Úszómonológok

A sport jó is meg nem is. Jó, mert hasznos - mondják -, rossz, mert időt vesz el. Ha belegondol még a legnagyobb sportkirály is abba, hogy 40 perc futás alatt milyen hőstetteket vihetett volna véghez, vagy 1,5 óra úszás után hány oldalt olvasott volna el szeretett könyvéből, akkor azért leeshet a tantusz. Persze minden relatív, mert tegyük fel, hogy nem vagyunk szuperhősök, nem tudunk megakadályozni egy bankrobbantást, egy nemzeti dohánybolt-rablást, vagy a nyugdíj elúszását (tök átlagos, mindennapi esetek...). De az is viszonylagossá teszi ezt az egész szituációt, hogy mi van, ha valaki nem szeret olvasni? Az már más gond, egy szörnyű nagy gond. Vannak sportok, amelyek alatt csak koncentrálni kell, tényleg oda kell figyelni, nem szabad kislányok gondolatával elterelni figyelmünket arról, hogy "basszus, rossz irányba evezek", "miért rúgtam most öngólt?", vagy "ja, a vízilabdát nem a víz alatt kell játszani, fuldoklás közepette"...

- Tipikus problémák :-)

De például vegyük a futást, vagy az úszást, nem kell egyiknél se kell annyira koncentrálni, hisz nem kell mondogatni, hogy bal láb, jobb láb, bal láb..., mert ennél fennáll a megőrülés veszélye - a 21. század során igen gyakori a futás közbeni lépésszámolás-zavar, más néven a runocalculatia - ha így ismerősebb :-)

A másik eset az úszás. Mit teszünk úszás közben? Ezzel foglalkozik, az

Úszómonológok

avagy mire gondolunk úszás közben?

1. A profi
A profi úszó fejében csak egy dolog jár:
"...jobban kell teljesítenem, nekem kell lennem a legjobbnak. Nem! Én vagyok a legjobb, a legjobbak legjobbabakkaikbai, mindegy, szóval a lényeg, hogy a legjobb vagyok. Á, most gyorsabban úszok, és akkor első leszek, a legjobb... A cél a győzelem, az, hogy gyorsabb legyek, az első, a legjobb. Csakis a legjobb lehetek, a legjobb..."
Ez ugye elég unalmasan hangzik, sőt eléggé ismétli önmagát, de hisz hogy tudna az úszásra és az elmélkedésre is koncentrálni?

2. A számológép
Van olyan ember, aki tényleg ki tudja kapcsolni az agyát egy sport közben, nem elmélkedik a következő napon, a házi feladaton, vagy hasonló eseteken. Az ilyen ember, "a számológép" csak azt számolja, hogy mennyit úszott.
"...1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. ... 81. 82. ... 99. 100."
Ehhez száz százalékos koncentráció kell - ami nekem például nincs meg. Az úszások elején (eleinte) elkezdtem számolni, de eléggé monoton lett, mert rossz volt hallgatni belső hangom, hogy most akkor számolom: 1, 2, 3, 5, ja nem, 4. Vagy kettő? Nem, ez a második. Kettő. Három. Három. Vagy az előbbi volt a három, vagy ez már a hetedik? Nem tudom, mindegy, legyen 6. Azt még el is hiszem magamról. Nehogy már ilyen rossz legyen a memóriám. Hol is tartottam?

Na, ez vagyok én. Nem vagyok képes kikapcsolni, és arra koncentrálni, hogy 1 órán keresztül hány hosszt, hány métert úsztam le. Aztán jön a párbeszéd:
- Na, mennyit úsztál?
- Nem tudom, várj, te mennyit is?
- 80-at.
- Akkor vonj le belőle tízet és az összesen igénybe vett idő gyökének gyökét, azt kerekítsd egész számra, és vond le azt is, azt meg...
- Mindegy, annyira nem érdekel...

Bár nem tudom, hogy mennyire gyakori az ilyen beszélgetés, s nem hiszem, hogy az alábbi képletet olyan sokan használnák.

Egyértelmű ez a képlet, nemde? :-)

3. A... én :-)

Valószínűleg ez lenne a helyes:
Víz alatti gondolkodás: semmi :-)
(Igen, nagy angolosok, a képen tudom, hogy nem ez
van leírva.., nem vagyok béna.)

Sejthető, hogy ki erre, a 3. típusra a megfelelő példa. De ha valaki nem jött volna rá, akkor igen, ÉN. :-) Szóval ez a technika, úszás közepette lezajló gondolatmenet eléggé bonyolult, főleg hogy főképp saját magam keverem össze gondolataimat, s a végén nem tudok belőle kigabalyodni. Hú, ennek a megfogalmazása eltartott egy darabig...

Úszás közben mindig mepróbálom alkalmazni a 2-es technikát, elkezdem számolni a hosszokat, köröket, métereket, de a végén esélytelen, hogy válaszolni tudjak arra a kérdésre, hogy mennyit úsztam.

Ilyenkor több gondolatmenet végigfut az agyamon:

   "Na, szóval akkor tanulni kellene a töri dogára. De most épp a medencében vagyok, nem tudom elővenni a törikönyvet. Mindegy, attól még megpróbálom. Szóval II. József magyar király... Ó, már megvan 3 hossz... szóval, hol is tartottam? II. József 1780-tól 90-ig uralkodott, másnéven kalapos király. Bár ezt úgyse fogja kérdezni, hisz nem volt benne a tankönyvbe sem. Bár az a tankönyv nem olyan jó, hisz alig van benne valami. Néha berak valami plusz nevet, s nem is fogalmaz jól... Na, meg tele van helyesírási hibákkal. Kibontakoztása, kanonokokok, az már hosszú... Hol tart ez a világ, hol tart Magyarország? Hogy teljesít jobban... nem tudom, bár már ráférne egy kis változás. Nem akkora, amivel visszajönne az, ami előtte volt. Változik minden, az ország, a politika, az élet, a barátok. Jaj, tényleg beszélnem kell a tanárnővel, melyikkel is, ja a tesitanárral*. Ha persze meghallgat, mikor is lesz tesi? Ja, magyar után. Tényleg, meg kellene tanulni a Vörös Rébéket**, hogy is van, Vörös Rébék általment a... Hé, ez a nő majdnem belém jött, de bunkó. Tudjon már normálisan előzni. Ez egy uszoda, nem csak a saját lubickolására alkalmas medencéje. Komolyan, ezek a mai emberek... annyira tapintatlanok, köszönni se köszönnek, nem itt, az uszodában, hanem bárhol... ja, az ellenőr is miközben rohannék a 105-öshöz, megállít, hogy fordítsam meg a diákom***, hogy megnézhesse, hogy érvényes-e tanév. tényleg, felragasztották már, nem emlékszem, bár nem szólt rám az ellenőr. Mindegy, akkor... Jaj, hol is tartottam. Tényleg, szóval Mária Terézia ezerhétszáz... vagy nem itt tartottam? előbb magyar van, vagy töri? inkább magyar, vagy töri, ma milyen nap is van, január 14. Január, és semmi hó - sehol. Majd márciusban, vagy idén már áprilisra tolódik, s akkor úgy járok, mint tavaly, elmarad az út... tényleg Olaszország... jó volt, bár azért több kétség is volt, a pápa, aki olyan cuki, ja nem, bocsánat, ő szent! Ámen. De Erzsébet királynőt nem előzheti le... apropó előzés, KRESZ-re is tanulni kéne. Hát de mikor? most nem tudok, mert magyarra és törire kell tanulni. Akkor holnap. De akkor meg matekdoga... hátha múlik rajta valami... hú, ez nem valami helyes magyar, akkor mégis nyelvtanra kellene tanulni, ja nem, irodalomra, elfeljtettem, Mi? Hol tartok? Ki? Mi? Hány? Miért?...

Szóval II. József..."

Na, remélem elég zavaros gondolatmenetet vezettem le, már csak az a nagy pszichológiai probléma, vagy micsoda, hogy ez tényleg így zajlik le. 600 dolog eszembe jut, de legalább egyiket sem fejezem be. Logikus!

És akkor más vizekre evezünk :-) haha, szóvicc...

4. Úszók, akik nem mi vagyunk (KIEGÉSZÍTŐ OLVASMÁNY)
Kik úsznak?
Fiatalok.
Idősek.
Férfiak.
Nők.
Mindenki.
Mindenki úszik, de mindenki másképp. A legviccesebbek azok, akik elindulnak, a felén leállnak, "lesétálják", s aztán kimásznak a vízből, hogy hú, ennyi sport elég mára... 

Nézem, hogy a mögöttem úszó hölgy még el se indult, de máris leelőzött. Hogy csinálta? Szupervómen? Nem, nem, biztos nem. Aztán rájövök, hogy csak félpályán át úszott. Ja, így könnyű. Nem bántom őket, aranyosak, csak egy ilyen én-féle gondolatmenet után még jobban összezavarják az embert.

A zuhanyzókról nem mondanék semmit, a bácsikákról, mert... hagyjuk...

A következő rész tartalmából:
A Corason család megpróbált összetartani, összefogni Don Flamingo balesete után, de Camilla és Franco (Don Flamingo fia és mostohaanyja) nem akarnak kibékülni. Végül váratlan esemény szakítja közbe az eddigi viszályokat: feltűnik az elfeledett Corason-fiú, Roberto. Kétes érzelmeket vált ki családtagjaitól, de többségében jó benyomást tesz, ugyanis kiderül, hogy milliomos.. Vajon mi lesz Don Flamingo sorsa, mi lesz Roberto beilleszkedésével?  Természetesen ugyanúgy nem derül ki a 171. bejegyzésből.