Út a jogosítvány felé III.

Biztos sokan bolondnak tarthattok, hogy az Út a jogosítvány felé II. része után (link: itt), most a harmadik jön. Eddig még nincs gond. Csak az a probléma, hogy nem volt első rész - még. Ez készülőben van (lesz, talán), de mivel úgy gondoltam, hogy a III. rövidebb, könnyebb, most frissebb, ezért ez érdemelte ki e sorozat harmadik, azaz második részét, melyet az első követ - remélem azért 90 százalékban sikerült mindenkit összezavarnom :-)

Szóval meg volt életem első KRESZ-vizsgája. Hogy lesz-e még, az csak a végén derül ki, bár szerintem eléggé sejthető - hogy ez lenne, vagy az lenne, írnék-e vagy sem, meg ilyenek... :-)

Annyit készültem erre, hogy már a csapból is benzin folyik...

Február 5-re voltam kiírva, és ezt körülbelül január közepén tudtam. Volt egy másik időpont is, január 31-e, de akkor nem voltam még annyira biztos a dologban, voltak Nem megfelelt eredménnyel (eredménytelenséggel inkább) rendelkező tesztjeim, így féltem-rettegtem. Akik letették, akár sikeresen, akár nem, ijesztgettek, hogy más, addig nem látott kérdések is voltak, volt olyan, amiről még nem is hallott, volt olyan, ami tuti új, mert a programban nem látta... meg hasonlók. Ekkor még jobban tetőfokára hágott az ijedtség szintje! De aztán említettek néhányat, melyeket megtaláltam a 2012-es tesztprogramban. Nem változott egyik évről a másikra, hisz kb. a 80-as évek óta ezek a kérdések, ezek a szabályok, s a tesztekben használt fotográfiák és ábrák is a rendszerváltás előtt készülhettek... vagy akkor még királyság volt? Ja, nem akkor még baloldal volt. Mindegy...

Szóval mikor megtaláltam a programban a 2007-es, '10-es és '12-es KRESZ-módosításokat, akkor megnyugodtam, nem féltem, így sikeresen vágtam neki a mai napnak. Előtte levő hétvégén, hétfőn, kedden egész nap KRESZ-tesztekkel traktáltam magamat, 1 és 3 pontos kérdésekkel szenvedtem éjt nappallá téve (ezekről is talán az Út a jogosítvány felé hamarosan megjelenő 1. részében olvashattok)...

Aztán eljött a vizsga napja.

Felkeltem, kikászálódtam az ágyból, bekapcsoltam a gépet, majd leültem reggelizni. 8 óra volt, ugyanis nincs első két órám a szerdai napokon (beeeee!). Megreggeliztem, ruha, fogmosás, meg minden, majd leültem a géphez, hogy megcsinálok egy tesztet, egy utolsó kérdéssort - gépen. Rossz ómen, vagy jó ómen, nem tudtam ekkor még eldönteni, ugyanis kb. 55 megfelelő kérdéssor kitöltése után ez volt az első, amin a 75 maximálisan elérthető pontból 75-öt értem el. Ezután kikapcsoltam a gépet, s elmentem suliba. Itt végigültem 2 kedves-aranyos órát (töri és francia), majd elindultunk kis csapatommal a KRESZ-vizsgahelyek (a kemény kettő darab) egyik, ránk vonatkozó telephelyére... Kispestre, s onnan is túl... Hozzá kell tenni, hogy Angyalföldről indultunk, annak is az északi részéről, Újpest alatt kicsivel.

Kispesti vizsgaközpont.
Eljutás: M3 Határ út, 50-es villamos - Villanytelep és egy
kis séta, nyugat fele, majd balra kanyarodva.
Nem lennék jó útvonaltervező...

Az utálni való, lassú, késős és még sorolhatnám 105-ös busz megállójában emlékeztettek egy kisebb, aprócseprő problémára. Ugye személyi mindenkinél van? Basszus. Nálam nem volt. Mit tegyek? Kit hívjak fel? Haza már nem érek? Menjek haza? Egyáltalán hol van? Autótanárt hívjak? Apát, anyát? Végül elkezdődött a hívások áradata, apa-anya-gyerekek-csupa szív szeretet, majd az autótanárt is, aki megnyugtatott, hogy jó, ha van nálam fénymásolat a személyiről és egy diákigazolvány fényképpel... Ez mind volt nálam, de nem nyugodtam meg. A szervezés végül afféle hajlott, hogy össze fog jönni a Zalán közlegény megmentése, hisz a személyi nem otthon, hanem anyánál volt, Németország óta ott maradt nála (ja, igen, hamarosan - talán -, lesz Út Németországba III., de előtte nézegethetitek az I. és II. részt, ha eddig valami véletlen folytán még nem tettétek meg - tudom, biztos az Explorer lassú. Linkek: ELSŐ, MÁSODIK)! Ez sokkal jobb, mintha otthon lett volna, hisz akkor reménytelen lett volna az egész, nem értem volna oda, bukás!, de végül a mentőakció a siker felé közeledett, csak hogy közben a kis csapat várt rám Árpád hídnál, de végül mégis megvártak, ha még 15 perc hátrány is volt... ezután is Danke Schön!

Végül 13:00-ra ott voltunk, és még volt 30 perc.

Ezen hosszas idő alatt átnézegettük a kérdéseket, ahogy ezt odafele a metrón, villamoson is tettük, megvitattuk, kinek melyik kérdés okoz problémát, milyen műszaki kérdésekre melyik a jó válasz, azaz a vagy b tegyük fel, hisz azért mindenki nem látja át képzeletben az autó szerkezetét, felépítését, működési alapelveit. Meg a szokásos kérdések: Izgulsz? Megy? Szerinted hogy fog sikerülni? meg a kijelentések, miszerint Tuti, megbukom. Nem fog menni. De, úgy félek. 75 pontot érek el - utóbbi ritka...

Érintőképernyő...
Ja, a képen nem én vagyok :-)

Végül bementünk 13:30 perckor a vizsgaterembe, a nevemet valami véletlen folytán most nem írták el, nem is értem, hogy lehettek ilyen szuperek!, de a lényeg, hogy nem kellett változtatgatni. Majd leültem a megfelelő számítógép elé, elmagyarázták, mit, hol, hogyan, mikor, majd elindítottam. Maga a teszt érintőképernyős formátumban zajlik. Féltem, mi van, ha nem nyomja meg, lefagy a gép stb. Néha lassabban töltött a kelleténél, s azt hittem, kikapcsol és megbukok. Voltak kérdések, amelyek a lassan töltődő kérdéseknél is "tunyábbak" voltak, és gondoltam biztos azért, mert az előző nem lett jó, rengeteg rossz válaszom van.

Magára egy kérdésre 60 másodperc, s így a tesztre összesen 55 perc áll a vizsgázó rendelkezésére. Nem akartam első lenni, de tudtam, hogy 15 percen belül tuti kész leszek, nem fogom egy órát itt ülni stresszben, és izgalomban... Kb. 10-12 perc alatt végeztem, de még volt hátra egy továbbléptetett kérdésem, melyben nem voltam biztos, segédmotoros kerékpárra vonatkozott (? előtte még nem is hallottam ilyen szóösszetételi járműről ?), és 10 másodperc elteltével már tudtam, mit fogok megnyomni, de láttam, hogy még nem ment ki senki, hogy kész, első nem akartam lenni - mint már mondottam volt -, így kivártam a 10-20 másodpercet. Ekkor szerencsére már 3.-ként mehettem ki a vizsgabiztoshoz, azzal, hogy igen, köszönöm szépen.

Igen. Ez volt az utolsó válasz, amit megnyomtam, a segédmotoros kerékpáros haladhat az útpadkán. Ekkor jött a képernyő, hogy jó-rossz-kihagyott válaszok, asszem. Ez csak jelmagyarázat volt, aztán a Tovább gombra kattintva elém tárult a kérdéseim értékelése. Azt láttam, hogy 75. Aztán észrevettem, hogy az csak a maximálisan elérhető pontot jelzi. De előtte láttam, hogy 74-et értem el, csakis egyet hibáztam. Rohadtul örültem neki, de mivel van rá lehetőség, ezért megnéztem, mi volt az az egyetlen, egypontos kérdés, amire helytelen választ adtam.

Minden esetben el kell-e fogadni, ha egy másik valaki lemond elsőbbségéről?
A: Igen
B: Nem

Én az A-t jelöltem meg, de a B volt a jó. Ezt egy életre megjegyeztem. De igazából nem zavart, mert tudtam, hogy csak egy típusú ember van, aki jobban teljesített (nem, nem Magyarországra gondolok most, vagy Viktor bára...), az, aki hibátlan tesztet írt. De nekem ez bőven elég, mert ahhoz képest, hogy körülbelül 1,5 hete készültem rá huzamosabban, szerintem fantasztikus eredmény értem el.

De azért többet nem lenne kedvem efféle stresszhelyzetet átélni.

Ja, basszus. Még lesz egy forgalmi vizsga... Út a a jogosítvány V.-ben az is kiderül. De előtte még szó lesz a forgalmi órákról is, amiről még nem nyilatkozom, főleg, hogy még nem kezdtem el, nem tudom mikor, kinél, hol stb... :-)