Budapösti Közlekedési Kavalkád, avagy milyenek a buszok?

2011.

A BKV bukása

Sokan várták ezt az eseményt, örömkönnyek zápora árasztotta az utcákat, mikor már egyre jobban sejthető volt, hogy az eddig nem annyira szívlelt Budapesti Közlekedési Vállalat egyre kisebb részben kapcsolódik be a magyar főváros közösségi közlekedésébe. Hisz gondoljunk bele, hányan szidták / szidják ma is a közlekedést, hogy jaj, tudod a BKV, BKV-val jöttem - ja, akkor semmi gond. Miért késtél egy órát? Ja, bocs, békávéztam. Ige is keletkezett e nagy vállalat rövidítéséből, de sajnos ez sosem az örömteli utazást, a pontos megérkezést, a pontos elindulást jelentette. De a BKV-nak majdnem hogy vége teljesen, már csak kb. járműállományékért meg szerződésekhez, beszerzésekhez hasonló papírmunkákért fel. Helyét átvette a még jobban szeretett a Budapesti Közlekedési Központ, avagy a BKK.

A Cég járműállományának többségét a buszok teszik ki. Ha valaki még nem tudná, milyen igazából egy budapesti busz, vagy tudja, csak el akarja olvasni, hogy ő is így - jól - gondolja, akkor vágjunk bele.

Az utasok rengeteg alkalommal nyíltan közlik a véleményüket
a budapesti buszok minőségéről. Általában ablakot cserélnek.

Roncsderbi - wümm-wümm!

Többféle jármű van, több típusú, évjáratú egészen a rendszerváltás óta őrizzük az összes járművet, ami a főváros kezére került. Öt- vagy tízéves busznál fiatalabbal biztos nem találkozhatunk, ugyanis amit mi új, világoskék busznak hiszünk, az, ahonnan vette a Cég, ott már öregnek, ósdinak számít. Szóval tele vagyunk roncsokkal, ha belegondolunk. Hányszor fordult már elő, hogy egy siet valahova a kedves utas, és egyszer csak leáll a busz, nem megy tovább. Vagy hogy útközben nyitogatja az ajtókat, esetleg nem tudja becsukni. Jó, azért egy budapesti busz nem fog száguldani, szóval emberéletben nem fog kár esni, max. a busz esik darabokra 50 km/óránál. Persze, ha elromlott a busz, akkor le kell róla szállni, és akkor várhatunk minimum tíz percet a következőre. Persze az ilyen esetek évente csak kétszer történnek meg, nem kell aggódni. Ha viszont tisztázzuk, hogy melyik ez a két időszak (a nyár és a tél), akkor már aggodalomra minden ok!

6 órakor még 9 percenként jár, utána hirtelen 10 lesz.
7 órakor már leegyszerűsítik 6-7 percre, számoljon az utas!
8 órára már 6 percenként járnak, de annál már ki tudták írni!

Ha felszállunk egy jó öreg Ikarus-ra, egyből megcsap minket az a jó kis, minden átható illatfoszlány, aminek hatására a drága utazó orrlyukai gyengéden tágabbra nyílanak, s megszólal e kedves utas: "Érzed ezt a szar szagot?", erre az esetek 80 százalékában igennel szoktunk válaszolni, ugyanis hasonló arányban terjed a busz-szag. Vannak bizonyos autóbuszvonalak, amelyeken ez az arány a tetőfokára hág, s akkor kell gyanakodni, ha nem érezzük a bűzt. Ilyenek az olyan buszok, melyek több olyan megállót is érintenek, ahol olyan magyar állampolgárok éldegélnek, akiknek nincs hol élniük. A drága 105-ös busz erre a legjobb példa. Kész gasztronómiai élmény ezen a járaton utazni.

A legtöbb probléma mégsem a bűzzel van, hanem azzal, hogy késve jön a busz, később indul, s előfordulhat, hogy talán meg se érkezik a kívánt megállóhelyre. Hiába van ott a FUTÁR, csak azt látja az ember, hogy éppen most megy el a busz, miközben még ott sincs a megállóban. Ezért meg hülyeség volt kidobni 4 milliárd magyar forintot. Menetrendre hallgatni óriási esztelenség, ugyanis ezek csak tájékoztató jellegűek, mint a Mekiben a kép csak illusztráció, nem szabad ezeknek hinni. Buszoknál csak a reggeli órákban fordul elő, hogy a menetrenden a következő szöveg szerepel: 5-6 percenként. Nem is az a kérdés, hogy most akkor 5, vagy 6, esetleg az arany középutat jelentő 5 perc 30 másodperc. Hanem az, hogy mihez képest öt perc? Az előző most ment el, vagy mindjárt jön? Lesétáljam, vagy várjak még egy percet? És mi van, ha várok egy percet, és még mindig marad 5. Akkor könnyebb lesétálni... Ilyenkor az ember döntésképtelenségének eredményeképp idegességében felrobban. Mire apró részeit összeszedegeti, lekéste az 5-6 perc múlva érkező buszt is.Meg mihez képest 5-6 perc. Az előző busz hivatalos érkezéséhez viszonyítva, vagy a tényleges megállástól számítva.

Ez megbízhatóbb, pedig
rohadt régi!

A buszon ki van írva, hogy hány álló- és hány ülőhely van. Sosem értettem az állóhelyet. Egy csomó STAFF-os nylonkabátos BKK-s beáll a metróba, és megnézik, mikor tűnik már úgy, hogy, na, kedves kollegák, ide már nem férünk be. Az ülőhelynek több értelme van, de mint tudjuk, a nénik, papák, sportos ifjoncok egy két-üléses helyen elhelyezik saját testüket, a másikon pedig óriási szatyrukat, amibe 20 deka májas van, vagy egy üres aktatáskát, vagy a fiatal, sportos suhancok terítik el nagy sporttáskáikat, amibe szintén alig van cucc - nem mintha a buszon, míg az utasok pislognak, átkutatnám a táskákat, de... így van.

A lépcsőfokra lépni tilos! Ez a lépcsős Ikarusokon mindig ki van írva, csak már letépték az erről tájékoztatást adó matricákat. Ezt néha figyelembe veszik, de egy zsúfolt buszon az ember örül, ha fel tud szállni, nem figyel a nem is látszó törvényekre! Az új Mercedes-buszokon már nagyon kemény rendszer uralkodik. Az első ajtónál a szürke padló fele sárgára van festve. Nagyon hülye alakban, az ajtó nyitódásához alkalmazkodva. De ez a sárga rész olyan részt is lefed, ahol az ajtónak se híre, se hamva. De ide se szabad(na) állni. De volt már olyan, hogy egy jó kislány, a zsúfolt 105-ös autóbuszon oda merészelt lopózni, sőt rá is állt a veszélyzónára, erre bemondták, hogy álljon arrébb! A kis rendbontó!

A buszon kétféle jelzőgomb van: 1. a jelzőgomb. 2. a vészjelző gomb.

Nincs jobb érzés, mint mikor készülsz megnyomni a gombot,
ránt a busz, s a szövetet karmolod végig, s elkezdesz
gondolkodni: Pfuj!

A jelzőgombbal leszállunk. Mármint nem visszük magunkkal, max. a profik, hanem erre nyomva jelezzük leszállási szándékunkat. A régi buszokon ez az ajtó felett van, s úgy kell előre hajolnod a lépcső tetejéről, hogy közbe ne ess le. Kész Indiana Jones és az elérhetetlen jelzőgomb. Még a magas ember is alig éri el.

Az újabb buszokon is már vészjelző is van. Egyszer kapaszkodtam, s véletlen a kezem közel merészkedett (a kis csintalan!) ehhez a nagy piros gombhoz, mikor egy idős hölgy rám szólt, hogy azzal ne szórakozzak. Mint valami csip-csip-csókában, mindenki egymás felett fogja a rudat, vagy mit, hogy tudjon a kapaszkodni - hisz a busz hirtelen fékez -, s ha csak ott van hely, muszáj a nagy piros gomb alatt 5 centivel kapaszkodnom. Jaj, ez a sok okos budapesti, akik mindent tudnak.

Van, aki nem matricát lop, hanem hazaviszi a
megállásjelző gombot. Megtetszett, most miért?

A legújabb buszokon már olyan megállásjelzők is vannak, amire már rá se kell nyomni, hanem érintőképernyős, csak végig kell rajta simítanod a kezedet. A végén már Angry Birds-özhetsz is rajta, annyira modern lesz a technika. Modern, modern, de azért mégsem higiénikus. Tapizod a gombot teljes tenyereddel, de előtte ki tudja ki fogta meg.

A buszokon vannak úgynevezett jellegzetes helyek is:
A busz baloldala (vezető mögött, ahol nincs ajtó):

• első ülés: a legjobb hely nyugdíjasoknak. Ha ide ülsz, neked annyi. Nem érdemes ezt a helyet elfoglalni, mert a szempárod magasságától lentebb apró kis szempárok sokasága fog rád gonoszan tekinteni.
• két szembe ülés: ide ülnek a csacsogó mamák, vagy az anyukák. Hisz ezért van kirakva az Elsőbbségi ülés matrica is, amit néha szintén hazavisz valaki. Kirakja a falára? Vagy matricás albumba?
• kettes ülések: elméletem alapján mindig a külsőre kell ülnöd, mert akárki száll fel melléd, akár fiatal, akár idősebb, tuti, hogy ő száll le később, és maximum 5 fokkal mozdítja meg csak a lábát, hogy valahogy ki tudj kászálódni, ha mégis bent kell ülnöd.



A jó öreg kényelem alapja.
Ha tehetném, a kanapémat is ilyen anyagból, ilyen mintából
csinálnám, hogy mindig mozgásban érezzem magam.

• négyes ülés: ide általában nem szoktak idősebbek ülni. Főképp fiatalok, és horgászoknak kinéző 50-es férfiak foglalják el a helyek egyikét.

A busz ajtó felőli oldala:

• a második ajtó előtti kettes ülések: mama-helyek, ne ülj le!
• második ajtó utáni kettes ülések: ülj le nyugodtan
• egyes szék, menetiránnyal megegyezően: hajléktalan-hely, itt még sosem ültem
• további kettes székek: no problemo
• hármas szék leghátul: szintén nem ajánlatos, főleg, ha legbelülre ülsz, mert azt is garantálom, hogy két, tőled balra ülő útitársad biztos csak utánad száll le.

Buszon illik átadni a helyet, mert itt nagyon néznek
a helyért sóvárgó idősebb generáció!

Sokan megtapasztaltuk azt, hogy egy kettes hely belső üléséről 5 perc, mire a két nagy táskáddal kikászálódsz, mert a melletted ülő nem tud elég helyet biztosítani, s mikor kijutottál, 5 másodpercen belül megáll a busz, a külső ülésen ülő partnered is leszáll. Nem szólna, hogy, nyugi, le fogok szállni!!!

A buszokon a legjobb a FUTÁR, ugyanis például az imádott 105-ös buszon Gyöngyösitől indulva Apor fele, Róbert Károly körút (Lehel utcánál) a kijelző kikapcsol, s már csak hangot hallani. S eléggé összezavarja az egyszerű embert pl. a HÉV-állomás szó, melyet a hangzavarban végállomásnak hallunk. Micsoda? Még csak az első megálló, de már végállomás? Hát ezért fizettem ki 350 forintot??? Fontos, csak akkor jön a végállomás, ha mindenki leszáll, vagy érezzük, hogy a busz nem megy tovább. Bár ez az is lehet, hogy pont akkor robbant le, kész paff.

Ha valaki gyalogosan, vagy kocsival haladt már el
autóbuszgarázs mellett, észreveheti, hogy a járművek
fele (sőt sokszor magának a járműnek a fele) hiányos,
rozsdás!, retkes, undorító. És még mindig megvan.

A legjobban az ember mégis az első ajtós buszokat szereti, hisz ki nem szereti hallgatni azt a bájos női hangot, miután az első helyett a második ajtónál szálltál fel, s utána a tömött buszon végig kell sétálnod, hogy a buszsofőr épphogy megnézze, lejárt-e már a bérleted... Persze, ha 8-10 ember száll fel, akkor már nem fontos, de 7-nél meg előrehívja mind a hetet. Heten, mint a gonoszak, biztos bliccelnek.

Röviden, a budapesti buszok a legutálatosabb teremtények. Lassúak, késnek, büdösek, koszosak. Inkább utazz mással! :-)

A budapesti buszok sokszor elromlanak, de sajnos buszpótló buszt még nem nagyon találtak fel :-(