét, hónapját, hetét, napját, akármilyen volt előtte is az életük. Csak ha az elkövetkező 2 órában szintén él az USA, és mi is, akkor elrontották az egész életüket. Akkor ők "meghaltak", csak nem szó szerint.

   A világvége eddig izgalmas, érdeklődést felkeltő, embereket felcsigázó téma volt, hogy Figyelj, te... izé, szóval hiszel a világvégében? meg minden, s a többség felelete az volt: Jaj, hagyj már! vagy Dehogy! stb... De azért mégis izgatta az embereket a téma, még ha nem is hittek benne, vagy féltek tőle, s nem tudták volna, hogy jaj, mit is tegyenek az utolsó napjukon. Baráttal, családdal, külföldön, otthon, sírni, még egy utolsót nevetni... Szerencsére ez az idő még nem jött el, s kedves Univerzum, kedves Mindenek Ura, még ne is jöjjön el, kérjük sokan!

   Amúgy a Nostradamus-féle Gangnam Style-os jóslat se jött be, s még tart a nap, s közel tart az 1.000.000.000-hoz, de most már inkább ne jöjjön össze - reménykedik az, aki meg ebben hitt, vagy aki hallott erről, egyből hülyeségnek gondolja. Ki tudja... csak nem.

   Oldalakon írták: Kamu volt a maják jóslata - hát már bocs, de a maják nem azt mondták, hogy Kedves Emberiség, ezen a napon kipurcan mindenki. UFF! csak korszakváltásról szólt regéjük, naptárjuk.

   Igazából ezt korábban írtam, de ha mégis BUMM lesz, vagy bármi más, nem lövöm le azt a "gyilkos poént", s jobb félni, mint megijedni, meg nem akarok lódítani a (kedves) Olvasónak.

   A túlélés törvénye: éld túl.

A New York-i taxisofőr története (karácsonyi)

Mindenekelőtt elmondanék néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Nem én írtam, nem csak úgy loptam stb., hanem ma volt osztálykarácsony és ez a története annyira szívszorító, megható, szép, hogy úgy éreztem, ezt meg kell osztani. Amúgy hamarosan jön a harmadik, egyben utolsó karácsonyi bejegyzés, hisz múltkor volt az adventes, most ez, s hamarosan jön az is...

A NEW YORK-I TAXIS TÖRTÉNETE

   “Volt egy időszak az életemben, úgy húsz évvel ezelőtt, amikor taxisofőrként kerestem a kenyerem, New Yorkban. Igazi cowboy-élet volt, nem volt főnököm. És mint a szerencsejátékos, annyira élveztem, hogy minden egyes új utas más és más, előre megjósolhatatlan élményt tartogatott: pont, mint amikor kockát dobsz a játékteremben. Amire nem számítottam, hogy az autóm elkezdett amolyan gyóntatófülkeként is üzemelni. Éjszaka vezettem, nem láttam az utast, csak mentünk, mindig két idegen az éjszakában, és hallgattam, ahogy alkalmi útitársam az életéről mesél. Olyan bensőséges dolgokat osztottak meg velem, amelyekről fényes nappal, szemtől szemben biztosan nem beszéltek volna. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. ‘Egy pillanat’ – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.

Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.

‘Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.’ Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. ‘Semmiség’ – feleltem. ‘Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.’

‘Milyen jó fiú maga!’ – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: ‘Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?’

‘Nem az a legrövidebb út.’ – vágtam rá gyorsan.

‘Ó, azt egyáltalán nem bánom.’ – mondta. ‘Egy hospice-házba tartok.’

Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak. ‘Nincs már családom. Mindenki meghalt.’ Nagyon csendesen beszélt. ‘A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra.’ Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.

‘Mit szeretne, merre menjünk?’

A következő két órában bebarangoltuk a várost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.

Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: ‘Most már mehetünk. Elfáradtam.’ Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.

Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.

Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.

‘Mennyivel tartozom?’ – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.

‘Semmivel.’ – feleltem.

‘Magának is meg kell élnie valamiből.’ – mondta.

‘Vannak más utasaim is.’ – szereltem le.

Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.

‘Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak.’ – mondta végül: ‘Köszönöm.’

Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót.

Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?

Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.

Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el.”

M.A.Z. Filmajánló: A hobbit - Váratlan utazás

   A Gyűrűk Ura nagyon vitatott film, van aki szereti, van aki nem, de most basszus, fogadjuk már el, kinek mi tetszik... 2002-től 2004-ig leforgatta Peter Jackson a Gyűrűk Urát Új-Zélandon. Ennek előzménye a 60-as (asszem) években megírt azonos című Tolkien-mű, a Gyűrűk Ura. A könyvet is elolvastam hirtelen fellángolásban, és nem akarom szidni, de nem lett a kedvencem. A film is jó, de azért van az a bizonyos trilógiás (vagy annál is többrészes filmsorozatos) sorrendben első nekem a Harry Potter, azt követi a Karib-tenger Kalózai. Még csak egy részt láttam, de A hobbit körülbelül itt helyezkedik el, mert azért lehet, hogy nagyon jó volt, de én az első kettőt jobban kedvelem. Ezeket követi a néha már túlszuperizált, de mégis jó Transformers, a néha unalmas, de attól még jó Star Wars, majd a Gyűrűk Ura és végül az Indiana Jones, amit igazából nem is láttam...

   A hobbit c. filmet három részben készítik el (2012 december, 2013 december és 2014 június-júliusa). A rendező Peter Jackson. Stílusa: fantasy. Hossza: 169 perc. Tele jó színészekkel.

   Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud.

   Könyvben nagyon tetszett, és mivel a Gyűrűk Urát is olvastam, tudtam, hogy itt is lesznek pluszjelenetek, amelyek nem szerepeltek a könyvben. Ezek a jelenetek néha unalmasak voltak. DE a Hobbitban jók voltak, hatásosak, izgalmasak, s lehet, hogy kb. 100 percig vécére kellett mennem, de ezt a filmet nem hagyhattam ott egy percre sem. Sokaknak az a baj, hogy gyerekes meg minden, de ez a lényeg, mert J. R. R. Tolkien ezt a gyerekeinek írta. Másrészt jobb, mint a Gyűrűk Ura, ez biztos. Van, aki meg csak úgy nyilatkozik, hogy nem is látta, hanem itt, meg ott azt írták, vagy már előre pocséknak gondolják, mindegy, nem érdekelnek az ilyen emberek, maradjanak ott, ahol vannak, NEKEM TETSZETT, S AJÁNLOM IS...

   Legközelebb egy év múlva (ez az, ami egy kicsit idegesít)...

A sztárok 2.: Funès

Louis de Funès

 (színész; 1914-1983)

   Simán, kertelés nélkül kimondom, hogy talán, sőt lehet, hogy tuti biztos, Louis de Funès a legjobb francia színész, akit valaha filmben láttam. Van még Deperdieu, Jean Reno meg még tényleg sokan mások, de Louis de Funès nem egy színész, ő a színész.

   Már majdnem 30 éve (pontosan: 29) éve nincs közöttünk, de a rajongóiak, fiatalok, idősebbek, akik egyszer szerették, még most is szeretik, s még ennyi idő múlva is emlékezni fognak rá azzal, hogy megnézik az egyik filmjét. A választék nagyon is nagy, van köztük szuper, vicces, komolykásabb, és nem annyira jól sikerült is, de mindegyik filmben megjelennek arcmozdulatai, grimaszai, nevetése, gonosz szempárja, s minden olyan "Funésztikus" elem, amiért szeretni lehet.

   Rám kis koromban tett nagy benyomást, s azóta nem is nagyon néztem egyik filmjét sem, de 2011-ben újra ráhangolódtam, s megnéztem olyan alkotásait, mint a Fantomas, az Egy kis kiruccanás, a Szárnyát vagy combját, de még sok mást is. A "legjobbat", a kis kiruccanást eredeti nyelven, nemrég (2012 novembere) néztem meg, s elismertem, hogy megérdemli ezt a BEST címet. A csendőrfilmekbe még mindig nem tudtam belekezdeni a rohanó világ gondjai miatt, meg egyéb tanulási balhék, túlerőszakolt tantárgyak együgyűsége miatt, de hamarosan itt a karácsony, lesz kicsivel több idő... De a nagy klasszikust, az Egy kis kiruccanás-t csak idén láttam először, és ezt franciául!!! Jobb, csak ugye a franciák hadarnak, így jó, hogy volt felirat... Sokan nem is ismerik őt, de kellene...

  Ha kedvet kaptál, menj fel a Youtube-ra, ugyanis fenn vannak a filmek, méghozzá magyarul!!!

A NAGY ÁTVERÉS
(itt)

JÁKOB RABBI KALANDJAI
(itt)

Adventi naptárak, Mikulás és a közeledő karácsony

Karácsonyfa (távolról) a Rockefeller Center előtt, New York, USA

Adventi naptárak, Mikulás és a közeledő karácsony

  Elkezdődött december, az év utolsó hónapja. Ez egy olyan megállapítás, amit kb. mindenki tud, s érez. Az emberek a közelünkben már tanakodnak, megőrülnek attól, hogy mit vegyünk a rokonunknak, a barátunknak, egy osztálytársunknak, vagy bárki másnak, akinek adni szeretnénk. Ugye, jobb adni, mint kapni. Mondja a mondás. Kicsi korban ezt a gyerekek nem fogadják el annyira, s ők inkább szeretnek kapni. De egy idő után rájön az ember, hogy jó látni azt a bizonyos örömet mások arcán.

  A karácsony már november elején elkezdődik, amikor a nagyobb bevásárlóközpontokban a leakciózott termékek helyén megjelennek a szaloncukrok, csokimikulások, meg hasonló édességek. Az akciós termékek meg vagy elfogytak, vagy felemelték az árukat... Ilyenkor még az ember úgy van, hogy: Már??? De ahelyett, hogy ilyeneket mond, kezdjen el gondolkodni, hogy mit ad szeretteinek, mert szorít az idő, s minden az utolsó órára marad (december 24. 15.00-16.00), amikor is a boltok bezárnak. És ilyenkor már nem figyelünk árra, meg ilyenekre, visszük és kész... Előre el kell kicsit tervezni.

  A karácsony második, s egyben leghosszabb elő-eseménye az advent. Ez 1-jétől 24-ig tart. Ilyenkor a gyerekek kapnak adventi naptárat, tele csokival, játékkal, akár LEGO-val, vagy mással. A nagyobbak már whisky-set kapnak (láttam már ilyet), de mindenki ugyanúgy várja, hogy mindennap ehesse azt a csokit, úgy játékot kapjon, vagy utóbbi esetben vedelhessen :-D. Másrészt pedig meggyújtják azt a bizonyos négy gyertyát vasárnaponként...

  A következő esemény a Mikulás (december 6.), amikor a gyerekek az ablakukban találnak egy csokifigurát (remélhetőleg Mikulás-alakút), s mosollyal az arcukon elfogyasztják. Manapság ez a hagyomány már lankad, ugyanis sokan már ekkor ajándékot várnak. Pedig ott a csoki, a naracs, a szaloncukor... Az én fiatalkoromban még ez is menő volt. Az iskolai menzán is adnak ilyenkor csokimikulást, csak annak érdekes gagyi csoki íze van, de a szándék a fontos.

  Az a bizonyos egy óra, délután 3 és 4 között. Ez a karácsony egyik szintén fontos pillanata, ugyanis ekkor a plázák, üzletek tele vannak, mert a rohanó világ emberei már az utolsó pillanatra hagynak mindent, s ilyenkor vigyázni kell, nehogy elvesszünk...

  És jön a karácsony... majd... (erről majd később...)