Az eladók 3 árnyalata

   Tisztelt Német Zalán,

Magyarország Alaptörvényének sokadik cikkelyét újra megszegte, ezért magyar nemzeti irgum-burgumban részesítjük.

Mélyen tisztelt nemzeti üdvözlettel,

A Készült Magyarország kormánya megbízásából Zrt.

Hát újabb és újabb levelek (nem) szállingóznak a M.A.Z. felé, és most már tényleg nem szegem meg a nevezett sokadik cikkelyt, mert 1. hontisztelő polgár vagyok 2. csak három jutott eszembe 3. nincs harmadik indok, csak azért kellett, mert 3-árnyalatról írok, és három a magyar nemzeti igazság...

És következzék:

Többféle eladó van, akár 50 is, de most csak hármat mutatnék be, személyes élményekkel alátámasztva. Mint a biztonsági őröknél (link itt), itt is van pocsék eladó, meg jó eladó, de itt azért teljesen másról van szó, mert az se jó, ha egy eladó nagyon jó. Sőt az már rossz. Minél jobb, annál rosszabb. És minél rosszabb, annál rosszabb (ami azért nem olyan meglepő). Mindenekelőtt tisztázzuk le, hogy alapjáraton milyen eladókkal találkozhatunk:

• bevásárlóközpontban: normális, nincs velük semmi gond
• nagyobb könyvesboltban: változó, van olyan: aki követ; aki aki rendes, aki rámenős
• kisebb könyvesboltokban: figyeli minden mozdulatodat
• elektronikai üzletekben: feléd sem szagol
• ruhaüzletekben: jó, hogy nem mennek neked...
• egyéb: egyéb

De lássunk három eladót, akivel találkoztam (többel is találkoztam már amúgy - persze nem akarok ezzel felvágni...):

1. A rámenős

Főként könyvesboltokban találnak rád. Általában 4 eladó van egy ilyen boltban, de téged természetesen ő dog megtalálni! Épp csak nézelődsz, belemélyedsz a történelemmel foglalkozó könyvek címeinek óriási halmazába, mikor egyszer csak megszólal mögötted egy magas, női hang: "Miben segíthetek." Csak

Az a Libri...

nézelődöm, köszönöm. Ez neki nem elég, ő figyel, követi a lépteid, a szemed mozgását, nem száll le róla. Egy ilyen tipikus eladót ismerek, egy könyvesboltban, valahol Budapesten (nem akarom felfedni) - de tőle rettegek, mert mindig rám bukkan. Múltkor (tavalyi tanév végén) egy 5.000 forintos könyvutalványt akartam levásárolni, és mivel ez a könyvesbolt volt a legközelebb, ezért ide mentem. Nem találtam sajnos a könyvet, miközben tudtam, hogy itt lennie kell, hisz a Libriben legyen már Libri kiadós könyv. Természetesen felbukkant az eladó, s megkérdezte: "Miben segíthetek?" Jó napot, ezt keresem. Ő átnézte, és megtalálta! Mondtam, hogy megveszem, elindultunk a kassza felé. Most mint egy szuper kis drámát, leírom a következő eseményeket:

Az eladó rámenőssége

színmű egy felvonásban, egy színben

L: Libris eladó

Z: Én, a vásárló

Szín: Libri könyvesboltban

L: Hatezer forint lesz.

Z: Ajándékkártyával fizetnék, ha lehet

L: Lehet, persze. Most 5000 forint van rajta, s most lenullázódik, mert felette vásárolt.

Z: Jó.

Én, a vásárló átadja a maradék 1.000 forintos bankót

L: Törzsvásárlói kártyája van?

Z: Nincs.

L: Szeretne csináltatni?

Z: (kissé idegesen) Nem, köszönöm.

L: Valamelyik rokonának, ismerősének van?

Z: (félre) Jaj, most mit tegyek, nincs senkinek, de így legalább lerázhatom. (az eladónak) Igen, van.

L: Kinek?

Z: (félre) Basszus, de hülye vagyok, nemet kellett volna mondanom, most mi legyen, valami olyan szöveget mond, ami nem olyan gáz (az eladónak) Jaj, nem. Nem, még sincs. (félre) Mondom ne legyen gáz, BÉNA!

L: Biztos nem szeretne? 

Z: (határozottan) Nem.

Az eladó bepötyögi a termék összegét, visszaadja a kártyát, és a blokkot (azt nem vissza-, de odaadja).

L: Megtartja a kártyát, vagy már nem kell?

Z: Megtartom. (félre) Jaj, ne! Mi van, ha azt mondja, hogy akkor rárak egy összeget! Ne!

L: Rendben (visszaadja a használhatatlan kártyát, majd a blokkra mutat) Ez a blokk. Ha esetleg mégsem jó a könyv, ezzel vissza lehet cserélni. Itt a dátum, ehhez képest 3 hétig visszavesszük és kicseréljük.

Z: Köszönöm, viszlát! El.

Szia, szép kislány, mindjárt megkérdezem:
"MIBEN SEGÍTHETEK?"
És ijedtségedben eldobod a könyvet, s muszáj lesz
megvenned. Marketing, szint 2014. Hahahaha!

Életem leghosszabb, legértelmetlenebb vásárlása volt, s ami a legrosszabb, hogy vissza kellett mennem kicseréltetni a könyvet, ugyanis el volt szakadva a borítója. Hozzáteszem, még aznap rájöttem, de a város másik felén jártam eközben. Visszamentem, gyorsan belopóztam a boltba, láttam egy másik eladót, odaadtam a blokkot, kicserélte, és már tűztem is el a fenébe... Azóta nem találkoztam azzal az eladóval. Pontosabban láttam, hogy épp benn van, de hülye lettem volna bevánszorogni e kínkamrába. Tegnap is voltam pont ebben a Libriben, de szerencsére sikerült kifogni egy másik eladót, aki rendes volt. Természetesen most is ajándékkártyával fizettem, és még mindig van rajta, egy most már nevetségesen nem kerek értékű pénzösszeg...

Senkinek nem kívánok ilyesféle eladót! NE, NE!

2. Gyanús-figyelő

Ez a fajta eladó a másik nagy könyvesboltban bukkant rám, egy vidéki Alexandrában. Szia anya, elmegyek az Alexandrába, nem tudom meddig leszek ott, de csak szétnézek - köszöntem el. Ám mégis hamar visszatértem szülőanyámhoz :-) Na, de miért? Lássuk!

Az az Alexandra...

Bementem a könyvesboltba. Miután még sosem jártam ebben a boltban, nem tudtam merre vannak az engem érdeklő kategóriák, ezért szép lassan bejártam az egész üzletet (nagy volt, szóval eltartott volna egy darabig...). Mindent szép lassan átnéztem: ezotéria, ismeretterjesztő, gyerekkönyv, borászat, sport, foci, testedzés, fizika, fizika hülyéknek, hogyan legyünk kedvesek? - jó értettem a sokféle sors-féle célzást, majd végre megtaláltam a nyelvi és történelmi könyveket. Megálltam a francia könyveknél (amik közül azóta se vettem egyet sem - hisz széjjel stresszelem magam, hátha rosszat veszek), és szép lassan majdnem mindet átnéztem. Közben észrevettem, hogy bámul egy eladó. Már majdnem odajött hozzám, de én arrébb álltam, megnéztem a történelmes könyveket. Emberi hiba, hogy tegyük fel VIII. Henrik és I. Erzsébet között fokozatosan fel-felpillantgattam, és mit látnak szemeim? Na mit? Hát azt, hogy az eladó áll, könyvvel a kezében és néz. Megijedtem, és újra továbbálltam. Agatha Christie-k, na nézzük mi nincs meg, vajon melyik olyan sikeres, hogy... És néz. Bámul rád, közeledik. Ekkor fogtam Poirot-t, és letettem. Elindultam a kijárat felé, követett, a sarkamban volt, de szerencsére gyorsan kiértem... Többet vissza se néztem, vissza se mentem. Részese voltam egy szépirofalmi üldözésnek... Ilyet se kívánok senkinek.

3. A normál eladó

Ritka.

Mai számunkba sajnos csak ennyi fért bele, de hamarosan következik az Út Németországba II., további 3-árnyalatok, amikben garantálni tudom, hogy nem három árnyalatot mutatok be, hanem többet, vagy kevesebbet, s még sok olyan különleges poszt, ami elzavarja a külföldieket, s végre olyan olvasóim lesznek, akik beszélik ezt a nagyszerű, szép hanglejtésű, frappáns és rohadt nehéz nyelvet. :-)

A következő rész tartalmából:
Alessandro titka, miszerint Don Flamingo eltitkolt gyermeke egy spanyol ajkú cselédtől, nevezett Sonia-tól, teljesen felforgatja a Corason család történetét. Közben újra központi szerepbe kerül Riccardo és Isabella házassága, ugyanis az is kiderül, hogy Riccardo régen a spanyol titkosszolgálat embere volt, de titkát megtartotta magának. Isabella elbizonytalanodik, vajon tényleg megbízhat-e férjében, hallgasson-e bátyja, Carlos ellenző szavaira, s hagyja ott, vagy gondoljon arra a sok szép emlékre, arra a két hétre, amit még vőlegényével töltött együtt Mallorcán. Kiderül(hetne, de nem fog) legközelebb...